A „nehéz költő” hírében álló Char (1907–1988) egy dél-franciaországi faluban született, s csak a húszas évek végén „ment föl” Párizsba, ahol Éluard révén megismerkedett Aragonnal és Bretonnal, s írt a szürrealisták folyóiratába (a La Révolution surréaliste 12. számába). 1934-ben jelent meg a szürrealizmus erős hatását tükröző Gazdátlan kalapács (Le Marteau sans maître), ezután azonban eltávolodott a mozgalomtól. Franciaország megszállását követően, miután szürrealista múltja miatt feljelentették mint kommunistát, csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz. Amint egy levelében írta (1941-ben): „Az igaz, hogy költeményeket is kell írni (…), de a dolog nem merülhet ki ennyiben. Ez nevetségesen kevés volna.” A háború után jelentette meg ezeknek az éveknek a költői termését, prózakölteményekből és aforizmákból álló kötetét (Lidércnyomás lapjai, Feuillets d’Hypnos, 1946). „René Char – írta Somlyó György 1984-ben – a mai öregek közül az, aki talán legnagyobb hatással volt az utána következő jelentős fiatal nemzedékekre.” Tény, hogy a költő még életében „klasszikussá” vált, összes versei ezért jelenhettek meg az élők előtt ritkán megnyíló Pléiade-sorozatban (1983). Nálunk nem tartozik a gyakrabban fordított francia költők közé. René Char lelkében és költészetében mély nyomot hagyott a „döbbenetes tapasztalat”, mit a rosszra mindig hajlamos emberről szerzett a háború és a megszállás éveiben, de végül is nem engedett sem a tagadás, sem a belenyugvás kísértésének. Mert mint Sietsz az írással (Tu es pressé d’écrire) című versében írta: