Azonban a mérleg másik serpenyője üres maradt. Számtalan kérdés megválaszolatlan maradt, talán éppen a címben választott téma miatt. Miért is érték el az EU erősödő zöld pártjai az atomerőművek építésének leállítását, a meglévők fokozatos leállítását? Mit is jelent az, hogy a sugárszennyezésnek nincs küszöbértéke? Hány felezési időn keresztül pusztítják a környezetünkbe került radioaktív izotópok az élő szervezetet? Elfogadjuk, hogy Csernobil után a pontosan diagnosztizált sugárbetegek és emiatt meghalt személyek száma alacsony. Természetesen egy is sok, de fogadjuk el a szerző állítását! De mit gondolunk azokról az adatokról, amit Tompa Anna, az MTA doktora, népegészségügy professzora asszonya publikált [1] néhány évvel ezelőtt. Miért emelkedett a rákos megbetegedések és halálozások száma közel háromszorosára, évi 65–70 000 főre az elmúlt harminc évben? Akkor, amikor a népesség száma a nyolcvanas évektől a mintegy 11 millió főről, 10 millió alá csökkent, amikor az életszínvonal, a táplálkozás tudatossága javul, a diagnosztika és a gyógyítás eszköztára bővül. Ebből logikusan az következne, hogy a rákos betegek számának is csökkennie kellene. De látjuk nem így van. Mielőtt pellengérre kerülnék, tudom, hogy vannak persze tudományos kutatási alapelvek, amelyek közül az egyik kimondja: Azért, mert két esemény egymás után történik, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy egymás következményei. Tehát nem állítjuk, hogy az irdatlan növekedés a rákos betegségekben és mortalitásban kizárólagosan Csernobil következménye, ahogy a hivatkozott kutatás szerzője sem állítja ezt. Sok-sok egyéb tényező hozzájárulhat ehhez a tragikus tendenciához. Azonban éppen ideje lenne, hogy elfogulatlanul, csak a tényekre alapozva, komplex módon vizsgáljuk ezt a problémát. Milyen valós következményei vannak a Csernobilban bekövetkezett katasztrófának? Az egy fontos dolog és bíztató eredmény a jövő szempontjából, hogy pl. a vizsgált gyermekek fogaiban elhanyagolható a 90Sr izotóp [2] jelenléte. Vannak-e azonban olyan vizsgálati eredmények, hogy az elmúlt harminc évben rákos megbetegedés miatt elhalálozott százezreknél mit mutattak a vizsgálatok? Osztályozták-e ezeket a jód izotópjaitól, a stroncium két fontos izotópjáig? A következő, még közel kilenc felezési időben ezektől mi várható? Nem kevesebb, mint 240–250 évről beszélünk, ami több mint nyolc nemzedék. Arról a stroncium kilencvenes izotópról beszélünk, ami a korabeli hivatalos tájékoztatás, a polgári védelem, a szakemberek, a szaksajtó szerint ki sem került a túlhevült gőz miatt felrobbant erőmű blokkjából. Ez azonban a politika, az orvostársadalom, a kutatók felelőssége, mert mi a laikusok csak elszenvedjük a feltáratlan múltunk következményeit. Jó lenne legalább a következő nemzedékek, az unokáink élete érdekében a hiteles és mértékadó, főleg pedig elfogulatlan vizsgálatokat elvégezni. Amúgy a tudomány fejlődésének is ez az egyik motorja.