Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai


AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZTESÉG FOGALMA

Az összes személyi veszteség alatt különböző katasztrófák, illetve háborúk sérültjeinek-, áldozatainak számát értjük, az eltűnt személyek számával együtt.
Egészségügyi veszteség alatt azt kell érteni, amikor a sérültek és betegek szolgálati-, vagy munkaképességüket legalább 24 órás időtartamra elvesztették.
Az egészségügyi veszteségen belül sérülteket és betegeket különböztetünk meg.
A sérültek közé sorolhatók, akik különböző fegyverfajták vagy természeti és egyéb katasztrófák idején pszichikai vagy fizikai sérülést szenvedtek.
A betegek közé soroljuk azon személyeket, akik békeidőben is előforduló fertőzésben, szervi betegségekben szenvednek.
A sérülést kiváltó tényezők szerint a sérültek lehetnek mechanikai, sugár, vegyi vagy termikus sérültek.
Ha ugyanazon sérülést kiváltó ok több testtáj vagy szerv sérülését okozza, akkor többszörös sérülésről beszélünk.
Ha sérülést, valamely tömegpusztító fegyver (ionizáló sugárzás, vegyi, biológiai) és más fizikai faktor (pl. mechanikus, termikus) együttesen okozza, akkor kombinált sérülésről beszélünk.
Politraumatizáció alatt a sérültnek azt az állapotát értjük, amikor egy vagy két üregi sérülés (koponya, mellkas, has) társul végtagsérülésekkel és az egyes sérülés fajták a vezető sérülésre súlyosbító, életet veszélyeztető hatással bírnak. Ez a sérüléstípus jelentős diagnosztikai és ellátási problémát okoz.
A várható (katasztrófák idején a becsült) egészségügyi veszteség határozza meg az egészségügyi ellátás jellemzőit. A katasztrófák idején a sérültek száma igen tág határok között mozog. Az ellátás függ: a katasztrófa típusától (természeti, vegyi, atomrobbanás vagy kevert forma) az éghajlati, időjárási, infrastrukturális viszonyoktól és az urbanizáció fokától. Függ a mentésben és a katasztrófa felszámolásban részt vevő személyi állomány képzettségétől, tapasztalatától, a rendelkezésre álló szállító kapacitástól és a sérülteket ellátó fogadóhelyek minden irányú felkészültségétől.
 
A SÉRÜLTEK SÚLYOSSÁG SZERINTI MEGOSZLÁSA A HÁBORÚK ÉS KATASZTRÓFÁK TAPASZTALATAI ALAPJÁN
  • Életveszélyes sérülés 20%
  • súlyos sérülés 20%
  • könnyű sérülés 40%
    • a kárhelyen ellátható ambuláns sérült 20%
    • néhány napos ápolást igénylő könnyű sérült 20%
  • reménytelen állapotúak (agonizálók) 20%
 
A KÜLÖNBÖZŐ SÉRÜLÉSEK TESTTÁJAK SZERINTI MEGOSZLÁSA
  • Fejsérülés
10%
  • mellkassérülés
8%
  • hasi sérülés
12%
  • medencesérülés
10%
  • végtagsérülés
60%
 
A SÉRÜLTEK OSZTÁLYOZÁSA
A sérültek osztályozásán olyan folyamatos a sérülés helyétől a végleges ellátásig terjedő állapotmeghatározást értünk, melynek eredményeként a keletkezett sérültek szétválogatásakor megszabjuk ellátásuk sürgősségét, a szállítóeszköz fajtáját és a végleges ellátás helyét. Így az osztályozás ennek megfelelően lehet diagnosztikai, ellátási, prognosztikai és szállítási. Az osztályozás során valamennyi egészségügyi ellátóhelyen az alábbi csoportokba kell sorolni a sérülteket:
  • elkülönítendők azon sérültek vagy betegek, akik veszélyt jelentenek környezetükre vagy önmagukra (fertőzés, sugár, vegyi vagy biológiai fegyvertől szennyezettek, akut pszichózis);
  • az adott egészségügyi ellátóhelyen ellátásra szorulók – életveszély elhárítása vagy maradandó egészségkárosodást okozó állapotok ellátása miatt;
  • tovább szállítandók a végleges egészségügyi ellátóhelyre (állapotuk nem életveszélyes, ellátásuk ideiglenesen halasztható);
  • súlyos, reménytelen állapotú sérültek – megmentésükre nincs remény, az adott egészségügyi ellátóhelyen tüneti kezelésre szorulnak.
 
A sérültek ellátásának folyamatában az osztályozást minden egészségügyi ellátóhelyen el kell végezni, de az egyes sérültek besorolása változhat állapotuk megítélésének mértékében.
A kiürítő vagy szállító osztályozás a sérültek szállításának sorrendjét (1-es, 2-es sürgősség), irányát (speciális ellátó kórház), a szállítóeszköz fajtáját (mentőgépkocsi, vonat, repülő, helikopter), a szállítási testhelyzetet (fekve, ülve) határozza meg.
Az osztályozást osztályozó csoportok végzik, melynek vezetője tapasztalt sebész, tagjai: egy felcser és egy adminisztrátor. Ez a csoport egy óra alatt 15-20 fekvő és 40 ülő sérültet tud megvizsgálni. Adott esetben a csoport tagjai fájdalomcsillapítást, vérzéscsillapítást és törésrögzítés ellenőrzést is végez. Majd a sérültön (ruházaton vagy egyéb jól látható helyen) az osztályozás eredményét mutató jelzést rögzítenek. Ez a jelzés szabja meg a sérült ellátási sürgősségét, esetleg a szállításra vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ezen osztályozási jelzés utasításainak elvégzése után újabb jelzés kerül a sérültre, mely a további ellátási irányt szabja meg.
Az osztályozás eredményeként 2 órán belül el kell végezni a sürgős élet- és végtagmentő sebészi beavatkozásokat. Az osztályozás objektivitásában a súlyosság és az élet kilátások prognózisában segíthetnek a különböző osztályozási pontrendszerek, mint az AIS (Abbreviated Injury Score) 1–6 pontig, az ISS (Injury Severity Score) 1–75 pontig.
 
SZAKASZOS GYÓGYKEZELÉS ÉS RENDELTETÉS SZERINTI KIÜRÍTÉS
A szakaszos gyógykezelés alatt, azt értjük, hogy a sérültáramlás irányában különböző kapacitású egészségügyi ellátó tagozatokat jelölünk ki, melyek a sérültet a kárhelytől a végleges ellátás helyéig különböző szintű egészségügyi ellátásban részesítik.
Az egészségügyi ellátás szintjei
  • elsősegély, ön- és kölcsönös segély,
  • első szaksegély (egészségügyi szakdolgozó által nyújtott segély),
  • első orvosi segély,
  • szakorvosi segély,
  • szakosított szakorvosi segély.
 
ELSŐSEGÉLY
A kárhelyen valósul meg a sérült kimentése, kisegítése után, melyet a sérült önmaga vagy társa segítségével el tud végezni. Magába foglalja a sérült ruházat oltását, az égett testfelszín hűtését, végtag külső vérzésének ideiglenes vérzéscsillapítását, aszeptikus kötés felhelyezését a sebre vagy az égett testfelszínre, ideiglenes törésrögzítést, fulladás elhárítását a légutak átjárhatóságának biztosításával, mesterséges lélegeztetést, zárt szívmasszást, szükség esetén mérgező gázok jelenlétekor gázálarc felhelyezését.
 
ELSŐ SZAKSEGÉLY
Egészségügyi szakdolgozó által nyújtott segély (felcser, mentőtiszt, nővér):
  • a korábbi ténykedések ellenőrzése és szükség szerinti kiegészítése,
  • a törött végtagok rendszeresített rögzítő eszközökkel történő ellátása,
  • érleszorítók ellenőrzése, igazítása, dokumentálás ellenőrzése, ha a felhelyezés nem indokolt eltávolítása,
  • infúziós terápia elkezdése, fájdalomcsillapítás, nyugtatók adása,  nyílt légmell zárása izoláló kötéssel.
 
ELSŐ ORVOSI SEGÉLY
A kárhelyhez közel települt egészségügyi ellátóhelyen valósul meg. A segélynyújtás folyamán az orvos a beérkezett sérültet regisztrálja, osztályozza, szükség esetén részleges vegyi- és sugármentesítést végez.
Izolálja a fertőző betegeket, életmentő orvosi tevékenységet végez. Ambuláns betegeket és sérülteket kezel.
A rászorulókat felkészíti a továbbszállításra. Ezen az ellátóhelyen az első 3 órában csak életmentő orvosi tevékenységre jut idő, míg a továbbiakban teljes mérvű orvosi ellátást lehet nyújtani.
 
Életmentő beavatkozások:
  • minden típusú fulladás elhárítása, átjárható légút biztosítás, intubáció, leszívás, tracheotomia, conicotomia,
  • külső vérzés csillapítása nyomókötés felhelyezésével, érlekötéssel, érszorítóval,
  • nyílt légmell zárása izoláló kötés felhelyezésével vagy a korábban felhelyezett kötés ellenőrzése,
  • feszülő légmell esetén thoracocenthesis elvégzése,
  • infúzió megkezdése vagy folytatása (krisztaloid oldat adása),
  • fájdalomcsillapítás Lidocain, Novocain blokád alkalmazásával,
  • keringéstámogató gyógyszerek alkalmazása,
  • végtag-amputációk befejezése (lebenyen lógó végtag esetén),
  • húgyhólyag-katéterezés vagy suprapubicus hólyagpunctio elvégzése retenció esetén.
 
Halasztható beavatkozások:
  • törésrögzítések ellenőrzése és korrekciója,
  • az elsősegély vagy első szaksegély hiányosságainak kiküszöbölése,
  • antibiotikum és tetanus elleni védőoltások adása,
  • oxigénterápia, valamint keringés- és légzéstámogató gyógyszerek adása,  a sérültek és betegek regisztrálása.
 
SZAKORVOSI SEGÉLY
Általában szükség kórházban valósul meg, mely lehet kőépületbe vagy sátrakba telepített egészségügyi ellátóhely.
Feladata a beérkezett sérültek regisztrálása, osztályozása, az életveszélyes állapotok megszüntetése, az életet veszélyeztető szövődmények kialakulásának megelőzése, esetenként a végleges ellátás.
 
A szakorvosi életmentő beavatkozások:
  • külső és belső vérzések végleges csillapítása,
  • sokktalanítás, vérvesztés pótlása,
  • nyílt légmell műtéti ellátása,
  • mellkasi szívókezelés zárt és ventil légmell esetén,
  • nyílt és fedett hasüri sérülések ellátása,
  • amputációk,
  • érrekonstrukciók elvégzése,
  • dekompressziós koponyalékelések elvégzése,
  • kiterjedt roncsolt lágyrészsérülések, vegyi vagy sugárzó anyaggal szennyezett sebek – elsődleges ellátása,
  • égési sebek kimetszése,
  • végtagtörések megbízható szállítási rögzítése.
 
Halasztható beavatkozások:
  • valamennyi lágyrész sérülés elsődleges kimetszése,
  • égési sebek kimetszése,
  • végtagtörések külsőrögzítővel való ellátása,
  • végtagok törésének gipszsínnel történő rögzítése,
  • maxilla- és mandibulatörések sínezése.
SZAKOSÍTOTT SZAKORVOSI SEGÉLY
Intézeti vagy báziskórházakban lévő specializált egészségügyi ellátás.
Specialisták bevonásával a sérült teljes körű ellátása történik. Ez a gyógyító-kiürítő rendszer utolsó állomása, ahol szükség esetén elvégzik a plasztikai korrekciós műtéteket, a rehabilitációt és az egészségkárosodás mérvének megállapítását.
A tömegesen érkező sérülteket azok a kórházak, klinikák képesek jól ellátni, amelyek korábban felkészültek a „damage control surgery” elveinek megfelelő alkalmazására és birtokukban van az intézeti katasztrófa terv.
 

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave