Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

A BEAVATKOZÓ ERŐKET ÉRŐ TÁMADÁSOK

A Semmelweis Egyetem Központi Diszpécser- és Járőrszolgálatának statisztikái (2018) alapján a riasztások egyharmadában, egy negyedév vonatkozásában közel 30 esetben rendbontó, a szakszemélyzettel agresszívan, erőszakosan viselkedő személlyel/személyekkel szemben kellett intézkedni. Az intézkedés alá vontak között volt beteg és hozzátartozó is vegyesen.

Egy dán felmérésben1 a vizsgált egészségügyi állományban a nővérek számoltak be a legmagasabb arányban sérelmükre elkövetett támadásról (fizikai erőszakról 52%, szóbeli inzultusról 83%), emellett az orvosoknál ez az arány alacsonyabb (22% és 40%) és az adminisztrátoroknál pedig inkább a szóbeli inzultusokra korlátozódik (4% és 75%).

Egy francia kutatás2 szerint a megkérdezett mentődolgozók 23%-a tapasztalt meg pályafutása során egy vagy több, vele szemben elkövetett erőszakos cselekményt, melyeknek 4%-a végződött a sérülésükkel és 4% PTSD terápiára szorult a későbbiekben.

Egy másik tanulmány3 arra mutat rá, hogy legerősebben a sürgősségi ellátás területén figyelhetők meg a betegek, illetve hozzátartozóik által elkövetett erőszakos cselekmények.

Fentiekből az látszik, hogy valós, társadalmi jelenségről beszélünk, mely az egészségügyi szakdolgozók (tehát a legoperatívabban munkát végzők) és a sürgősségi ellátás (tehát a leginkább rendkívüli eseményeket kezelők) irányába súlyosbodik.

A tendencia tulajdonképpen érthető, hiszen egy-egy rendkívüli esemény során, egy kárhelyszínen a beavatkozó erők sokkal inkább találkoznak erős stressz vagy sokkhatás következtében megváltozott tudatállapotú egyénekkel (ellátottakkal vagy a kompromisszumos medicina alkalmazását elfogadni, megérteni nem tudó hozzátartozókkal), akik előbbi helyzetüket nem megfelelő módon kezelik. De megfigyelhető az emberekben felgyülemlő szorongásokból, napi problémákból táplálkozó elfojtott erőszak is, mely mindig a legkisebb ellenállás (a segítő) irányába igyekszik kitörni, így az egészségügyi személyzeten vagy más beavatkozó erőn „csattan”.

A leghatékonyabb védekezés ezekben az esetekben az asszertív kommunikáció, mely képzettséget, önuralmat és rengeteg gyakorlást igényel. Hiszen ne feledjük, hogy a beavatkozó is ember. Ember a napi problémáival, frusztráltságával, esetenként előítéleteivel együtt, aki egy számára is stresszes helyzetben nehezebben uralja indulatait.

További fontos dolog, hogy ha van rá lehetőség a telefonunk gyorstárcsázási listáján a rendőrség, a portaszolgálat, a helyszínbiztosítás vagy más, „rendfenntartó” erő telefonszáma legyen beállítva. Ezek nélkül – ebből a szempontból is – elengedhetetlen, hogy a kárhelyen, rövid úton tudjunk kapcsolatot teremteni bajtársainkkal, akik segítségünkre lehetnek.

Hazánkban az egészségügyi dolgozó, egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggő tevékenység végzése során, valamint a betegellátással és a betegirányítással közvetlenül öszszefüggő feladatai tekintetében közfeladatot ellátó személynek minősül, így az ellene vagy támogatója ellen intézett erőszak, illetve a munkavégzésének akadályozására irányuló vagy éppen intézkedését kikényszerítő fenyegetése is bűncselekménynek minősül, melyet a törvény szigorúbban, önálló tényállásként rendel büntetni.

1	Occupational safety across jobs and shifts in emergency departments in Denmark – Marie Louise Kirkegaard, Pete Kines, Helena Breth Nielsen, Anne Helene Garde, National Research Centre for the Working Environment, Copenhagen, Denmark, 2018, Safety Science (144 orvos, 378 nővér és 101 adminisztrátor megkérdezésével).
2	Duchateau és munkatársai (2002) – Forrás: Emergency Services: A Literature Review on Occupational Safety and Health Risks – Malgorzata Milczarek, European Agency for Safety and Health at Work (EU-OSHA), 2011, Publications Office of the European Union.
3	Nurse exposure to physical and nonphysical violence, bullying, and sexual harassment: A quantitative review – Paul E. Spector, Zhiqing E. Zhou, Xin Xuan Che, 2014, International Journal of Nursing Studies, Volume 51, Issue 1.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero