A címben jelölt és tematikai érvényességgel rendelkező regényváltozat legfőbb jellemzője, hogy tárgya és „tere” a parasztság élete, szokásvilága, valamint a parasztság történelmi szerepére és szereplehetőségeire vonatkoztatott ideológiainemzeti vonásokkal jellemezhető állásfoglalás, a paraszti környezetnek mint szimbolikusba hajló világnak és a természeti mitológiáknak egymásba játszása. Aligha vitatható, hogy a horvát, az ukrán, a román, a lengyel és a szlovák irodalom úgynevezett parasztregényei nemcsak összehasonlító elemzésre kínálnak alkalmat a tematika és az irodalomba rejtett politikum révén, hanem érzékeltetői annak a folyamatnak is, amely a kelet-európai, kelet-közép-európai térség 20. századi történetében egyértelműen a nemzetfogalomra, a hazai és a rajta kívül eső világ érintkezéseire, a nemzetstratégiák antinómiáira, a hazainak (sajátnak) és az idegennek tartott minőségek ütközéseire/ütköztetéseire irányuló elbeszélés igényét jelzik. Így egyrészről különféle irodalmi-politikai izmusok kialakulását teszi lehetővé (cseh ruralizmus, román poporanizmus, magyar népi írók stb.), másrészről irodalomelképzeléseket állít a nemzeti narratíva szolgálatába. Nemcsak az irodalomban jelentkezik ez az irányzat, hanem olykor politikai, ún. agrárpártokban, -mozgalmakban is. Mégis a legjobb, azaz a máig megismerhető darabjaiban az ideologikus tendenciáknál fontosabb a reprezentatív regények nemzeti irodalomban újszerű esztétikuma. Az ideológiai megközelítés a jelentés értelmezésében kap szerepet. A többnyire happy endinges befejezés ellenére a regényegészek a jelentések és igazságok többszöröződését, a regény nyelvezetének differenciálását mutatják.