Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

RADIONUKLEÁRIS TERRORTÁMADÁSOK VESZÉLYE ÉS LEHETŐSÉGE

Jóllehet, radioaktív izotópok (sugárzó anyagok) nagyobb népességcsoportot érintő terrorista alkalmazására ez ideig nem került sor, de ennek eshetősége – 2001. szeptember 11. óta – korántsem zárható ki. Az ártatlan emberek millióit fenyegető és ezreit sújtó terrorista támadások lehetősége a XXI. század lehangoló realitásává vált. A radionukleáris terrorizmus valószínűsíthető formái

EMBERCSOPORT BESUGÁRZÁSA NAGYAKTIVITÁSÚ ZÁRT (ESETLEG NYITOTT) SUGÁRFORRÁSSAL

Talán a legegyszerűbben kivitelezhető, s ennél fogva a legkönnyebben feltételezhető egy olyan forgatókönyv, amikor egy tömegek által gyakran látogatott nagyforgalmú közintézményben elrejtenek egy nagyaktivitású zárt sugárforrást, amely külső sugárterhelést eredményez a közelében tartózkodó emberekre. Elméletileg nem kizárható egy olyan terrorista cselekmény sem, amikor por alakú, jól párolgó, folyékony vagy esetleg légnemű radioaktív anyagot helyeznek el egy nyitott edényben egy huzatos és/vagy zárt helyen (pl. metróállomáson, de akár egy színházteremben vagy bevásárlóközpontban).

A „PISZKOS BOMBA”

A „piszkos bomba” egy hagyományos robbanóanyagot (pl. trinitro-toluolt, TNT-t) tartalmazó fegyver, amelynek gyutacsai közé radioaktív anyagot helyeznek. Ennek felrobbantásakor nem csupán a robbanás közvetlen pusztító hatásaival lehet számolni, de pár száz méteres környezetben a sugárzási szint is megnövekszik, a levegőbe került radioaktív anyag külső és belső sugárterhelést okozhat. Jóllehet, ennek mértéke csekély a nukleáris bomba hatásaihoz viszonyítva, a radioaktív aeroszóllal szennyezett levegő belégzése révén a „piszkos bomba” nagyobb egészségkárosító veszélyt jelenthet és a tömegben kifejezett pánikhoz vezethet.

IVÓVÍZ- ÉS/VAGY ÉLELMISZERKÉSZLETEK SUGÁRSZENNYEZÉSE

A központi ivóvízellátó hálózat avagy a vízoldékony sugárzó anyaggal feltehetően nagyobb volumenben szennyezhető folyékony élelmiszer- (tej) vagy italkészletek (sör, üdítők) terrorista célú sugárszennyezése egyidejűleg több száz, de akár több ezer ember heveny sugárbetegségét eredményezheti.

NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNY ELLENI TÁMADÁS

A nukleáris létesítmények (atomerőmű, kísérleti vagy oktató reaktor stb.) elleni támadás (netán szabotázs) súlyos következményekre vezethet e létesítmények környezetébe kijutó radioaktív anyagoknak köszönhetően. A külső és belső sugárterhelés hatásaival, a nemspecifikus tünetek tömeges fellépésével, továbbá pánikkal és tömeghisztériával egyaránt számolni kell.

Terrorcselekményekre felhasználható radioaktív anyagok lehetséges forrásai

A sugárzó anyagok terrorista alkalmazásának potenciális forrásai:

hasadó anyagok nukleáris fegyvergyártásból;
hasadó anyagok és radioaktív hulladékok atomerőművekből;
kísérleti reaktorokban besugárzott (felaktivált) anyagok;
ipari, orvostudományi és kutatási célokra használt radioaktív anyagok;
radioaktív hulladéktárolókba beszállított, végleges kezelésre és tárolásra váró radioaktív anyagok.

Biztonsági intézkedések a radioaktív anyagok terrorista alkalmazásának megakadályozására

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency, alapítva 1957-ben, székhelye: Bécs, tagországok száma 2018 végén: 170) által szorgalmazott és előkészített nukleáris és sugárbiztonsági egyezményeket aláíró tagországok (köztük Magyarország) kötelezettséget vállaltak, hogy intézkedéseket foganatosítanak a radioaktív anyagok terrorista alkalmazásának megakadályozására. Ennek érdekében a biztonsági intézkedések egész sora valósult, illetve valósítandó meg:

a nukleáris létesítmények, a hasadó anyag szállítmányok és a radioaktív hulladéktárolók folyamatos fizikai védelme és őrzése;
a sugárforrások regisztrálása és szigorú nyilvántartása az előállítás, szállítás, felhasználás, hulladékká nyilvánítás, tárolás és a végleges elhelyezés során;
a sugárforrásokat forgalmazó, szállító és felhasználó személyek megfelelő biztonságtechnikai és sugárvédelmi képzése és rendszeres (ötévente kötelező) továbbképzése;
az ionizáló sugárzás intenzitásának (dózisszintjének) mérésére alkalmas „sugárkapuk” üzembe helyezése a határállomásokon (ez a közúti, a vasúti és légi határátkelőkön Magyarországon már megtörtént a shengeni határainkon automatikus sugárzásmérő eszközök üzembehelyezésével).

További védekezési lehetőségek között említhető és megfontolandó:

„sugárkapuk” felszerelése a fentebb említett, nagy tömegek által látogatott építmények (metró, stadionok, sportcsarnokok, pályaudvarok) és szolgáltató központok (hipermarketek, plázák, kórházak) bejárataiban,
a vízművek és a központi élelmiszer-feldolgozó intézmények szigorú és folyamatos sugárfigyelési rendszerének kialakítása (rendszeres és gyakori mintaelemzések révén).

SUGÁRBALESETEK ELŐFORDULÁSA

Nemzetközi statisztika

Sugárbalesetek – a közhiedelemmel ellentétben – meglehetősen ritkán fordulnak elő. 1944.január 1. és 2018. december 31. között mintegy 500 olyan sugárbalesetet regisztráltak világszerte, amely potenciális vagy tényleges egészségügyi következménnyel járt. A nyilvántartásba vétel kritériumaként az Oak Ridge-i Regiszter az USA Tudományos Akadémiájának ajánlását követve csak azon eseményeket tekinti sugárbalesetnek, ahol legalább egy személy potenciális egészségügyi jelentőséggel bíró dózist kapott, azaz amikor az egész test sugárterhelése meghaladja a 250 mSv-t, avagy a bőrt érő egyenérték dózis Hbőr > 6 Sv, illetve az egyéb szervekre számított egyenértékdózis H > 0,75 Sv.

1944–2009. június között mintegy 3500 fő kapott a fenti kritériumot kielégítő mértékű sugárterhelést. Közülük kb. 1500 főnél jelentkeztek a sugárbetegség avagy a helyi sugársérülés észlelhető klinikai tünetei.

Az irodalmi adatok 2019. januári összesítése és értékelése alapján, megállapítható, hogy 75 év alatt a Föld valamennyi országában 179 fő esetében regisztráltak sugárterheléssel összefüggő halálos kimenetelt. Ez az adat magába foglalja azt a 28 csernobili katasztrófaelhárítót, akik halálos mértékű ionizáló sugárdózist és hőexpozíciót kaptak 1986. április 26-án hajnalban. E 179 sugáráldozat között szerepel az a 18 zaragozai, 17 costa-ricai, 17 panamai és 10 columbus-i (Ohio, USA) daganatos beteg is, akik kalibrációs hibák miatt az előírtnál lényegesen, általában 50–66%-kal nagyobb (de Zaragozában esetenként 2–7-szeres) sugárterápiás dózist kaptak, és a várt több éves túlélés helyett egy éven belül elhaláloztak. [Turai, 2019].

A sugárveszélyes (nukleáris és radiológiai) létesítményekben bekövetkezett balesetekben mintegy 95 fő halálát nem sugárexpozíció okozta. Az utóbbiak között említhetjük a nukleáris létesítményekben bekövetkezett gőzrobbanást Vlagyivosztokban (SZU) 1985-ben, amely tíz személy halálát okozta, vagy a Mihamai Atomerőműben (Japán) 2004-ben, amelyben a csőtöréskor kiáramló forró gőz és víz öt személy életét oltotta ki. De ide sorolható 2-2 fő azonnali halála a Csernobili, illetve a Fukushimai Atomerőművekben is: az előbbiben 1986. április 26-án a gőzrobbanás miatt leszakadt daru súlytotta halálra az egyik tűzoltót, míg a másikat a robbanás során fellépett légnyomás zúzta a falhoz halálos sérülést okozva. Az utóbbiban pedig 2011. március 11-én a rettenetes erejű szökőárban fulladt meg két dolgozó.

Hazai statisztika

Hazánkban a sugárforrások szakszerű nyilvántartása, a sugárveszélyes tevékenységek hatósági (ÁNTSZ) engedélyezése és felügyelete, valamint a rendszeres sugárvédelmi továbbképzés eredményeként súlyos egészségügyi hatást kiváltó sugárbaleset még nem fordult elő.

Magyarországon az utóbbi 60 évben egy személyi sérüléssel járó baleset történt. Tiszafüreden 1984-ben egy ipari radiográfus Ir-192 forrástól 20 Gy helyi dózist szenvedett három kézujján. Emiatt később egyetlen ujjpercét amputálni kellett. Az egésztest dózis 0,46 Gy volt, amelytől klinikai tünetek nem várhatók, és nem is jelentkeztek.

Az éves dóziskorlát túllépését eredményező sugárterhelés is évente legfeljebb néhány esetben fordult elő az utóbbi három évtizedben. Ezen sugárexpozízió azonban sem heveny sugárbetegség vagy helyi sugársérülés kiváltására, de még vérmintából meghatározható dózis kimutatására sem volt elegendő. A biológiai dózisbecslés egyetlen hivatalos intézménye hazánkban az OSSKI a 26/2000 EüM rendelet szerint. Az OSSKI 1957.01.01.–2015.03.31. között önálló országos intézetként működött, majd az OKI része lett. Jelenleg a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Főosztályaként látja el a citogenetikai dózisbecslést is baleseti sugárterhelés esetleges gyanuja tisztázására.).

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero