Altenberg kisprózájának párhuzamát a szlovén Ivan Cankar (1876–1918) újságírói-írói tevékenységében lelhetjük meg, amely egyúttal annak ellentettje is. A szlovén szerző kisprózája, újságírása ugyanis csak részben kínál lírizálódó szövegeket. Az időnként hangsúlyossá váló nemzeti(ségi) és társadalmi tematika a realista prózafelfogás felé nyit, másrészt pedig – legfőképpen a Bécs akkori külvárosának, Ottakring világának megjelenítésével – a Monarchia irodalmának szöveguniverzumába való szlovén belépést készíti elő. A szlovén tematika aztán a szlovén novella és kisregény műfaji-hangvételi emancipálódását is megvalósítja, amire legbeszédesebb példa talán Kleist Michael Kohlhaasa témáját szlovén népi környezetbe helyező műve (Jernej szolgalegény és az ő igazsága, Hlapec Jernej in njegova pravica, 1907). A századforduló korszakváltása szempontjából is reprezentatívnak minősíthető ez a mű, hiszen az író itt megint csak két világ, az apa és az apát követő nemzedék világa közötti fordulóra időzíti Jernej fokozatos átváltozását. A régi rend igazságát vagy vélt igazságát megtestesítő főhős nem látja át az elkövetkező kor gyökeresen eltérő igazság- és rendfelfogását, és elindulva az értetlenség szó nem értésétől eljut a lázadásig, miközben Bécs szinte Babilonként tárul elé. A meghitt otthoni falu, vidék és az idegen város ellentéte jelenik meg (a szlovák Svetozar Hurban-Vajanský [1847–1916] regényeiben szintén az elnemzetietlenített és a nemzeti ellentéte köré szervezi a történéseket). A Kafkáétól eltérő „Törvény”-felfogás a Kafkáétól szintén különböző, kevésbé mitologikus vagy egyenesen antimitologikus vonásokkal rendelkező allegória létrejöttét segíti elő. Felfogható ez úgy is, hogy a felsőbb instanciaként értett Törvénytől való elidegenedettségre való ráismerés Jernej szenvedéstörténetének egyik állomása, és ezáltal a barokk allegorikus helyszíneire utal vissza.