Az aranykor harmadik európai jelentőségű műfaja a színház volt. A spanyol színház mindig is széles nézőközönséget vonzott, ezért számos, más műfajban sikeres szerző is foglalkozott drámaírással. A már említett Juan del Encinától kezdve a 16. században is jelentős színpadi művek születtek. Lope de Rueda (1510–1565) a sajátos spanyol műfajokat (pl. az entremes, paso – közjáték, egyfelvonásos) ötvözte a commedia dell’arte hagyományával. Komédiáit udvari körökben is bemutatták, közjátékait pedig Cervantes is nagyra becsülte. A spanyol színház legnagyobb európai hatású személyisége azonban Lope de Vega (1562–1635) volt. Különleges képességei már igen korán jelentkeztek: ötévesen latinul olvasott, verseket improvizált, és első színpadi művét tizennégy évesen írta. Papi pályára készült, de egy férjezett asszony iránti szerelme miatt felhagyott az egyházi szolgálattal. A hölgy számos művét inspirálta (közöttük a La Dorotea című pásztorregényét is). A költeményeiben Filis névvel illetett Elena Osorio azonban gazdagabb férjet választott, erre Lope szatirikus verseket írt a hölgy családja ellen, mire a költőt perbe fogták, és száműzetésbe kényszerült. Nem sokkal azelőtt egy Isabel nevű hölgyet rabolt el, akit kénytelen volt feleségül venni. Kalandos élete következő állomása a Győzhetetlen Armada csúfos vereségében (1588) való részvétel volt. Szerelmi élete sem volt kevésbé kalandos: számos felesége és szeretője – költői nevekkel – kapott helyet Lope műveiben. Az alábbi sorok nem kevés személyes tapasztalatról árulkodnak: