Az evolúció eredményességét bizonyítják az új kórokozók felbukkanásai, mint a SARS, a Nipah vírus, az Ebola vírusa, amelyek említése csak szemléltetés arról az elmúlt, körülbelül 30 év alatt megszületett közel 40 új betegség kórokozójáról. Ennyi teljesen új betegséget kényszerült „megismerni” az emberiség. A fenyegetettséget csak növeli, hogy a globális légi tömegközlekedés egy néhány napos lappangási idő alatt, a Földet is körberepülhetővé teszi. Az alacsony higiénés színvonalú megalopoliszok, mint a járványfolyamat transzformátorai képesek a járvány sebességét, kiterjedését fokozni. A globális nagy élelmiszerláncolatok szintén széles körben teríthetik a kórokozókat. A lassan túlnépesedő földön a lakosság olyan helyekre is beköltözik, ahová régen még látogatóba sem jutott el az ember. Az őserdők korábban ismeretlen betegségei rátalálhatnak a fogékony emberi közösségekre, és az ökológiai károk sújtotta, egyre zsugorodó erdőségek „szigetelő” hatása is egyre csökken. A rovarirtás mellőzése, gazdasági és talán hozzá nem értésből fakadó okok miatt, alig tízévnyi kihagyás következtében visszasegítette a malária plazmódiumokat és a dengue-t a korábbi nagyságú birodalmukba. Az amúgy is nehézségekkel küzdő harmadik világ, a belső, társadalmi problémáira gyakran háborúkkal, törzsi vérengzésekkel, menekültek tömegével reagál, egyben hurcolja a betegségeket nagyobb távolságokra. A felsorolt tényezők arra utalnak, hogy – ahogy a történelemben már többször is előfordult – egy újabb civilizációs küszöböt lépett át az emberiség, amelynek járványtani hatásai egyre markánsabban fogalmazódnak meg a természet nyelvén. Az elmondottak azt is bizonyítják, hogy csak a folyamatos, állandóan fenntartott készenlét nyújthat menekvést az új járványok társadalmakat is megrokkantó hatásai ellen. Nem lenne szabad gyengíteni a védekezés rendszereit, ahogy ez a múlt században az USA és egyes európai országok megtették, és csak nagyon nagy anyagi ráfordításokkal sikerült a hibát kijavítaniuk.