Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

ÁRVIZEK

Az árvizek okozta katasztrófák jellemzői

A természeti katasztrófák sorában az árvizek jelentős szerepet játszottak és állandó fenyegetést jelentenek. Az emberiség történetének legpusztítóbb árvizei: 1228 Hollandia 100 ezer halott, 1642 Kína 300 ezer halott, 1887 Kína 900 ezer halott, 1911 Kína 3,7 ezer halott, 1939 Kína 200 ezer halott, 1963 Olaszország 1,8 ezer halott, 1979 India 15 ezer halott.

Az USA-ban 1989 és 1994 között több súlyos természeti katasztrófa fordult elő: három súlyos hurrikán (Hugó, Andrew, Iniki), a kaliforniai földrengés és a Középnyugaton, továbbá Georgia államban jelentkező árvizek (1993 és 1994). Valamennyi katasztrófát követően újabb és újabb szervezési intézkedéseket hoztak, de az árvizek során ezek elégtelennek bizonyultak. Ezt igazolták a Kathrina hurrikánt követő események is (2005).

Az árvizek alkalmával ugyanis az egyéb típusú katasztrófáktól alapvetően eltérő helyzet alakul ki. Amíg a hurrikánok és földrengések egyszeri eseményt jelentenek, az árvizeket állandóan változó és előre nem látható krízishelyzetek teremtő, elhúzódó állapot jellemzi. Emellett gyakran előfordul, hogy az árhullám elvonulása után rövid idővel az adott területen újabb áradás jelentkezik. Mivel a víz szintje és mennyisége napok alatt fokozatosan növekszik, az egészségügyi és orvosi ellátási igények drámaian és kiszámíthatatlanul változnak, és az egyik napon még elégséges ellátást biztosító válságkezelő rendszer a következő napon már elégtelennek bizonyul. Az árvíz akadályozhatja továbbá az egészségügyi személyzet elérhetőségét is, mert az elárasztott utakon a kijelölt munkahelyek elérése lehetetlen. A kezdetben jelentős ellátóhelynek kijelölt objektum órákkal később már használhatatlan lehet a folyamatos áradás, az energia szolgáltatás megszűnése, a személyzettel kapcsolatos problémák stb. miatt. Az ellenőrizhetetlen vízforrások és vektorok további problémát jelentenek.

Hazánkban az utóbbi években főleg a Tisza vízgyűjtő területéről érkező víztömegek jelentenek veszélyt. A Kárpátokban folyó igen intenzív fakitermelés a havazás utáni olvadáskor felszabaduló víztömegek megkötésére szolgáló erdőket erősen ritkítja, és a korábbi évtizedekhez képest lényegesen nagyobb víztömeg meghaladja a megelőző helyzethez tervezett szabályozáskor számítottat.

Szervezési kérdések

A következő tényezőket kell figyelembe venni:

az elérhető orvosi, gyógyszerészeti és közegészségügyi lehetőségeket;
a vízellátás, csatornarendszer és szemétszállítás helyzetét;
a vektorok számának növekedését.

Mivel a táplálékkal kapcsolatos problémák várhatóan áthúzódnak az árvíz levonulása utáni időszakra is, szükséges az orvosi, mentálhigiénés és közegészségügyi forrásokból származó információ áramlás állandó megszervezése is.

Az információkat ki kell terjeszteni:

rendelkezésre álló orvosi és közegészségügyi ellátás monitorizálására;
az enteralis és árvízzel kapcsolatos betegségek számának alakulására;
a mentálhigiénés helyzet alakulására;
az árvízzel kapcsolatos betegségekre és sérülésekre: CO mérgezések, kihűlés, elektromos áramütés, sebfertőzések, krónikus betegségek fellángolása;
az otthonok károsodására vagy megsemmisülésére: a hajléktalanok nagy száma önmagában is kedvez a járványoknak.

Környezeti következmények

Az árvizek környezeti következményei közvetlenül is veszélyeztetik a közegészségügyi helyzetet: a vízforrások fekáliával és toxikus anyagokkal szennyezettek, a víz- és csatornarendszer megsemmisülhet, veszélyes anyagok szabadulhatnak fel. Az árvizeket és egyéb természeti katasztrófákat gyakran követik járványok (tífusz, kolera, veszettség).

Teendők

A felkészülés, adatszerzés és feldolgozás, az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása és a megelőző intézkedések azonos jelentőséggel bírnak.

Nagyon fontos a „csendes” időszakokban történő felkészítés és állandó gyakorlás, nemcsak a „high risk” területeken. Lényeges az egyes szintek (kerületek, illetve falvak, városok, megyék és országos szintű katasztrófaelhárítással foglalkozó intézmények) rendeletekben szabályozott együttműködésén túl az egyes szintek között a személyes kapcsolatok kialakítása főleg a feladatok és hatáskörök pontosításának területén.

A lakosságtól naponta összegyűjtött személyes információk, a kórházakban megforduló betegek állandó monitorizálása képezik a feldolgozandó az adatokat. Ezek tárolása és értékelése csak a korszerű informatikai rendszerek felhasználásával lehetséges. 1993-ban Iowa Államban az árvíz során bevezetett számítógép projektre 300 ezer dollárt költöttek, minden adatot e-mailen továbbítottak, és az említett összeg a központi támogatásnak (95 millió dollár) csak 0,3%-ot tette ki. A kialakított rendszer segítségével tíz-húszszorosára növelték a surveillance-vizsgálatok hatékonyságát (és tekintetbe kell venni a megtakarított időt is).

Az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása (krónikus betegek ellátása, gyógyszerek felírásának és elérhetőségének biztosítása, a kárelhárításban résztvevők egészségügyi ellátásának biztosítása) alapvető feladat. A kórházak „belső” katasztrófa tervének kidolgozását minden szerző hangsúlyozza: a kórházak katasztrófahelyzetben kialakított működési rendjének kidolgozása mellett nem kevésbé fontos a kórházak katasztrófa tervének kidolgozása arra az esetre is, amikor a katasztrófa (pl. természeti csapás) a kórházat (is) károsítja és működését korlátozza. Az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása során külön figyelmet kell fordítani a gyermekekre és idősekre, mivel az árvizek során megjelenő károsító tényezők iránt e korcsoportok a legérzékenyebbek (gyermekgyógyászat, gerontológia!).

Az USA-ban működő CDC (Center for Disease Control and Prevention) 1993-ban a következő megelőző intézkedéseket dolgozta ki árvíz esetén:

az ivásra és főzésre használt víz tisztítása;
a víztároló edények fertőtlenítése;
élelmiszertárolással kapcsolatos rendszabályok;
közegészségügyi és személyi higiéne;
sérülés-megelőzés a károsodott otthonokba történő visszatérés után, az otthonok kitakarítása;
közösségben halmozódó betegségekre és védőoltásokra való felkészülés;
szúnyogok elleni védelem;
egyéb veszélyek: állatok, vegyi anyagok, gyors folyású vizek stb.

A megelőző intézkedések egyértelműen a fertőzések megelőzésére irányulnak, ami az infektológiai ellátás központi szerepét jelzi.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero