Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

1.4. A polgári védelem ismét a belügyminisztérium alárendeltségében (1990-től napjainkig)

Az 1989–1990-es évek kedvező politikai változásai az ország honvédelmi politikájának átértékelésére késztették az állami és a katonai vezetőket. Ennek jeleként a hadsereg egyes alakulatainak megszűntetése mellett, feltűnően megszaporodtak a szaksajtóban a semlegességgel, az új katonai doktrínával, az ellenségkép változásával, az új biztonsági modell kidolgozásával kapcsolatos elképzeléseket tartalmazó írások [43]. Ezek némelyike alaptalanul derülátó módon értékelte a nemzetközi helyzet várható alakulását, túlságosan bízva a nemzetközi szerződésekben. Más esetben a nemzetközi szervezetek, illetve a világ közvéleményének hatását értékelték túl. „Kezd kiteljesedni az ENSZ biztonságot garantáló szerepe. A világ országai többé már nem nézik el, és bocsátják meg az agressziókat.” [44] A volt Jugoszláviában évekig dúló háború alaposan rácáfolt ezekre az elképzelésekre, de ez a polgári védelem helyzetén mit sem javított. Természetesen voltak megalapozottabb, reálisabb elképzelések is. Dr. Pataky Iván szerint: „a 89–90-es évek eufóriája, amely azon az elképzelésen alapult, hogy nem lesz többé háború, illúziónak bizonyult. Valójában sem a világháború, sem a helyi háborúk nem zárhatók ki.” [45]

A polgári védelem ezekben az években rendkívül nehéz helyzetbe került. A bizonytalan helyzet miatt sok tapasztalt szakember vált ki a szervezetből, ennek köszönhetően 1988–92 között az országos és megyei vezetők több mint fele kicserélődött. Ennél is nagyobb problémát okozott, hogy a polgári védelem derékhadát alkotó üzemi önvédelmi szervezetek működése sok helyen megszűnt vagy névlegessé vált. A helyzet létrejöttében szerepet játszott a gazdasági átalakulás, amelynek során a nagyvállalatok megszűntek, privatizálták, vagy kisebb gazdasági egységekre estek szét. A másik fontos ok a törvények, jogszabályok változása, amelyeknek egyre áttekinthetetlenebbé váló rendszerében, a még életben lévő előírások betartását sem lehetett megkövetelni. A polgári védelem feladataival kapcsolatos szemléletváltozás azt eredményezte, hogy a háborús feladatokról a békeidőszaki katasztrófákra helyeződött a hangsúly. [46] Sajnálatos módon a feladatrendszer átértékelésekor ismét a már szokásossá váló egyoldalúság érvényesült. A korábbi években csak a nukleáris háború kérdése volt napirenden. Azután sokévi stagnálás után, a civil katasztrófák felszámolása került előtérbe. [47]

Az 1990 es években a volt Jugoszláviában dúló polgárháború miatt megnövekedett a déli országrész veszélyeztetettsége. Ennek hatására a polgári védelem felkészült egy esetleges fegyveres konfliktus esetén a veszélyeztetett lakosság kitelepítésére. Továbbá a védőeszközzel történő ellátására és a menekültekkel kapcsolatos feladatok ellátásában történő részvételre. 1993. július 1-jén megtörtént a Tűzoltóság és a Polgári Védelem összevonása. Az újonnan alakult szervezet legfőbb vezető szerve a Tűz és Polgári Védelmi Országos Parancsnokság lett, a két szervezet azonban sok tekintetben megőrizte önállóságát, és részben párhuzamosan működött.

A korszerűsítésnek nevezett integrációtól a két szervezet munkájának összehangoltabbá válását, a működési költségek csökkentését és a párhuzamosságok megszüntetését remélték, ezekből a várakozásokból gyakorlatilag semmi nem valósult meg, amit már másfél év múlva elismertek. [48]

A polgári védelem elméletének átértékelése szempontjából nagyjelentőségű esemény volt az Országgyűlés 1993-ban megjelent határozata a Magyar Köztársaság Honvédelmének alapelveiről. Ebben meghatározták a polgári védelem helyét az ország védelmi rendszerében, háborús és békefeladatait, irányítási rendszerét. Ezek alapján a szervezet fő feladata a lakosság életének és anyagi javainak védelme, háború esetén a védekezés és kárfelszámolás döntően a polgári védelem feladata. A nukleáris háború lehetőségét nem tartják kizártnak, de bekövetkezésének lehetőségét csekélynek minősítik, így a felkészítés központi kérdése a hagyományos fegyverekkel vívott küzdelem hatásai elleni védekezés. Az 1995–96-os évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a polgári védelem szervezeti önállóságának ismételt megteremtése nem tűr halasztást, a két szervezet szétválasztására 1995 végén került sor. Az 1996-os év – számunkra – legjelentősebb eseménye a XXXVI. törvény megjelenése volt, amely sok év után megnyugtató módon, törvényi szinten szabályozta a polgári védelem helyét, szerepét az ország védelmi rendszerében, megszüntetve a több mint fél évtizedes lét- és jogbizonytalanságot.

1997. a konszolidáció és a Pvtv.-hez kapcsolódó jogszabályok alkotásának éve.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kétpólusú világ megszűnése után megindult egy nagyfokú, átalakulási hullám, nemcsak Közép Európában, hanem a világban is. Átalakult az ENSZ katasztrófa-segítségnyújtási rendszere, változott az EU polgári védelmi felfogása, a NATO pfp program jelentős lehetőségeket szabadított fel, a veszélyhelyzet kezelés, válságmenedzselés terültén. Átalakultak, vagy átalakuló félben voltak az említett országok veszélyhelyzet kezelési rendszerei is. Ez persze fokozott aktivitásban öltött testet, ami gyakorlatok, konferenciák, szimpóziumok sorával jelentkezett, és ezen ott kellett felkészült szakemberekkel lenni.

Mindenki, így hazánk is bizonyítani igyekezett rátermettségét, érettségét a nemzetközi világhoz való kapcsolódás tekintetében. Az interoperabilitás volt a vezérlő elv, úgy a NATO közös védelmi rendszeréhez, mint az EU kissé lazább, de környezetbiztonság-centrikusabb rendszeréhez való kapcsolódást tekintve.

Az újonnan önállóvá vált szervezet számára hatalmas kihívást jelentett a természeti katasztrófák elleni védekezés, az 1997 telén a Körösökön levonult árvíz, valamint az 1999-es Tisza-völgyi árvíz kezelése, illetve a védekezési munkákat követően jelentkező kárfelszámolás és újjáépítés. 2000. január elsejétől ismét összevonták a polgári védelmet és az állami tűzoltóságot. Az új szervezet egy központi irányítószervből (BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság), területi szervekből – (megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, illetve Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság) és helyi (települési és fővárosi kerületi) tűzoltó és polgári védelmi szervekből álltak. A központi és területi szervek esetében a tűzoltó és polgári védelmi feladatok végrehajtása szoros szervezeti egységben történt, míg a helyi végrehajtó szervek viszonylagos szervezeti és szakmai önállóságot élveztek.

Az új szervezetet megalakulása évében hatalmas feladat elé állította a Tiszán bekövetkezett ciánszennyezés, amely a hazánkat ért egyik legnagyobb környezeti katasztrófaként értékelhető, és amely következményeinek felszámolásában a katasztrófavédelem erői is jelentős szerepet vállaltak. Hasonlóan rendkívüli erőpróbát jelentett a 2001 tavaszán a Felső-Tiszán levonuló árhullám következtében kialakult helyzet, 43 település került veszélybe, 20 településről több mint 11 ezer főt kellett kitelepíteni, a helyreállítás és újjáépítés pedig hónapokig tartott. Nem kisebb erőfeszítést igényelt a 2002. augusztusi dunai árvíz kezelése, amelynek során 47 településen több mint 240 000 fő került veszélybe.

A katasztrófavédelem a hazánkban kialakult katasztrófák kezelése mellett, rendszeresen részt vesz a világ más tájain a különböző katasztrófák következményeinek felszámolásában.

A fentiekben rögzített jogi és gyakorlati rend szerint, a mai Magyarországon más főhatóságokkal együttműködésben: az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság gondoskodik a felkészülésről, valamint szervezi a katasztrófa-készenlét és -reagálás, valamint a helyreállítás kezelésének számos aspektusát.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero