Pál József (szerk.)

Világirodalom


Az „új színház”

Az „abszurdnak” is nevezett „új színház” (vö. 8.1.2.1.; 8.5.) legfeljebb „érthetetlensége” folytán érdemelhette ki ezt a jelzőt, amennyiben szakított az arisztotelészi elvekkel, aláásta a (színházi) kommunikáció szokásos rendjét, nem közvetített, mint a sartre-i vagy camus-i dráma, világos „mondanivalót”, hacsak nem tekintjük annak a többnyire a komikum mezébe öltöztetett (köznapi értelemben vett) pesszimizmust. Szembefordulása a sartre-i modellel nyilvánvaló, noha Ionesco elismerte: „Sartre? Haragszom rá, de nem tagadhatom, hogy mindennapi táplálékom volt.” Az új irányzat nem volt „iskola”, inkább egyidejű felismerése annak, hogy a színház és a drámaírás még mindig a régi formák rabja. Meghatározó képviselői Jean Genet (1910–1986), Arthur Adamov (1908–1970), Eugène Ionesco (1912–1994), az angol és francia nyelvű Samuel Beckett (vö. 8.1.2.1.) és bizonyos határok között Jean Tardieu (1903–1995). Első jelentkezése Genet nevéhez fűződik: A cselédeket (Les Bonnes) 1948-ban mutatta be Louis Jouvet. Két fontos bemutató volt 1950-ben: az egyik a szerzője által „ellendarabnak” (anti-pièce) minősített Kopasz énekesnő (La Cantatrice chauve), a másik Adamov Jean Vilar rendezte Inváziója (L’Invasion). A lecke (La Leçon) Ionescótól 1951-ben, az 1952-ben megjelentetett Godot-ra várva először 1953-ban kerül színre. Ionesco 1954-ben már színdarabjai gyűjteményes kiadásának első kötetét jelenteti meg, ebben található többek között A székek (Les Chaises, 1951), A kötelesség oltárán (Les Victimes du devoir, 1953), az Amédée (Amédée ou Comment s’en débarrasser, 1954). 1958-ban a második, 1963-ban a harmadik kötete lát napvilágot: Ionesco az „új színház” vezéralakjává vált, aki Molière példáját követve az Almai rögtönzésben (L’Impromptu de l’Alma, 1956) védi meg magát és társait az értetlen kritikusokkal szemben. Az „új színház” produkciói egymást követik: Adamovtól a Ping-pong (1955), Genettől a Párizsban csak később, mert először Londonban, Peter Brook rendezésében színre vitt A balkon (Le Balcon, 1956), Beckett-től A játszma vége (Fin de partie, 1957), Ionescótól Az új lakó (Le Nouveau Locataire, 1957), Az orrszarvú (Le Rhinocéros, 1958), Beckett Az utolsó szalagja (La dernière bande, 1959), Genet-től az 1961-ben megjelent, de csak 1966-ban bemutatott Paravánok (Les Paravents) és Beckett-től az Ó, azok a szép napok (Oh! les beaux jours, 1963).

Világirodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2005

ISBN: 978 963 058 596 5

A kötet csaknem ötven nemzet irodalmának összehasonlítására vállalkozik, mindezt egységes folyamban, közérthető fogalmazással, mégis újszerű megközelítésekkel. Az antikvitástól egészen a kortárs-posztmodernig követi az írásokat. A fő fejezeteken belül a különböző nyelvű irodalmak önálló egységet alkotnak, ennek tiszteletben tartásával tárulkozik fel a világirodalom egysége és harmóniája. A könyv eredetisége és egyedülálló értéke abban áll, hogy a kis terjedelem ellenére számos, szakterületét kiválóan ismerő specialista jól összehangolt együttműködésével jött létre. A szerzők - közöttük akadémikusok és nagy egyetemeink irodalomprofesszorai - újszerű módon, változatos megközelítésben tárják az olvasó elé a világirodalom történeti folyamatát, azon belül pedig elsősorban a műalkotásokat. A kötet nemcsak a középiskolai tanulmányok lezárásához, hanem a felsőfokú képzés első éveiben is megkerülhetetlen mű. A Világirodalom népszerűségét mutatja, hogy már a második kiadása is megjelent.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pal-vilagirodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave