Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

ÜZEMELTETŐI BIZTONSÁGI TERVEZÉS

A létfontosságú rendszerelem, mint fogalom azt jelenti, hogy a rendszer – jelen esetben az egészségügyi ellátórendszer – ezen elemének minden körülmények között működnie kell, hiszen nélküle a rendszer összeomlik. Ez a kitétel természetesen hatással van a válsághelyzeti tervezésre, sőt a rendszer más, nem létfontosságú elemeinek tervezésére is, de mindenekelőtt biztosítani kell a rendszerelem üzemszerű működésének biztonságát, a rendkívüli esemény bekövetkezésének minimalizálását, illetve egy esetleges rendkívüli esemény befolyásától mentes működtetést (pl. az üzemeltetési infrastruktúra redundáns elemeivel).

A fejezetben korábban már említett módon, az Üzemeltetői Biztonsági Tervben (továbbiakban ÜBT) feltárjuk a létfontosságú rendszerelem működési kockázatait és azok kezelésének módját.

Belső kockázatok

Az alapfolyamatok megközelíthetők az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételek (melyeket jogszabály rögzít részletesen) és a létesítmény üzemeltetési oldaláról is. Az ÜBT készítése során mindkét megközelítési módot szükséges alkalmazni a valós képességek felmérése érdekében, különös tekintettel arra, hogy a két megközelítés egyes elemei szoros összefüggésben állnak egymással.

Így a minimumfeltételek oldaláról mindenképpen szükséges felmérni és kockázati oldalról elemezni:

Az egészségügyi szakszemélyzet létszámát,
A szükséges orvostechnikai eszközök számát, karbantartottságát, felhasználásra alkalmas voltát;
A gyógyszer-, egészségügyi textíliaellátás és mosatás, illetve élelmezés helyi sajátosságait.

Létesítményüzemeltetési oldalról:

Víz-, elektromos energia-, gáz-, orvosi gáz-, gőzellátás és csatornaszolgáltatás módját, lehetséges redundanciáit;
A létesítmény és a benne található, üzemeltetésbe bevont eszközök karbantartottságát, a tervszerű megelőző karbantartás és a hibaelhárítás körülményeit;
Lifteket, illetve egyéb személy- és anyagmozgató eszközöket;
Fentiek meghibásodása esetére vonatkozó terveket;
A veszélyes anyagok kezelésének módját;
A hulladékkezelés módját különös figyelemmel a vegyi és fertőző veszélyes hulladékokra;
A szervezet védelmi típusú szabályzatait (munka-, tűz-, vagyon-, környezet- és polgári védelmi, informatikai biztonsági), illetve a minőségirányítási rendszer dokumentumainak elérhetőségét, ismertségét, alkalmazhatóságát;
Informatikai és egyéb kommunikációs eszközöket és hálózatokat, illetve azok biztonságát és üzembiztonsági képességeit rendkívüli esemény alkalmával.

A magyarországi egészségügyi ellátórendszer informatikai indíttatású kihívásaiba, az üzemeltetői biztonsági és válsághelyzeti tervezés ilyetén összefüggéseibe a 3.4. sz. függelékben szereplő esettanulmány nyújt betekintést.

Külső kockázatok

A külső veszélyeztető tényezők felmérésekor különösen az alábbiak felmérése szükséges.

A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének bemutatása;
- Földrajzi környezet;
- A kerület lakosságának létszáma, a népsűrűség eloszlási adatai, hivatalok, közintézmények, szolgáltatások;
A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének természeti eredetű veszélyeztetettsége;
- Vízjárással összefüggő veszélyeztetettség (talajvíz, belvíz, árvíz);
- Geológiai eredetű veszélyeztetettség;
- Meteorológiai eredetű veszélyeztetettség (jellemző szélirányok is);
A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének civilizációs, ipari és kommunális eredetű veszélyeztetettsége;
- Közlekedésből, szállításból fakadó veszélyeztetettség;
- A lakosság alapvető ellátását és a létfontosságú rendszerelem működését biztosító szolgáltatások, infrastruktúrák bemutatása, sérülékenysége;
- A kerület közmű- és energiaellátásának helyzete;
- Infokommunikációs szolgáltatások, hálózati ellátás;
Egyéb eredetű veszélyek;
- A kijelölt rendszerelem környezetében található, a működésére befolyással bíró veszélyes üzemek, gyárak, erőművek;
- A kerület katasztrófavédelmi osztályba sorolása.

Ezen elemek többségének alapja térképes adatbázis, illetve földrajzi elhelyezkedésük térképen feljelölhető. Célszerű ezt a térképet el is készíteni, akár fóliákkal, hiszen a jelölésekből egyes tényezők egymásra hatása is könnyebben szemléltethető (pl. közeli üzem elhelyezkedése, ahonnan veszélyes anyag szabadulhat ki és a jellemző szélirányok kapcsolata), illetve a későbbiekben műveleti térképként is használható.

Kockázatértékelés

Fenti elemek megismerése után a működés kockázatait kockázatértékelési módszertan segítségével szükséges feltárni. Amennyiben a szervezet rendelkezik integrált kockázatkezelési előírásokkal, szabályzattal, akkor mindenképpen az abban foglalt módszertant érdemes használni, hiszen később a kockázatok kezelése, a menedzsment tájékoztatása során egyértelmű és más kockázatokkal arányosan rangsorolható lesz a felmérésünk.

Az alábbiakban egy tipikus, hiba alapú kockázatértékelési módszer látható1. Itt a hiba bekövetkezésének valószínűségét a múltbéli eseményszámból levezető és a hiba által okozható kárból állapítható meg az intézkedési kényszer mértéke. Jól látszik, hogy egy-egy elem előfordulása bár alacsony, lehet kockázatos, ha egyszerre nagy kárt képes okozni, illetve kis károkozással, azonban sűrű előfordulással is átléphető az intézkedési küszöbérték. A küszöb- érték fogalma azt jelenti, hogy az üzemeltető gondos mérlegelés alapján (ez pl. a küszöbérték meghatározását is jelenti) az az alatti kockázati tényezőkkel együtt él, arra nem intézkedik.

A kockázatok azonosítása

A múltbéli tapasztalatok alapján a jövőbeni kockázati tényezők felmerülését becsléssel állapítjuk meg. Az eljárás során számba vesszük a folyamatos működésre hatást gyakorló kockázati tényezőket.

Az azonosított kockázatokhoz meghatározzuk a bekövetkezés valószínűségét, és a bekövetkezés esetére megbecsüljük az okozott kár hatását.

Az azonosított kockázatok értékelésének mutatói

A kockázat jellemzői:

kockázat hatása (KH)
kockázat bekövetkezésének valószínűsége (KV)
a kockázat értéke (KÉ)

A kockázatok azonosítását követően a kockázat valószínűsége (V) és a kockázat hatása (H) szerint tételesen értékelni kell azokat, majd az értékelés alapján meg kell határozni a kockázati értéket (KÉ) az alábbiak szerint:

A kockázat értéke (KÉ) = kockázat valószínűsége (KV) × kockázat hatása (KH):

KÉ = KV × KH

A kockázat valószínűségének meghatározása (KV):

A becslést egyedi események esetén az előfordulás gyakorisága vagy a kockázati esemény előfordulási valószínűségi %-a (kockázat gyakorisága az esemény gyakoriságához viszonyítva) szerint végezzük el.

3.2. táblázat. A kockázat valószínűségének lehetséges értékei2

KV ÉRTÉKE	ESEMÉNY GYAKORISÁGA	ELŐFORDULÁS VALÓSZÍNŰSÉGE
1	1 évnél ritkább	0,01 % alatt
2	évente	0,01–0,1%
3	havonta	0,1–1%
4	hetente	1–10%
5	naponta	10% felett

A kockázat hatásának meghatározása (KH):

3.3. táblázat. A kockázat hatásának lehetséges értékei3

KH ÉRTÉKE	HATÁS LEÍRÁSA
1	kis munkával, alacsony költséggel helyreállítható, jogszabályt nem sértő, munkavégzést nehezíti, de nem akadályozza
2	többlet erőforrás bevonását igényli, de a funkciók ellátását nem akadályozza meg, munkavégzést nehezíti
3	egyes határidők, követelmények nem teljesülnek, anyagi károkat okozhat
4	kárt okoz (akár anyagit is), funkció ellátását akadályozza, a szervezet hírnevét befolyásolja
5	jelentős (akár anyagi) kárt okoz, alapfunkció nem működik, a szervezet hírnevét súlyosan befolyásolja, a szervezet elleni jogi lépések, perek indulhatnak

Elfogadható kockázati szint (tűréshatár) meghatározása

A kockázati tűréshatárt a sorba rendezett kockázati értékek (KÉ) alapján kell meghatározni, amely során a kockázatokat két csoportba kell osztani:

nem elfogadható kockázatok (a KÉ kockázati tűréshatár feletti kockázatok, amennyiben felmerülnek) – minden ilyen esetben kockázatcsökkentő intézkedésről kell dönteni;
elfogadható, szinten tartható kockázatok (a KÉ kockázati tűréshatár alatti kockázatok) – a kockázatokat és a megtett intézkedéseket felügyelet alatt kell tartani azért, hogy a kockázat ne növekedjen, de új intézkedést nem kötelező alkalmazni a kezelésükre.

A bemutatott módszertant alkalmazó egyik szervezet által alkalmazott kockázati tűréshatár: KÉ: = 15. Megváltoztatásáról a belső működési kockázatok felülvizsgálatához kapcsolódó előterjesztés készítésekor a vonatkozó javaslat elfogadásával vagy módosításával a szervezet vezetője dönthet.

Kockázati reakciók

A feltárt kockázattal kapcsolatos reakciókat az elfogadhatónak ítélt kockázati szint meghatározásával együtt kell eldönteni.

A négy alapvető kockázatkezelési stratégia:

a kockázat elviselése,
kockázat kezelése,
kockázat átadása,
kockázatos tevékenység befejezése.

Tekintettel arra, hogy egy szervezetnél természetesen több típusú és mértékű kockázat merül fel, valamint az arra adható reakciók is függenek a kockázat típusától, a szervezet képességeitől az adott témában, így egy szervezeten belül kockázatoként különböző kockázatkezelési stratégiák jelennek meg egymással párhuzamosan.

A kockázat elviselése

Amennyiben a kockázat mértéke a szervezet által alkalmazott kockázati tűréshatárán belül marad, illetve ha azt a bevezetett működési rend, belső kontrollrendszer a napi működése során automatikusan kezeli (pl. a folyamatba épített ellenőrzés, illetve a vezetői ellenőrzés keretében), nincs szükség külön beavatkozásra.

Irányadó, hogy a szervezet elviseli a kockázatot, amennyiben a kockázat elhárításának becsült költsége magasabb az elhárításból eredő várható haszonnál.

Amennyiben a kockázatok felméréséért és kezeléséért felelős vezető rajta kívül álló okok miatt nem tudja a rendelkezésére álló eszközökkel, saját maga eredményesen kezelni az azonosított, tűréshatár feletti kockázatok egy részét, akkor ezeket a kockázatokat a kockázatkezelés során a szervezet elviselheti, illetve elfogadhatja, ilyenkor nem tesz intézkedéseket a kockázat csökkentésére. Ennek okai az alábbiak lehetnek: a kockázatkezelés külső jogi, személyi, technikai akadályokba, idő-, illetve anyagi korlátba ütközik, vagy a szervezet kialakult működési rendjében az adott kockázat hatásának kiküszöbölése vagy csökkentése többe kerülne, mint a kockázatos tevékenységből származó lehetséges kár.

Amennyiben a kockázatok felméréséért és kezeléséért felelős vezető a kockázat elfogadása mellett dönt – ha az lehetséges –, meg kell fogalmazni a kockázati tényező bekövetkezési hatásai csökkentését célzó feladatokat.

A kockázat kezelése

A legmegfelelőbb, ha a szervezet a legtöbb kockázat esetében a kockázatok szervezeti intézkedésekkel történő kezelését alkalmazza, mert a kockázatos tevékenységek (folyamatok) az esetek túlnyomó részében nem szüntethetők meg és nem háríthatók át.

A kockázat átadása

Ebben az esetben a kockázat bekövetkezésének valószínűsége nem csökken, hatása nem változik, azonban a kockázatviselő személye módosul. Példa: biztosítás kötése, esetleg a tevékenység olyan partnernek történő átadása, aki felkészült a kockázat kezelésére.

A kockázatos tevékenység befejezése

Egyes kockázatok nem csökkenthetők elfogadható szintre, csak megszüntethetők az adott tevékenység megszüntetésével, azonban ez a kockázatkezelési stratégia egy egészségügyi szolgáltatóra vonatkozóan nem, vagy nagyon korlátozottan értelmezhető.

1	A módszertan forrása a Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.
2	Forrás: A Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.
3	Forrás: A Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero