Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

BEVEZETÉS

Az egészségügyi létfontosságú rendszerelemek esetében fennálló üzemeltetői biztonsági tervezési feladatok és az egészségügyi válsághelyzeti tervezési feladatok egymáshoz és magához a rendkívüli eseményhez fűződő viszonyainak megértéséhez az ún. kritikus infrastruktúra eseményciklus áttekintésével, értelmezésével juthatunk el (3.6. ábra).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1337akke_547/#m1337akke_547 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1337akke_547/#m1337akke_547)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1337akke_547/#m1337akke_547)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

3.6. ábra. Kritikus infrastruktúra eseményciklus

Mészáros István, 2019

Mint az az ábrából is látszik, a tervkészítés időszakait alapvetően a rendkívüli esemény előtti és utáni időszakra bonthatjuk. Míg a mikor készítjük ezeket a terveket kérdésre egyértelműen a rendkívüli esemény előtt a válasz, addig a mikorra tervezünk kérdésnél már megjelenik az említett kettősség.

A rendkívüli esemény előtti időszak tervezési feladatai tehát, az üzemeltetői biztonsági tervezésen keresztül kiterjednek a rendkívüli eseményt megelőzendően követendő üzemeltetői magatartásra, szervezési feladatokra, illetve ezen folyamatok kockázatainak folyamatos mérésére, értékelésére és már az üzemeltetői biztonsági tervezésen kívül, az adott szervezet ügyrendjének megfelelő beavatkozásokra is. Ebben az időszakban szükséges megalkotnunk a külső vagy belső indíttatású rendkívüli esemény során, illetve bekövetkezése után az esemény kezeléséhez, a kár elhárításához, mérsékléséhez és a helyreállításhoz, illetve az ezek melletti továbbüzemeltetéshez szükséges magatartásokra, szervezési feladatokra vonatkozó terveket is.

Ezek a tervezési feladatok a végrehajtásban, hatósági felügyeletben, különböző irányítási jogkörökben megjelenő közreműködőkkel, az ő terveikkel, szabályzataikkal és magával a jogrendszerrel egy keretrendszert alkotnak. Ezt a keretrendszert, szereplőit, alapfeladatait és a meghatározó szabályozó eszközöket szemlélteti az 3.1. sz. függelékben található sematikus ábra.

Míg az üzemeltetői biztonsági tervet vagy észrevétlenül, az annak megállapításából származtatott intézkedéseket a napi ügymenet során alkalmazzuk (pl. kritikus rendszerelemek tervszerű megelőző karbantartása, üzemeltetői napló vezetése egy-egy orvostechnikai műszer alkalmazása során, többszintű felhasználói bejelentkezés az ESZT-t kezelő számítógépre, havi jelszócsere stb.), addig az egészségügyi válsághelyzeti terv alkalmazása – szerencsés esetben – nem fordul elő egy átlagos praxisban.

Éppen ezért a válsághelyzeti terv végrehajtását gyakoroltatni kell. Egy-egy ilyen nagyszabású gyakorlatot és értékelését mutatják be a 3.2. sz. függelék és 3.3. sz. függelékben található feljegyzések.

A gyakorlatok célja nemcsak az állomány által végzendő feladatok begyakoroltatása, hanem a tervek hiányosságainak, gyenge pontjainak kiszűrése és még fontosabb: a korrigálás. A gyakorlatok során feltárt hibák nem kerülnek emberéletbe, nem okoznak anyagi kárt, azok után nem a felelőskeresés a feladat, hanem a hibák kijavítása, hiszen a legtöbb esetben a tervkészítő sem rendelkezik válsághelyzeti gyakorlattal.

Tisztázni szükséges, hogy a tervezés szükségszerű és elengedhetetlen, nemcsak jogszabályi kötelezettség. A vezetői sérthetetlenség, mindenhez értés, a kompetenciák túlbecsülése válsághelyzeti tapasztalat nélkül, az „eddig is megoldottam, most is megfogom” mentalitás általában fatalitásba torkollik. Szuperhősök nincsenek.

A válsághelyzeti egészségügyi ellátás szervezése és végrehajtása csak körülményeiben különbözik az üzemszerű egészségügyi ellátás szervezésétől és végrehajtásától. Mindkét feladat csapatmunka, mely túlmutat az egészségügyi dolgozókon. Ebbe a csapatmunkába tartozik az épület üzemeltetését, védelmét ellátó szervezet, a munka-, tűzvédelmi szervezet, a gazdasági és humánerőforrás szakterületek munkatársai, az egyéb külső és belső szolgáltatók és a különböző felügyeleti, hatósági szervek megelőzési és beavatkozó szervezeteinek képviselői is. Éppen ezért a tervezési feladat sem csak egyikük feladata, hanem közös, de legalábbis egymás valós képességeit, folyamatait, a folyamatok kapcsolódási pontjait figyelembe vevő komplex feladat.

A gyakorlati tapasztalatok és a fent leírtak alapján a hatékony válsághelyzeti tervezés módszertanának alapkövei a következők:

Célok meghatározása;
Felelős kijelölése;
Erő-eszköz felmérés: az állomány valós képességeinek, a valóban rendelkezésre álló eszközöknek a felmérése;
A válsághelyzeti feladatokban résztvevő állomány „reflexszerű” reakcióinak felmérése egy-egy eseménytípus/részterv/részfeladat kapcsán. Hiszen a kevés és szűkkörű begyakoroltatási és alkalmazási lehetőség miatt nincs értelme olyan magatartásokra tervezni, amit az állomány nem tud készségszinten alkalmazni.
A valós erő-, eszköz- és időszükséglet meghatározására raj szintű próbák végrehajtása;
A hibás reflexek kiszűrése, javítása, a követendő magatartások, intézkedések rendszerezése, ez alapján a folyamatok összekapcsolása, az intézmény adott tervének összeállítása;
A végrehajtó rajok, a végrehajtás szempontjából észszerű keretek közé behatárolható szervezeti egységek számára a feladatok visszaigazolása, számukra feldolgozható módon. Tehát nem a komplett, százoldalas terv átnyújtása, hanem a következők világos meghatározása egységenként:
- Kitől kaphat feladatot;
- Kinek adhat feladatot;
- Kinek, mikor, mit kell jelenteni;
- Az adott eseménytípusnak megfelelő „to do” lista (akár az éles helyzetben is elővehető kártya formátumban), melyben javítottuk az esetleges hibás reflexeket, mégis alapvetően a zsigeri reakciókat követi, hogy a megnövekedett stressz-szint mellett is legyen egy sorvezető.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero