Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZTESÉGET MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

A katasztrófák egészségügyi következményei, a katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolása összefüggő fogalmak.

„A katasztrófák egészségügyi következményei közé az adott terület lakossága által elszenvedett sérüléseket, egészségkárosodásokat, továbbá az egészségi állapot további rombolását veszélyeztető tényezőket és a helyi egészségügyi szolgálatot ért veszteségeket soroljuk.” „ A katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolása alatt az érintett terület lakosságának komplex egészségügyi ellátását értjük.” (Vámos L.)

A katasztrófák egészségügyi következményeinek és az ezek felszámolásával kapcsolatos feladatok legfontosabb meghatározó tényezője az adott katasztrófa következtében kialakuló egészségügyi veszteség. „Egészségügyi veszteség alatt a katasztrófák hatásterülete lakosságának a katasztrófa közvetlen és közvetett hatástényezőitől származó, az egészségügyi ellátás valamelyik tagozatába bekerült, ott legalább 1 napig kezelt sérültek, égettek, mérgezettek, betegek összességét értjük.” (Vámos L.)

Az egészségügyi veszteséget számos tényező határozza meg: a katasztrófa jellemzői, a terület jellemzői, a lakosság jellemzői, az egészségügyi jellemzők, a keletkezés dinamikája és az előzetes felkészülés színvonala.

A katasztrófa jellemzői: fajtája, az ezzel kapcsolatos hatástényezők, a katasztrófa kiterjedése, időtartama továbbá a meteorológiai viszonyok (napszak, évszak). Az egyes jellemzők nem igényelnek külön magyarázatot (például: éjszaka és szélsőséges időjárási viszonyok között a következmények felszámolása nagyobb nehézségekbe ütközik).

A terület jellemzői: geográfiai, geológiai, építészeti, ipar- és területszerkezeti, infrastrukturális viszonyok, veszélyes létesítmények közelsége. E tényezők elemzése sem bonyolult feladat. Könnyen megközelíthető víz- és táplálékforrások, gazdaságilag fejlett országok közelsége, könnyen megközelíthető helyszínek kedvező körülményeket jelentenek. Az építészeti és ipari településszerkezeti viszonyok a relatíve fejletlenebb területeken általában kedvezőbbek: kisebb népsűrűség, kevesebb károsult (és a károsodás során további károsító hatást okozó!) objektumok. Az infrastruktúra a következmények felszámolása szempontjából alapvető jelentőségű, azonban a természeti katasztrófák nagy részében (földrengés, árvizek, hurrikán, szökőár) az infrastruktúra súlyosan károsodik, és az utak, áramellátás, vízellátás károsodása a mentést gyakran csaknem lehetetlenné teszi (pl. örményországi földrengés, 1988). Veszélyes létesítmény közelsége nyilvánvalóan negatív tényező. A terület jellemzőinek elemzése a helyi katasztrófatervek fontos részét képezik az esetleges pozitív és negatív tényezők figyelembevételével.

Lakosság jellemzői: demográfia, népsűrűség, felkészültség foka. A lakosság életkora (gyermekek és idősek aránya, illetve száma), a népsűrűség (nagyobb népsűrűség esetén több lesz a sérült) jelentősége nem igényel magyarázatot. A lakosság felkészültségi foka részben a katasztrófa irányában nyert speciális felkészültséget jelenti, de nem elhanyagolható tényező az általános felkészültség: az iskolázottság foka.

Egészségügyi jellemzők: közegészségügyi-járványügyi jellemzők és a vezető megbetegedések csoportja. Fontos szempont a krónikus betegségek, illetve betegek száma és aránya, mert e betegségek rosszabbodása és fellángolása várható. Nagy problémát jelent a krónikus betegek orvosi és gyógyszerrel történő ellátása katasztrófahelyzetben, mert a földrengések és árvizek nagy területeket zárhatnak el a külvilágtól. Ide tartozik a fogászati sürgősségi ellátás kérdése hosszabb ideig elzárt populáció esetén. A katasztrófát megelőző járványügyi helyzet ismerete elengedhetetlen, számítani kell járványokra a már említett, a járványok terjedésének kedvező körülmények miatt.

A keletkezés dinamikája lehet igen gyors, rövid, lassú és elhúzódó. Általában minél gyorsabban keletkezik, annál nehezebb a következmények felszámolása és annál nagyobb jelentősége van az előzetes felkészülésnek (megfelelő katasztrófatervek, előzetes felkészítés, gyakorlás, anyagellátás biztosítása stb.).

Egy bizonyos katasztrófa során több károsító etiológiai faktor is jelentkezhet, és ennek függvényében az egészségügyi következmények is különbözőek lehetnek különböző dinamikával (nukleáris katasztrófa esetén például a robbanás okozta mechanikai, illetve égési sérülés kialakulásának dinamikája különbözik az akut sugárbetegség kialakulásának dinamikájától és ez a különbség döntő mértékben határozza meg az aktuális teendők sorrendjét).

De még egyetlen etiológiai tényező esetén is számolnunk kell különböző dinamikájú következményekkel. A nukleáris katasztrófánál maradva: különböző az akut sugárbetegség és a szervezetbe bekerülő radioaktív izotópok okozta krónikus sugárbetegség dinamikája, a radioaktív izotópok úgynevezett késői hatásának dinamikája, és megint más egy adott terület lakhatóságát akár évtizedekre befolyásoló, a radioaktív izotópok által okozott környezetszennyezés. Ezeknek a tényezőknek figyelembe vétele egyáltalán nem teoretikus kérdés, mert – mint a nukleáris katasztrófáknál tárgyaljuk – már az akut sugárbetegség kezelésének megkezdése előtt el kell végezni az úgynevezett mentesítést a radioaktív izotópok szervezetbe történő bejutásának megelőzésére, illetve mértékének csökkentésére. Majd – az akut sugárbetegség kezelésének korai szakában – el kell kezdeni a bejutott izotópok eltávolítását a késői következmények megelőzése céljából. A keletkezés dinamikájának és az egészségügyi következmények dinamikájának figyelembe vétele tehát lehetőséget ad az eredményesebb tevékenységre.

Közvetetten határozza meg az egészségügyi veszteséget a kimentés időtartama, a túlélés esélye (a hatásterületen kívüli területekkel való összeköttetés, az infrastruktúra állapota, külső erők és eszközök mennyisége és minősége, a másodlagos egészségártalmak forrásai, a katasztrófa felszámolásában résztvevők képzettsége és felkészültsége), a sérülések súlyossági fokozatai, a sérültek korcsoportok szerinti megoszlása.

A kimentés időtartama (bár közvetett, tehát a bekövetkezett katasztrófa tényével nem összefüggő tényező) az egészségügyi veszteség egyik döntő tényezője, mert alapvetően határozza meg az élve maradtak arányát. A tangshani földrengés során a fél órán belül a romok alól élve kimentett sérültek aránya 99,3% volt, az ötödik napon már csak 7,5%. A sérültek kimentésének és elszállításának együttes időtartama, tehát a segélynyújtásig eltelt idő az elhalálozás valószínűségét lényegesen befolyásolja: katasztrófák során fél órán belüli időtartam esetén a halálozási mutató 0,12, míg 6 órán túli időtartam esetén ez a mutató 0,54 (Sahovec V.V.). A sürgősségi ellátás „golden hour” terminológiájának ismeretében ezek az adatok nem meglepőek.

A sérülések súlyosság szerinti fokozatai értelemszerűen befolyásolják az egészségügyi veszteséget. Általában jellemző a már említett 5×20 arány (20-40% enyhe és 20-40% közepesen súlyos, összesen 60%; 20% súlyos és 20% rendkívül súlyos), de adott helyen ezek az arányok változhatnak. A kombinált sérültek mindig legalább egy, de általában két fokozattal súlyosabb kategóriába sorolandók, mint azt izolált sérülésük alapján tennénk.

A sérültek életkorát illetően a csecsemők és kisgyermekek, illetve idősek kilátásai kedvezőtlenebbek.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero