Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

A KÓRHÁZON KÍVÜLI ÖSSZETEVŐK (A MENTÉSI LÁNC SORRENDJÉT KÖVETVE)

A kórházon kívüli összetevők (a mentési lánc sorrendjét követve)

Alkalmi segélynyújtók
„First responder”
Orvosi ügyeleti szolgálat
Mentésirányítás
Mentőszolgálat

Az alkalmi segélynyújtók aktuális igénybevehetősége függ

a kiképzettek számától és gyakorlottságától,
rendkívüli helyzetben: igénybevehetőségük szervezettségétől.

Az elsősegélynyújtók képzéséhez kapcsolódó fontos feladatok: a kiképzettek regisztrálása, ennek alapján felfrissítő képzésre behívásuk.

A „first responder” Magyarországon kevéssé elterjedt kategória, a jól kiképzett segélynyújtó szervezetten igénybevehető formájának tekinthető; csak helyszíni ellátást végez (legfeljebb paramedikális szinten), a beteget nem szállítja.

Az orvosi ügyeleti szolgálat Magyarországon városokban hagyományos, és Európában is jellegzetes szervezési forma, azonban változatos megoldásokat láthatunk, nem is minden országban működik. Rendkívüli helyzetben csekély kapacitást képvisel.

Mentésirányítás. Hazai (a húszas évektől a fővárosban már egyetlen sürgősségi hívószámhoz és egységesen szervezett irányításhoz kapcsolt) formája néhány évtizede még ritkaságnak számított. Fontos tényező a hívást fogadó személy szakképzettsége, valamint a döntéshozatalt támogató (akár papíralapú, akár informatikai) logisztikai háttér. Utóbbiak jelentősen lerövidíthetik

a megfelelő mentőegység kiválasztásához vezető döntéshozatalt.

A kilencvenes évektől Európában egységes sürgősségi hívószám jelent meg, a 112-es. Ehhez Magyarország is csatlakozott; sajnos az informatikai háttér (hardver és szoftver) mindmáig hiányos, így a más szolgálathoz átkapcsolt hívásoknál a kikérdezés részben megismétlődik.

Mentőszolgálat. A mentőszolgálat szervezési formája országonként igen különböző lehet. Két alaptípusaként jellemezték az ún. franko-germán, illetve az anglo-amerikai rendszert, azonban a különbségek csökkennek, a rendszerek közelednek egymáshoz. Az egységesen szervezett állami szolgálatok minden előnye ellenére számos példa jelenik meg segélyszervezetek és magán vállakozások részvételére, miközben a korábban ritkaságszámba menő egységes mentésirányítás egyre inkább tért hódít, végképpen a 112-es egységes európai segélyhívószám bevezetésével.

Ugyancsak változatos a mentőszemélyzet alkalmaztatási formája és megkívánt képzettsége. Számos fejlett országban a személyzet jelentős része önkéntesekből áll (Ausztria, Németország), ahol a megfelelő, egységes képzettség és a gyakorlati készségek kívánt szinten tartása csak az utóbbi évek jogi szabályozásával vált elérhetővé. Külön feladat a heterogén rendszer gyors megmozdíthatóságának fenntartása tömeges baleseti, illetve katasztrófahelyzetben.

Fontos rendszerjellemző a mentőegység-szintek rendszere. Bár ma hazánkban számos mentőegység-típus (mentőgépkocsi, kiemelt mentőgépkocsi, esetkocsi, rohamkocsi, speciális rohamkocsi, neonatológiai mentőgépkocsi és rohamkocsi, gyermekmentő-rohamkocsi, mentőorvosi gépkocsi, mentő-motorkerékpár, mentőhelikopter) működik, alapvetően három ellátói szint különíthető el: mentőápolói, mentőtiszti (paramedikusi) és mentőorvosi. A külföldi példák ismét változatosak: látunk egy-, illetve kétszintű rendszereket is. A többszintű rendszer megteremti az ún. többfokozatú mentésszervezés lehetőségét: alacsonyabb szintű egység kiegészítése magasabb szintűvel alkalmilag (segélykocsi), illetve általános szervezési formaként (randevú-rendszer).

A mentőellátás filozófiája az előbbiekkel szorosan összefügg. A franko-germán rendszer (részben) orvost visz a helyszínre, ami az esetek egy részében a helyszínen töltött idő meghosszabbodását eredményezi („stay and play”), olykor a beteg kárára. A paramedikusi rendszer protokollok alkalmazásával igyekszik a helyszíni beavatkozások körét, és ezzel a helyszínen töltött időt szűkíteni („scoop and run”), ennek előnyei azonban elsősorban egy jól fejlett sürgősségiosztály-hálózat esetében érvényesülnek. A súlyos beteg/sérült nyilván az adott esetre szabott ellátással jár jól, ami gyakran az első, olykor a második filozófia követését jelenti („play and run”).

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero