A francia Boccacciónak is nevezett Maupassant (1850–1893) rövid életéből tíz évet töltött csak el aktív íróként. Első sikere Gömböc (Boule de Suif) című novellája, amely a Médani estékben jelent meg, s kivívta Flaubert-nek is az elismerését („a szerkesztés, a komikum és a megfigyelés remekműve”). Flaubert-rel anyja révén került kapcsolatba, s Flaubert volt az, aki összehozta őt Zola körével. Tanácsaival is ellátta, a válogatott novellák előszavát író Illés Endrének azonban igaza volt abban, hogy ezek „többnyire rossz, veszélyes és alkalmatlan tanácsok” voltak, mert nem feleltek meg sem Maupassant életfölfogásának, sem írói alkatának. Maupassant ugyan a Péter és János (Pierre et Jean, 1888) előszavában hosszan és egyetértően idézte, de saját gyakorlatát nem hozzájuk igazította. Maupassant nem ismeri a „stílusgyötrelmeket”. Tíz év alatt kiadott tizenöt elbeszéléskötetet, hat regényt, három útirajzot és rengeteg újságcikket. A század legnagyobb novellistája volt, akinek Európa-szerte szinte azonnal lefordították az elbeszéléseit. Sikere egybeesett az újságkiadás aranykorával. 1874 és 1892 között a párizsi napilapok száma 40-ről 79-re emelkedett, az újság az irodalom legnagyobb felvevőpiacává vált: a folytatásos regény, a tárcanovella, sőt az irodalmi kritika az újságolvasók mindennapi tápláléka lett. Maupassant tehetsége számára jobb feltételeket elképzelni sem lehetett.