Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

EGÉSZSÉGÜGYI MANAGEMENT

Az egészségügyi management feladatainak három része: tervezés, szervezés, irányítás.

Legfontosabb eleme a tervezés. Az előzőekben már említettük, hogy a katasztrófák lényeges jellemzője a váratlanság és a – csaknem minden esetben megfigyelhető – prognosztizálhatatlanság. A személyi veszteségek magas száma miatt a bekövetkező eseményre történő felkészülés, illetve az esetlegesen bekövetkező katasztrófa felszámolásának megtervezése nélkül nincs esélyünk az eredményes munkára.

1967–1991 között:

polgárháborús események áldozatainak száma: sérült 922 481, halott 3 millió;
ciklon: 181 171, illetve 826 240;
földrengés: 741 720, illetve 646 307;
árvíz: 266 336, illetve 304 870;
vegyi baleset: 1 757 717, illetve 15 787;
vihar: 96 031, illetve 54200 (Wordl Disaster Report 1993).

A közölt adatok egyértelműen hangsúlyozzák a tervezés jelentőségét, amelynek első eleme a felkészülés- felkészítés. Ennek során regionálisan kell felmérni a helyi sajátosságokból eredeztethetően lehetséges katasztrófákat, elemezni ezek numerikusan meghatározható veszélyességi valószínűségét és az egészségügyi következményeik felszámolásához szükséges teendőket. A veszélyforrások területén kidolgozott katasztrófatervnek már tartalmaznia kell az adott területen realizálódó veszély elhárításához szükséges helyi intézkedéseket és a „külső” (hazánk vonatkozásában akár nemzetközi) segélykérés lehetőségeit. Szükséges az egészségügyi anyagellátás („fogyó és nem fogyó anyagok”) biztosítása akár „külső” forrásból.

A felkészítés jelentőségét már említettük, de fontosságát nem elég hangsúlyozni. Ennek jelen viszonyaink között elsősorban anyagi akadályai vannak az úgynevezett „civil szervezetek” oktatásának területén. Tömeges sérültáramlás idején a kimentés–laikus elsősegély–első nem orvosi segély–szállítás során az előzetesen felkészített nagyszámú, úgynevezett „civil szervezetek-segítők” szerepének értéke felbecsülhetetlen. Jelen társadalmi-gazdasági viszonyaink között ezen a téren rosszabb a helyzet, mint 25 évvel ezelőtt.

A szervezés kérdése a katasztrófa törvény alapján meghatározott. A törvényi rendelkezések egyértelműek, azonban hatékonyságuk csak a regionális tevékenység előzőekben említettek sikerének függvénye: „amit előzetesen megszerveztünk, előkészítettünk, kipróbáltunk, begyakoroltattuk, folyamatosan ellenőriztettünk”.

Az irányítás az előző két tényező függvénye. További – és döntően meghatározó- feltétele az katasztrófa mindenirányú jellemző adatainak ismerete. Csak ezeknek birtokában lehetséges az események megfelelő irányítása. Az ismeretek továbbítása és felhasználása („az informatika”) napjaink irányító-szervező tevékenységének meghatározó eleme. Ezeknek birtokában lehetséges például annak eldöntése, hogy adott esetben egy sérültet mikor, milyen intézetbe, és melyik transzporttal- sürgős vagy nem sürgős- szükséges szállítani. Az úgynevezett „főszakorvosi direktívákat”, (amelyek mindezeket meghatározzák) ezek az ismeretében készítik és így kerül a sérült a megfelelő időben a megfelelő helyre. Továbbá ennek ismeretében döntik el, hogy – a lehetőségek ismeretében – hol kezelhetnek és milyen színvonalon meghatározott típusú sérülteket, továbbá ennek ismeretében döntik el, hogy honnan és milyen típusú segítséget kell kérni az adott katasztrófa egészségügyi felszámolására.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero