Pál József (szerk.)

Világirodalom


1.7.3. Az augustusi principátus mint új aranykor. Irodalom a császárság idején

A köztársaságkor végi társadalmi válság legyőzéséhez legalább három körülmény volt szükséges: az, hogy a Kr. e. 40-es, 30-as évek kíméletlen polgárháborúi szinte megsemmisítsék a régi szenátusi arisztokráciát, hogy az örökös fegyveres pusztítás már elviselhetetlennek tűnjön, végül hogy az ún. szövetséges háborúban egyszerűen fizikailag megsemmisüljön a romanizációt el nem fogadó itáliai népek nagy része. A római köztársaság politikai válsága ilyen sajátos körülmények között oldódott meg. A kiút a hatalom összpontosítása a principátusban, amely kezdetben a világtörténelem leginkább leplezett monarchiája volt. Erről a berendezkedésről azonban mind a mai napig meglehetősen bizonytalanok az ismereteink. Az elmúlt fél évszázad folyamán a róla megjelent hatalmas mennyiségű szakirodalom sem vezetett el valamiféle tudományos közvélemény kikristályosodásához. Az persze nyilvánvaló: a principátus létrejötte a hatalom központosításának organikus megindokolásával (a birodalom egységes teste egyetlen fejet igényel – Tacitus), összefonódva a vezető személye körüli kultikus tisztelettel, jól érzékelteti, hogy Rómában új szemlélet alakult ki, s ez egyszersmind új kollektív és személyes értékeket, illetve eszményeket állított a középpontba. A monarchikus törekvés leplezéséből adódott az a szándék, hogy a feltétlenül érzékelhető megújulást egybekapcsolják a hagyomány eszméjével, s egyúttal a polgárháborúkban elbizonytalanodott rómaiakat ráébresszék világtörténeti küldetésükre.
Bár Octavianus/Augustus végül is el tudta fogadtatni egyeduralkodói szerepét, azt hivatalosan sohasem nyilvánították ki, hanem a princeps a világtörténelemben egészen egyedülálló módon hatalmát, amely a rómaiak szemében nem minősült királyságnak, különleges névhasználatával támasztotta alá: IMPERATOR CÆSAR AVGVSTVS. Az első elem a hatalom anyagi alapjára utalt: a hadseregre; a második elem, a nemzetségnév elhagyása, s helyére a melléknév beiktatása azt jelezte: viselője valójában fölötte áll a szokványos polgári közösségnek; végül az utolsó névelem viselőjét a szentség szférájába emelte, hiszen ez a jelző: augustus valójában „isteni erővel felruházott” férfira utal. Ezt a rejtett monarchikus szerepet ugyanakkor széles körű propaganda igyekezett elfogadtatni az emberekkel, természetesen ugyancsak erős áttételekkel, mindenekelőtt a művészetek nagy esztétikai közvetítő erejével. Az írók támogatták Augustusnak az „állam visszaállítására” vonatkozó ambícióit. Városalapítónak, „új Romulusnak” állították be, születésével (Kr. e. 63) indították az új naptárt.

Világirodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2005

ISBN: 978 963 058 596 5

A kötet csaknem ötven nemzet irodalmának összehasonlítására vállalkozik, mindezt egységes folyamban, közérthető fogalmazással, mégis újszerű megközelítésekkel. Az antikvitástól egészen a kortárs-posztmodernig követi az írásokat. A fő fejezeteken belül a különböző nyelvű irodalmak önálló egységet alkotnak, ennek tiszteletben tartásával tárulkozik fel a világirodalom egysége és harmóniája. A könyv eredetisége és egyedülálló értéke abban áll, hogy a kis terjedelem ellenére számos, szakterületét kiválóan ismerő specialista jól összehangolt együttműködésével jött létre. A szerzők - közöttük akadémikusok és nagy egyetemeink irodalomprofesszorai - újszerű módon, változatos megközelítésben tárják az olvasó elé a világirodalom történeti folyamatát, azon belül pedig elsősorban a műalkotásokat. A kötet nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárásához, hanem a felsőfokú képzés első éveiben is megkerülhetetlen mű. A Világirodalom népszerűségét mutatja, hogy már a második kiadása is megjelent.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pal-vilagirodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave