Alessandro Manzoni (1785–1873) az olasz irodalmi romantika kiemelkedő, sajátosan katolikus alakja, a nemzeti egység gondolatának szenvedélyes híve és a Risorgimento eszméinek elkötelezettje. Fő műve, A jegyesek a mai napig az olaszok legnagyobb becsben tartott történelmi regénye. Lombardiai grófi család sarja, anyai ágon a felvilágosodás egyik legnevesebb jogbölcselőjének, Cesare Beccariának, a modern büntetőjogi elmélet megalapítójának leszármazottja. Neveltetését – a konzervatív szemléletű és a feudális állami berendezkedést kanonizáló különböző egyházi iskolák szellemi gyámkodása alatt – alapvetően az apai akarat határozta meg, de gondolkodásmódját serdülőként a nagyapjától örökölt felvilágosultság jellemezte. Ennek köszönhető az a mindössze 16 évesen írt ódája is, A szabadság diadala (Il trionfo della libertà, 1801), mely a felvilágosodás eszméi mellett való elkötelezettségének legharsányabb kifejezőjeként végképp eltávolította apjától, és a nemzeti egységért küzdő fiatal értelmiségiek sorába állította. Habár életében a jelentős irodalmi és teoretikai munkássága ellenére sohasem vállalt komolyabb politikai szerepet, egész nemzete tiszteletétől övezett férfiként élt, és Európa-szerte ismert íróként halt meg szülővárosában, Milánóban.