Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

FÖLDRENGÉSEK

A földrengések a Föld szerkezeti elemeiben sok százmillió éve zajló folyamatokra vezethetők vissza. A Föld köpenyburkának igen lassú, de folyamatos mozgása a rajta „úszó” kéregtáblákat magával sodorja, amelyek egyes helyeken távolodnak, más helyeken közelednek egymáshoz: szétválva és egyesülve kontinensek és óceánok keletkeztek és tűntek el. A szembeúszó lemezek találkozási helyén (ahol azok egymás mellett nem tudnak elhaladni) a szélek összeakadnak, de a lemezek tovább mozognak és e helyeken előbb-utóbb hatalmas méretű feszültségek keletkeznek. Ahol a lemezek szélei már nem képesek ellenállni a növekvő nyomásnak, a peremek letörnek, e felhalmozott energia felszabadul, a két lemez lökésszerűen elmozdul és megremeg a föld. A tektonikus lemezek e találkozási helyei képezik bolygónk földrengésveszélyes zónáit: a földrengések kilenc-tizede ezeken a területeken következik be.

Geológiailag a földrengés erősségét a Richter-skálán mért számokkal jellemzik, ennek mértéke a felszabaduló erőktől és a geológiai szerkezettől függ. A földrengések száma évente 300 ezer, az ember által érzékszervekkel észlelt földrengések száma 5 ezer, a pusztító földrengések száma évente 20-25. A XX. század legpusztítóbb földrengései: 1906 San Francisco 8,3 erősségű, a keletkezett tűzvészben 700 ember halt meg, 250 ezer ember vált hajléktalanná; 1908 Messina 83 ezer halott; 1923 Tokió 8,6 erősség, 243 ezer halott; 19776 Tangsham (Kína) 8,2 erősség 242 ezer halott, 360 ezer sérült (104 ezer súlyos); 1987 Örményország 6,8 erősség , 256 település (köztük Spitak, Kirovohan és Leninokan) és 157 ipari üzem pusztult, 1 millió lakosból 25 ezer halott, 32 és fél ezer sérült; 1995 Kobe (Japán) 5500 halott, 4100 sérült; 1999 Márványtenger 14500 halott, 25 ezer sérült, 12 milliárd dolláros kár; 1999 Irán 50 ezer halott, 100 ezer sérült, 500 ezer hajléktalan. Újabban: 2003 Irán, 2005 Kashmir (Pakisztán).

Hazánkban pusztító földrengéseket eddig nem észleltünk, a XX. században négy emberi érzékszervvel észlelt földrengés fordult elő: 1911 Kecskemét, 1925 Eger, 1956 Dunaharaszti, 1985 Berhida-Peremarton.

A földrengés erősségét meghatározó tényezők

Hely, idő, hatáserősség (felszabaduló energia+károsító hatás);
meteorológiai viszonyok és napszak;
a terület jellemzői (földrajz, talajszerkezet, építészeti-ipari- és településszerkezet, infra- struktúra);
lakosság (demográfiai viszonyok, népsűrűség);
egészségügyi-járványügyi helyzet;
előzetes felkészülés színvonala.

Az első két tényező nem prognosztizálható, viszont a többi tényező felmérhető. Az előzetes felkészülés fontosságára az 1989-es kaliforniai földrengés adatai mutatnak: a 7,2 erősségű földrengés során az érintett területen élő 4 millió 622 ezer lakósból csak 63 halottat regisztráltak. Az itt szerzett tapasztalatok is igazolták a kimentés időtartama és a halálozás közötti szoros összefüggést.

Segélynyújtás szakaszai

szakasz: jellemzi a kaotikus helyzet, a tudatos cselekvés hiánya. Feladat: információszerzés, kimentés, laikus elsősegély. Cél: túlélés. Időtartam: órák, napok. Döntő tényező: katasztrófa felkészítés-felkészülés.
szakasz: a szervezett segély megszervezése, illetve a segélynyújtás elkezdése és folytatása. Cél: életmentő segély biztosítása (életben tartás). Időtartam: napok-2 hét.
szakasz: a sérültellátás befejezése, utókezelés, rehabilitáció. Kárhelyreállítás. Időtartam: hetek, hónapok.

A földrengések során előforduló egészségügy problémákat a sebészi típusú sérülések, a leomló, illetve összedőlő épületek alá betemetett sérülteknél kifejlődő crush sérülés és szindróma és a valamennyi természeti katasztrófa során felmerülő problémák jelentik (hajléktalanná válók migrációs problémái, a higiéné alapvető feltételeinek elpusztulását és a közegészségügyi rendszer összeomlását követő járványok, az alultápláltság és ennek immunszupprimációs következményei, az egészségügyi ellátó rendszerek is megsemmisülnek, illetve elérhetetlenné válnak stb.). A múlt század földrengéseinek tanulmányozása során (különösen nagyszámú közlemény jelent meg az utolsó két évtizedben) megállapították, hogy a többprofilú kombinált sérültek ellátása igen bonyolult feladat, amelyeket még tovább nehezítenek a földrengéssel kapcsolatos egyéb tényezők. A következő típusú szakellátási igényeket határozták meg: egészségügyi szervezés, preventív medicina (közegészségügy és járványügy), infektológia, sebészet (traumatológia), sürgősségi orvostan, pszichiátriai, illetve mentálhigiénés szakellátás és intenzív terápia hemodialízis biztosításával (a nagy számban előforduló crush szindrómák miatt). Természetesen a felsoroltakon kívül adott esetben még számtalan szakterületre szükség lehet (kardiológia, nefrológia, gyermekgyógyászat, fizioterápia és gyógytorna, gerontológia, neurológia, égés-plasztikai sebészet stb.).

Belgyógyászati szempontból a crush szindróma ellátása jelenti a legnagyobb kihívást, amely belgyógyászati típusú ellátást igényel.

A crush szindrómát okozó crush sérülést a végtag(ok) hosszan tartó tartós nyomása okozza, amelynek hatására a károsított izomsejtek elvesztik folyadék – és térfogatmegtartó képességüket. Az izmokból kiáramló folyadék az érpályában súlyos hypovolaemiához vezet annak negatív keringési következményeivel, amelyet súlyosbít az izomsejtekből a keringésbe áramló kálium okozta hyperkalaemia kardiotoxikus hatása.

Ezzel párhuzamosan az izomsejtekből kiáramló folyadék a fascia által meghatározott térben nyomásemelkedést hoz létre, amely így másodlagosan klasszikus rekeszszindrómát („compartment syndrome”) okozva további izomkárosodáshoz, majd izomelhaláshoz vezet (először a vénás oldalon akadályozza meg a vér elfolyását, amely további nyomásemelkedést okozva az artériás vér beáramlását is lehetetlenné téve ischaemiás izomnekrózishoz vezet). Az izmokból kiszabaduló, majd az izomelhalást követően további mioglobinfelszabadulás a vérpályán keresztül a vesét elérve annak károsításával okozza a crush szindómát: akut tubularis nekrózist és veseelégtelenséget. Megjegyzendő, hogy vesekárosodás már korábban, a kezdeti hypovolaemiás állapotban bekövetkezik. További bonyolult kórtani tényezőkkel (a kiszabadítást követő reperfúziós károsodással, az úgynevezett „oxigén paradoxonnal”, a „kalcium paradoxonnal”, a felszabaduló szabad gyökök szerepével stb.) itt nem foglalkozunk.

Kiemelt szerepe van – a nemzetközileg elfogadott sebészi típusú protokollok mellett – a sürgősségi ellátásnak, amelyet a helyszínen még a sérült végtag kiszabadítása előtt meg kell kezdeni. Elsődleges cél a folyadékpótlás. A végtag kiszabadítása után már egy-két órával ugyanis a sérült végtag(ok) nagyon nagymértékben megduzzad(nak) és ez egy-két nap alatt akár 10–20 liter folyadékvesztést jelent a keringésből a sérült végtagba. Ezért a folyadékpótlást azonnal meg kell kezdeni párhuzamosan a pH lúgosításával (nátrium-bikarbonát), diuretikumokkal még a végtag kiszabadítása előtt Better-protokoll szerint. Ezt követi – már az intenzív osztályon – a centrális vénás nyomás monitorozása mellett adott nagy mennyiségű folyadék és bikarbonát, továbbá a hemodialízis (hyperkalaemia esetén azonnali életmentést jelent!), kardiológiai ellenőrzés, illetve a teljes terjedelmű intenzív terápiás ellátás. Újabb kutatások alapján szerepet kaphat a hepatocyta growth factor (HGF).

Az elmúlt évtized tapasztalatai ismét hangsúlyozták az osztályozás jelentőségét: a rendelkezésre álló volumenpótlás korlátozott mennyisége miatt ezek racionális felhasználásában az osztályozási szempontok és a prognosztikai faktorok további finomítása és felhasználása nélkülözhetetlen.

Az örményországi földrengés után (1986) az International Society of Nephrology egy mobil, nagyszámú portábilis dializáló készülékkel felszerelt szervezetet hozott létre. A Renal Disaster Relief Task Force 1999-ben a márványtengeri földrengést követően 22 órával teljes felszereléssel megérkezett az Isztambuli repülőtérre. Hasonló jól felszerelt, határokon túl is alkalmazható mobil csoportok szervezésére és alkalmazására egyre gyakrabban kerül sor a fejlett országokban.

Az irodalomban ajánlottak alapján egyértelműen leszögezhetjük, hogy – minden nehézség ellenére – a crush sérülés és szindróma a kidolgozott protokollok és a megfelelő háttér birtokában megoldható feladat. Pusztító földrengések során jelentkező tömeges sérültáramlás viszonyai között azonban csak megfelelő szervezési elvekkel és intézkedésekkel érhetünk el eredményt.

Szervezés

Kritikus állapotú betegek azonnali elszállítása a megfelelő centrumba, ahol intenzív terápia és hemodialízis elérhető;
szakosított kórházak felállítása a helyszín közelében;
kiképzett mobil csoportok küldése a katasztrófa centrumába;
flexibilitás biztosítása informatikai rendszerek segítségével;
jól felkészített és gyakorlott „teamek” szervezése, szükség esetén a katasztrófa helyszínére küldése.
A 2. szakaszban (szervezett segély és életmentés): nemzetközi segítség, speciálisproblémák (az elpusztult infrastruktúra, szállítási problémák- elpusztult utak, alkalmatlan járművek – nyelvi nehézségek), korszerű helyi és országos katasztrófaelhárító rendszer, amely összehangolja az orvosi és számos nem orvosi jellegű katasztrófaelhárító szervezet tevékenységét, sérültek felkutatásához és kimentéséhez szükséges kiképzett egységek megfelelő eszközökkel.

A belgyógyászati típusú katasztrófák felszámolása tehát multidiszciplináris feladat: a felsorolt szakterületek lehetőségeinek alkalmazása a speciális körülményeknek megfelelő speciális elvek alapján. A fenti megállapítás egyébként jól tükrözi a katasztrófa-orvostan mint diszciplína lényegét.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero