Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

AZ I. GENFI EGYEZMÉNY – A HADRAKELT FEGYVERES ERŐK SEBESÜLTJEI ÉS BETEGEI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA VONATKOZÓ, GENFBEN 1949. AUGUSZTUS 12-ÉN KÖTÖTT EGYEZMÉNY

Az egyezmény érvényes minden olyan esetben, ha bármely két (vagy több) szerződő fél között fegyveres vagy háborús konfliktus keletkezik, akkor is, ha valamelyik fél hivatalosan nem ismeri el a hadiállapot fennállását, illetve abban az esetben is, ha olyan féllel kerülnek konfliktusba, amelyek nem, vagy amelyek nem mindegyike írta alá az egyezményt.

A szerződő felek vállalták, hogy mindenféle megkülönböztetés nélkül emberséges bánásmódban részesítik azokat, akik közvetlenül nem vettek részt az ellenségeskedésben, a fegyveres erők azon tagjait, akik megadták magukat, illetve bármilyen módon harcképtelenné váltak.

Megtiltják az élet és a testi épség elleni merénylet, az emberölést, csonkítást, kegyetlen bánásmódot, a kínzást, a túszok szedését, az emberi méltóság megsértését, a megalázó és lealacsonyító bánásmódot, a bírósági ítélet nélkül kiszabott büntetést és annak végrehajtását.

Az egyezmény védelemben részesíti a sebesülteket és a betegeket- akkor is, ha azok a fegyveres erők tagjai - valamint az egészségügyi és az egyházi személyzet tagjait, akik erről a jogukról nem mondhatnak le.

Az Egyezmény II. fejezete foglalkozik a sebesültekkel és a betegekkel való bánásmóddal. Eszerint mindenféle megkülönböztetés nélkül, emberséges bánásmódban kell őket részesíteni, tilos rajtuk bármilyen testi-, lelki, szellemi károsodást, szenvedést vagy halált okozó beavatkozást végezni, és tilos orvosi ellátás nélkül hagyni őket. Nőkkel szemben nemüknek járó különös figyelmet kell tanúsítani.

Az a hadban álló fél, amely sebesülteket és betegeket kénytelen az ellenfelének átengedni - a lehetőségek szerint - a gondozásban való hozzájárulás céljából egészségügyi személyzetének és felszerelésének egy részét is hátrahagyni tartozik ezekkel együtt.

Az Egyezmény hatálya a következő csoportokba tartozó sebesültekre és betegekre terjed ki:

a fegyveres erők és milíciák tagjai,
egyéb milíciák tagjai,
a fegyveres erőket követő, de azoknak nem közvetlen részét alkotó személyekre,
az összeütköző Felek kereskedelmi tengerészete legénységének tagjaira,
a meg nem szállott terület lakosságára, amely az ellenség közeledtére önként ragad fegyvert.

Az összeütköző feleknek különösen ütközet után törekedniük kell a sebesültek és betegek mielőbbi felkutatására és összegyűjtésére, biztosítani kell ápolásukat és gondozásukat, meg kell akadályozni a bántalmazásukat és kifosztásukat, illetve elejét kell venni a halottak kifosztásának.

Valahányszor a körülmények megengedik, fegyverszünetet, tűzszünetet vagy helyi egyezséget kell kötni, a csatatéren hátrahagyott sebesültek elvitele, kicserélése és elszállítása, a sebesülteknek és a betegeknek az ostromlott vagy körülzárt övezetből való kiürítése és kicserélése, az egészségügyi és az egyházi személyzetnek, valamint az egészségügyi felszerelésnek ebbe az övezetbe irányuló átszállítása tárgyában.

Az összeütköző Feleknek a lehető legrövidebb időn belül jegyzékbe kell foglalniuk az ellenfélnek hatalmukba került sebesültjei, betegei és halottai személyazonosságának megállapítására alkalmas összes adatokat az alábbiak szerint:

annak a Hatalomnak a megjelölését, amelyhez tartoznak;
a katonai, személyi vagy sorszámot;
a családi nevet;
az utónevet vagy utóneveket;
a születés időpontját;
a személyazonossági lapon vagy igazolványon található minden egyéb adatot;
a fogságba esés vagy az elhalálozási;
a sebesülésre, a betegségre vagy a halál okára vonatkozó adatokat.

Fenti adatokat (illetve azokat, amelyek a fentiek közül rendelkezésre állnak) a lehető legrövidebb időn belül a Központi Hadifogoly Iroda útján továbbítani kell ahhoz a hatalomhoz, amelyhez ezek a személyek tartoznak.

Az összeütköző Feleknek megfelelően hitelesített halotti bizonyítványokat vagy a halottakat feltüntető jegyzékeket kell kiállítani, és azokat egymással közölni. A kettős személyazonossági lap felét, a végrendeleteket és az elhunytak családja szempontjából jelentős egyéb okiratokat, pénzösszegeket és a halottaknál talált egyéb tárgyakat kísérőjegyzék alapján kell egymásnak átadni.

A halottak temetését és elhamvasztását lehetőleg egyénileg, alapos orvosi vizsgálatot követően kell végrehajtani, úgy, hogy a halált és a személyazonosságot meg lehessen állapítani, és ezekről számot lehessen adni. A kettős személyazonossági lap felének, vagy ha egyszerű lapról van szó, magának a lapnak a holttesten kell maradnia.

A hullákat csak kényszerítő egészségügyi okokból vagy az elhunytak vallásából folyó indokokból lehet elhamvasztani. Elhamvasztás esetében ennek megtörténtét az indokok megjelölésével részletesen fel kell jegyezni a halotti bizonyítványon vagy a hitelesített halotti jegyzékben.

Az összeütköző feleknek ezenkívül ügyelniük kell arra, hogy a halottakat tisztességesen, lehetőleg az elhunytak nemzetisége szerint csoportosítva temessék el, hacsak lehetséges, az elhunytak vallásának szertartása szerint, sírjaikat tiszteletben kell tartani, gondoskodni kell azok karbantartásáról és megjelöléséről.

A katonai hatóság felhívást intézhet a lakossághoz, a sebesültek és betegek összegyűjtésében történő önkéntes részvételre. Az erre a feladatra jelentkezett személyeket és szervezeteket védelemben kell részesíteni és tevékenységüket nem szabad akadályozni.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero