Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

TRANSZPORT RÖGZÍTŐK ÉS GIPSZEK

A transzport gipsz és egyéb konzervatív törésrögzítő eszközök előnye, hogy rövid idő alatt, egyszerűen felhelyezhetők, alkalmazásuk nem köt le sebészi kapacitást. Hátrányuk, hogy a nyílt sérülések, sebek körülményesen hozzáférhetők, illetve a lágyrészek állapota nehezen kontrollálható. Ezen kívül nem minden testtáj töréseinél biztosít megfelelő rögzítést.

A lágyrészek és a keringés védelmének érdekében valamennyi rögzítő jól kipárnázott legyen. Célja a törött végtag immobilizációja az ellátóhelyre való szállítás idejére. Soha nem jelent végleges törésrögzítési módszert. Alkalmazásával nem a törés tökéletes repozíciója, hanem a törött csontok rögzítése érendő el. A sérült szállítását megelőzően a gipszkötést fel kell helyezni és a keringés biztosítása érdekében egy vagy két helyen fel kell vágni. Amennyiben a későbbiekben skeletalis extenzióra is szükség van, a nyársakat a gipszkötésbe be kell építeni. A skeletalis húzókészülék önmagában szállításra nem alkalmas. A különféle otrézisek a törések többségének rögzítésére nem alkalmasak, különösen instabil törések esetén. Csupán a kéz-csukló és a láb stabil törései rögzíthetők primeren ortézissel.

A CSÍPŐTÁJ ÉS A COMBCSONT TÖRÉSEI

A csípőtáj és a combcsont distalis harmadbeli töréseinek átmeneti rögzítését legjobban a medencét és az alsó végtagokat egyaránt rögzíteni képes vákummatrac biztosítja.

Amennyiben a transzport idejére ez nem áll rendelkezésre, medencegipszet készíthetünk, mely azonban nem előnyös kiterjedt lágyrészkárosodás és politraumatizált beteg esetében.

Felhelyezéséhez megfelelő érzéstelenítés és asszisztencia (2 fő) szükséges. Az alhas-medencetájékra, a sérült oldali alsó végtagra, végig a lábra terjedően, az ellenoldalon a comb distalis harmadáig szintetikus vattát helyezünk körkörösen. A sacrum és a spina iliaca anterior superior, valamint minden egyéb csontos kiemelkedés fölé megerősített alápárnázást helyezünk. A hasfal fölé vastag textíliát teszünk, melyet a légzőmozgások biztosítására később eltávolítunk. A hátsó és lateralis oldalakra 6–8 rétegű gipszsínt helyezünk. Ezt követően a csípőtövistől a sérült oldali lábig és az ellenoldali comb distalis harmadáig 15 cm-es szélességű gipszpólyából körkörös gipszet helyezünk fel. A gáttátájon a széklet- és vizeletürítéshez megfelelő szabad teret hagyunk. A sérült oldali térd 20 fokos hajlított helyzetben áll. A csípők abductiója normál mértékűnek, a személyi higiéné biztosításához elegendőnek kell lennie. A hasfali textíliát eltávolítjuk és a gipsz minden körkörös elemét felhasítjuk, beleértve a hasi szakaszt is. A gipszre ráírjuk a sérülés és az esetleges műtét, valamint a gipszelés idejét, és rárajzoljuk a törés nagyjábóli helyzetét.

A TÉRDTÁJÉK, A LÁBSZÁR ÉS A BOKATÁJ TÖRÉSE

A fenti régiók töréseinek rögzítésére hosszú, körökörös, felhasított (HKF) gipsz alkalmas. A sebek kötéssel való fedése után a végtagra a combtőtől a lábujjak tövéig körökörösen szintetikus vattát helyezünk. A csontos kiemelkedésekre (femurcondylusok, fibulafejecs, kül-belboka, metatarsus fejecsek) vastagabb réteget helyezünk a gipsz okozta sérülés megelőzésére. A gipszelésnél segédkező asszisztens feladata a kielégítő tengelyállásig reponált törés megtartása. A térd 20 fokos hajlított helyzetben, a boka 90 fokos neutrális helyzetben áll. Az Achilles-ín és a sarokcsont sérülésénél ettől eltérő, plantarflectált állású gipsz készítendő. Az előzetesen kimért 6–8 rétegű gipszsínt felhelyezzük, majd 6–8 db, lehetőleg 15 cm széles gipszpólyával körökörösen rögzítjük. A gipsz a combtőtől a lábujjak tövéig ér, a csípőízületnek szabad mozgást engedve. A körkörös gipszet és a kötés valamennyi rétegét hosszában felvágjuk és gézpólyával újrapólyázzuk. A végtag keringését ellenőrizzük. A gipszre ráírjuk a sérülés és a gipszelés, valamint – amennyiben történt – a műtét idejét. A törést sémásan a gipszre rajzoljuk.

A boka és a láb töréseinél hasonlóképpen járunk el, ez esetben azonban rövid, körkörös, felhasított (RKF) gipszet helyezünk fel, mely a térdhajlattól a lábujjak tövéig ér, a térdízületnek szabad mozgást engedve. A boka és a láb pozíciója azonos.

A VÁLLTÁJÉK ÉS A HUMERUS TESTÉNEK TÖRÉSEI

A külső rögzítő alkalmazása a n. radialis és az érképletek sérülésveszélye miatt nagy körültekintést igényel, így e régióban inkább a konzervatív eljárás ajánlható.

A Velpeau-módszer szerint a törzsre és a sérült felső végtagra a csuklóig körökörösen szintetikus vattát helyezünk, a hónaljárokba és a kar medialis felszínére pelottát helyezünk vigyázva, hogy az axillaris ér-idegképletek ne kerüljenek nyomás alá. A rögzítéshez 15 cm-es gipszpólyát használunk. Első lépésként a törzsre körökörös menetet helyezünk, majd azt hátulról a vállra vezetjük. A vállat megkerülve a pólyát elöl a karon végigvezetve és a könyököt megkerülve, hátul felvisszük a vállra. A fenti sort többször megismételjük, és a kart a törzshöz rögzítjük. A megfelelő rögzítéshez négy réteg rendszerint elegendő. A kötést azonnal felvágjuk, és rugalmas pólyával újrapólyázzuk s közben a sérült légzőmozgásait ellenőrizzük.

Egyéb rögzítési módszer a traumatológiában jól ismert Dessault-kötés felhelyezése.

A KÖNYÖKTÁJ ÉS AZ ALKAR TÖRÉSEI

A rögzítésre a hosszú, körkörös, felhasított gipsz alkalmas, mely a hónaljároktól a metacarpusok fejéig ér, a vállízületnek és az MP ízületeknek szabad mozgást engedve. A könyök 90 fokos hajlított helyzetben áll.

Első lépésként a fentiek szerint szintetikus csavarunk helyezünk fel. Az előre elkészített 4-6 rétegű gipszsínt felhelyezzük, és 2–4 db 10 cm széles gipszpólyával körökörösen rögzítjük. A gipszet és a kötést az utolsó menetig felvágjuk és újrapólyázzuk, miközben a végtag keringését ellenőrizzük. A kart háromszögletű kendővel felkötjük.

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero