Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

A GYAKORLAT ÉRTÉKELÉSE SZAKTERÜLETEKRE LEBONTVA

A biztonsági szakterület észrevételei

A gyakorlatban résztvevő szervezeti egységek egészségügyi személyzete a rendelkezésére álló eszközparkkal maximálisan valósághűen imitálta a válsághelyzet megoldását, a betegek ellátása, a hozzátartozókkal és a társszervezetekkel történő kommunikáció kiemelkedően magas színvonalon történt meg.
A gyakorlat egészségügyi menekítési része jellemzően a tervezettnek megfelelően sikerült, bár a körülmények tudatosan idealizáltak voltak (működő liftek, megfelelő létszám a menekítéshez, védett kórterem, stb.).
A gyakorlat első 5-10 percében az épületfelügyeleten lévő 1 fő portásra rendkívül sok kommunikációs feladat hárult (rádiós, mobil és vezetékes telefonos egyaránt), amit a tervezett gyakorlat során a portás megfelelően kezelt. Ugyanakkor a portások esetében rendkívül magas a fluktuáció, így az Intézményeinkben bekövetkező válsághelyzetben a rutintalan portás ezt az „információ áradatot” sokkal nehezebben fogja tudni kezelni. Emiatt információvesztés történhet.
A modellezett épületben üzemszerűen a portás 1 fő járőrrel rádión kapcsolatban van, ami megkönnyíti a beavatkozást, de a Kórházak nagy részében – különösen éjszaka – csak 1 fő portás van szolgálatban, így, ha felderítésre megy, akkor már nincs aki a kiérkező tűzoltókat fogadja, és élőszóban tájékoztassa. A járőr a gyakorlat során visszament segíteni a veszélyeztetett füsttel már telített területre, ugyanakkor éles helyzetben, ezt már kétséges, hogy meg tudja-e tenni, emiatt az egészségügyi személyzetnek ennyivel kevesebb segítsége lesz.
Az épületfelügyeleten lévő 1 fő portást a kiérkező tűzoltóság elvitte magával, így senki nem maradt az épületfelügyeleti helyiségben, aki a tűzoltóság további érkező egységeit tájékoztatta volna a történtekről. A tűzoltósággal további helyismereti gyakorlatokon ismertetésre kerül az épületfelügyeleti helyiség, mint tűzoltósági beavatkozási központ.
A menekülőket befogadó, földszinti Sürgősségi Betegellátó Osztályon a triázs és a Klinikák felé történő szétosztás, és a betegekkel való kommunikáció megfelelő szakértelemmel, zökkenőmentesen történt.
A járóképes betegek menekülése az SBO felé annyira gyorsan történt meg, hogy az SBO személyzete még nem tudta irányítani őket, emiatt a járóbetegek a szabadba menekültek. Bár a menekítő nővérek ismerték az SBO-ra vezető utat, de egy kártyás ajtón kellett volna áthaladni, amit - mivel nem volt kártyájuk ehhez az ajtóhoz - meg sem próbáltak kinyitni (pedig az ajtó nyitva volt). A helyi szakszemélyzet helyismerete fejlesztendő.
A tűzoltóság az épület teljes vagy szakaszos áramtalanítását a gyakorlat során nem kérte, annak ellenére, hogy a teakonyha elektromos eszközeiről terjedt át a tűz, ez jelentősen megkönnyítette a betegek menekítését.
Az emelőkosárral kimentett beteg talajszintre érkezését követően vele egészségügyi személyzet (OMSZ vagy tűzoltó doktor) nem foglalkozott, az imitátor elárvultan üldögélt a padon a megmentését követően. Ez reményeink szerint a „gyakorlat légkörének” köszönhető.

Koraszülött intenzív ellátó szakterület

Mivel a gyakorlat részletesen megtervezett volt, így koraszülött babák mentési sorrendjét, a mozgatásukhoz szükséges feladatokat előre el lehetett dönteni, ami torzította a folyamat valós időigényét, „éles” helyzetben a menekítés több perccel hosszabb idejű lenne.
A gyakorlatban egy összeszokott csapat dolgozott, de a valóságban a személyzet tagjai között sokszor van „új” kolléga (pl. gyakorlaton), akik az instrukciókat nem tudják még gyorsan teljesíteni, ez is időveszteség.
A gyakorlatban a folyosó – a hatályos előírásoknak megfelelően – üres volt, így azon könnyedén lehetett közlekedni az inkubátorokkal, de a valóságban a raktárhiány miatt a folyosókon rendkívül körülményes egy inkubátort és egyéb szükséges eszközöket végig tolni, ami további időveszteséget okoz.
A betegellátás során a szülők jellemzően nem tartózkodnak a csecsemők mellett, így a menekítést a jelenlévő szakszemélyzet tudja csak elvégezni, ami jelentősen hátráltatja, akár meg is akadályozhatja a teljes kiürítést.
Az inkubátorok mozgatása során fellépő egészségügyi eszköz el/lecsúszás (pl. lélegeztető tubus kicsúszik) visszahelyezése a gyakorlaton történtekhez képest hosszabb idő alatt tud csak megtörténni, ami rontja a babák túlélési esélyeit.
A nap nagy részében nincs jelen annyi szülő, amennyi a gyakorlaton megjelent, így valós tűzesetnél a menekítés sokkal nehézkesebb lenne, esetenként lehetetlen.
A kimenekített babák elszállíttatása a koraszülött mentőszolgálattal (Peter Cerny Alapítvány) sokkal több időt vesz igénybe a valóságban, mivel a speciális mentőautók száma limitált, és az újabb csecsemő elszállítása csak azután történhet meg, ha már a korábbi csecsemőt a befogadó intézménybe átszállították, és onnan visszaérkeztek. Ez akár 10-15 perccel is meghosszabbítja a csecsemők biztonságos helyen történő elhelyezését, ami a babák túlélési esélyeit jelentősen csökkenti.
A gyakorlat során az inkubátorok logisztikája a valóságosnál lényegesen egyszerűbb és gyorsabb volt, mivel a gyakorlat helyszínén rendelkezésre állt, egy védett puffer tér (a lift előtti tűzgátlóelőtér), de a Kórház eredeti területén ilyen tér nincs. A Kórház valós állapotához, humánerőforrás kapacitásához képest a gyakorlat túl optimális, és pont emiatt elgondolkodtató volt.
Az SBO-n, a nagy létszámú menekülő beteg miatt, kaotikusnak látszott a helyzet, bár a szakszemélyzet igyekezett megfelelően úrrá lenni a tömegen, talán segíthetett volna, ha a menekítő szakszemélyzetet is bevonják a menekülők ellátásába.
A koraszülött mentőszolgálat felé történő átadást követően a menekítő szakszemélyzet segítségét senki nem kérte, egy valós helyzetben az ő segítségnyújtásuk hatékonyabbá teheti a mentést.

Szülészeti és nőgyógyászati ellátó terület észrevételei

A gyakorlat során az anyukák a szobáikban voltak, és velük a babák is, de valós helyzetben az anyukák bárhol lehetnek az épületben, és a babák nem mindig vannak a kórtermekben. Emiatt a baba/mama menekítés valós helyzetben több időt vesz igénybe, és a beteglétszám ellenőrzése is sokkal nehezebb. Az osztályon előfordul, hogy csak 1 nővér van (pl. az orvos műt), így nincs lehetőség arra, hogy egy ilyen helyzetben a hiányzó betegeket felkutassák, ugyanakkor az erre irányuló törekvés több perccel is meghosszabbíthatja a menekítést. Ezen túlmenően az osztály közelében lévő betegek biztos, hogy még visszaszaladtak volna a bent hagyott holmijukért, ami további veszélyhelyzetet teremt. Az is előfordul, hogy az anyukák a kórtermet magukra zárják, a menekítés emiatt további plusz időbe kerül.
Az orvos a mentésre várakozás közben telefonon beszélt a járóképes betegeket kísérő nővérrel, így sikerült információt szereznie a menekítésről.

Aneszteziológiai és intenzív terápiás szakterület észrevételei

A gyakorlat kifejezetten hiánypótló, mivel az egészségügyi személyzet jellemzően nincs tisztában a válsághelyzetben végrehajtandó feladataival, a menekítés konkrét megvalósításával.
A gyakorlatban résztvevő személyzet kifejezetten „válogatott” volt, ami jelentősen megkönnyítette és felgyorsította a betegek szállításra történő előkészítését, ez a folyamat a valóságban, betegenként, akár 1-2 perccel is meghosszabbíthatja a menekítést.
A gyakorlat során zavaró volt, hogy a már kimenekített betegek állapotáról, elhelyezéséről nem volt visszajelzésük.
A gyakorlat során most az ügyeletes orvos közvetlenül elérhető volt, de a valóságban ez sokszor nincs így. Válsághelyzetben az esetleges beavatkozást (pl. szakaszos áramtalanítás), menekítést több perccel késleltetheti, ha az aktuális ügyeletes orvos telefonszámát keresgélni kell.
A gyakorlat során az első betegeket kimenekítő egészségügyi személyzet visszajött a 4. emeletre a többi betegért, de a valóságban nem biztos, hogy vissza tud/akar jönni a tűzzel veszélyeztetett területre. A tűzoltók ekkor már a tűz helyszínén voltak, de nem akadályozták meg, hogy az egészségügyi személyzet védőfelszerelés nélkül visszatérjen a további betegekért.

Sürgősségi Betegellátó Osztály észrevételei

A gyakorlat során a koraszülött mentőszolgálattal (Peter Cerny) a kapcsolatfelvétel, és a betegek átadása zökkenőmentes volt, ugyanakkor az OMSZ kiérkező egysége egyáltalán nem vette fel a kapcsolatot az SBO-val.
Az SBO semmilyen információt nem kapott arról, a tűzoltók részéről, hogy a tűz oltása befejeződött és a tűzoltók az épületből levonultak.
Egy tömeges betegellátást igénylő válsághelyzet esetén az SBO-belüli betegútvonalakat biztosítani kell (pl. egyirányúsítás, kereszteződések elkerülése), ehhez az SBO létszáma nem elegendő.

Peter Cerny Alapítvány (koraszülöttmentés) észrevételei

Az előzetes helyszíni bejárás nagyon hasznos volt, mivel az épület bonyolultsága nagyon megnehezítette volna, hogy megtalálják az intenzív ellátásra szoruló babákat.
A gyakorlat nagyon hasznos volt, mivel ennek során kiderült, hogy ilyen helyzetben nekik is fel kell vállalni az irányító szerepet, és szükség esetén a betegeket is újra kell osztályozni (triázs).
Az SBO-n az irányítás szakszerűen történt, ugyanakkor ilyen helyzetben be lehetne vonni a már kimenekültek ellátásába az őket kísérő orvosokat, ápolókat is, ez most nem történt meg.
Az SBO által kiadott triázs kártyák esetében nem volt egyértelmű, hogy melyik kártya a szülőé, melyik a babáé.
Mivel a gyakorlat során irreálisan hamar leértek a földszinti SBO-ra a menekítendő betegek, így a mentőszolgálatnak is egyszerűbb dolga volt, a valóságban előfordulhat, hogy nekik kellene visszamenni a füsttel telített környezetbe védőfelszerelés nélkül, amely esetben a biztonságos menekítés igen kétséges.

Orvostanhallgatók észrevételei, akik „beteget” alakítottak)

A gyakorlat nagyon hasznos és érdekes volt, a szervezés során a helyszínről és a célokról kapott információk – nekik, mint hallgatóknak – nagyon hasznosak voltak.
A gyakorlat során meglepő volt a személyzet csekély létszáma a szülészeti osztályon, ugyanakkor a kiürítés megindulásáról megkapták a konkrét információkat, a személyzet a pánikoló járóképes betegeket (anyukák) hozzáértően kezelte.
Az egyik menekülőnek kibicsaklott a bokája, őt csak a menekítő nővér és a hozzátartozó segítette, mentősökkel nem találkoztak.

Vöröskereszt szakképzett imitátorainak észrevételei

A kimenekített imitátorokat felkészületlenül érte, hogy nem tudták előre, hogyan, milyen módon lesz vége a gyakorlatnak, ez számukra okozott egy pici nehézséget.
A szakszemélyzet rendkívül fegyelmezetten végezte a kimenekítést, bár a földszinten okozott némi zavart, hogy a kártyával működő, az SBO-ra vezető átjáró ajtót nem próbálták meg kinyitni, mivel a menekítőknek ahhoz nem volt kártyája, így az udvarra mentek, majd később az SBO személyzete vezette őket a befogadás helyszínére.
A gyakorlat során „éles” rosszullét is történt, amit az egészségügyi szakszemélyzet azonnal, megfelelően kezelt, illetve a gyakorlatban intenzív betegként megjelenő imitátort is szakszerűen ellátták.
A gyakorlat során szófogadóbbak voltak, mint ahogy az egy valóságos helyzetben történne, biztos, hogy pánikolnának, ami megnehezítené a szakszerű menekítést.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero