Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai


12. A preventív medicina jelentősége katasztrófahelyzetekben. A preventív medicina feladatai katasztrófákban

Faludi Gábor
A XX. század utolsó évtizedét a WHO a Természeti Katasztrófák Elleni küzdelem évtizedé nek, ezen belül a katasztrófák megelőzésének, a védelmi készültség fokozásának, a katasztrófák várható következményei minimalizálásának és a hatékonyabb válaszadó képesség megteremtésének szentelte. Az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) tovább folytatva a területen régóta megkezdett tevékenységét, 2007-ben az Egészségügyi Világnapot, és a WHO 2007. egész éves jelentésének fő gondolatát a biztosabb jövő és a globális közegészségügyi biztonság eszméjének kérdései köré csoportosította. Ezek a figyelemfelkeltő akciók azt bizonyítják, hogy a katasztrófák komplex vészhelyzetei az emberiséget egyre inkább foglalkoztatják, és a lakosság egyre komolyabban veszi az életét, egészségét és felhalmozott kulturális, környezeti, épített és ingóértékeit fenyegető krízis helyzeteket. Az Európai Unió is a legmagasabb szintű politikai határozataival jelölte ki és ismerte el uniós szinten az „egészségügyi biztonság” területének kiemelt fontosságát, pl. létrehozta a Health Security Commitee-t.
Az „egészségügyi biztonság” (health security), mint szakkifejezés, a lehető legszélesebb értelemben összegzi a speciális döntési, szabályozási, jogi, államigazgatási és gyakorlati folyamatoknak és szabályzóinak összességét, és egyfajta egészségügyi „ágazati biztonságpolitikaként” is meghatározható, amely élesen elkülöníthető a „biztonságos egészségügyi tevékenység rendszabályai” (health safety) „munkabiztonsági” értelmű kifejezésétől. A nemzeti és az uniós tagállami biztonságpolitikának az „egészségügyi biztonságpolitika” is az egyik alfejezetét képezi, és jelzés értékű abban, hogy ezzel a társadalom a legfontosabb kérdéskörbe vonta az egészséggel foglalkozó szakterület (megelőző orvostan járvány- és közegészségügyi) bizonyos vonatkozásait.
Az elmúlt évek során hazánkban is, előbb nemzeti, majd tagállami jogrendszerünkben részletes meghatározásra került törvényi szinten a katasztrófavédelem szervezeti és feladatrendje (pl. katasztrófatörvény), és kidolgozásra és alkalmazásra került az Országos Katasztrófavédelmi Stratégia is.
El kell ismerni, hogy a 80-es években, sőt már korábban is, az EVSZ által kijelölt cselekvési irányok helyesen lettek meghatározva. A nemzetközileg koordinált kutatások eredményeképpen jelentősen tovább bővültek a katasztrófákkal kapcsolatos ismereteink. Eltekintve egy-két megrendítő erejű fiaskótól (délkelet-ázsiai cunami, Cathrina hurrikán), amelyek mögött a természet zabolátlan ereje mellett, az emberi mulasztások (óvatlanság, elkényelmesedés) tényezői is felismerhetőek, a társadalom joggal sikeres lépéseket követelhet a katasztrófák bekövetkezése esetén várható következmények hatékony csökkentésére, sőt az aktív megelőzés bizonyos lehetséges elemeinek kialakítására.
A felhalmozódó katasztrófaorvosi ismeretanyag gyarapodása alapozta meg a paradigmaváltás lehetőségét a katasztrófa-orvostanban is, az új, proaktív, készültség-képesség orientált és közösségbázisú védelemi rendszerek fokozatos előtérbe állításával, szemben a korábbi évtizedek inkább reagáló típusú, az eseményeket követő jellegű védekezésével szemben. A téma kifejtése előtt, tisztázni kell a megelőző orvostan (közegészségtan) és a katona- és katasztrófa-orvostan egymáshoz való viszonyát (mindkettő multidiszciplináris szakterülete a medicinának.
 

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave