Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai


A GYAKORLAT VÉGREHAJTÁSA SORÁN TAPASZTALTAK ÉRTÉKELÉSE

  1. A gyakorlat az előre eltervezett időpontban megkezdődött, a feladatra kijelölt portás a jelzést a Központi Segélyhívó (112) felé, majd átkapcsolást követően a Mentőszolgálat felé az előre egyeztetett szövegezésnek megfelelő módon tette meg.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: nem szükséges
  1. A portás a jelzést követően kb. 5 percen keresztül légzésvédelem (védőmaszk) nélkül tartózkodott a veszélyes anyaggal érintett területen.
  • Feladat végrehajtása: sikertelen
  • Intézkedés szükségessége: a portások rendkívüli, ismételt oktatása szükséges a veszélyes anyag kiömlése tekintetében, továbbá az éves ismétlődő oktatásokon ezt a témát kiemelten kell kezelni.
  1. A portás az eseményt és a 112 felé történő tájékoztatást a riasztási láncnak megfelelően jelentette az illetékes rendésznek.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: nem szükséges
  1. A sérülteket „játszó” imitátorok a feladatukat megfelelően látták el. A kárhelyszín berendezése, a sérültek elhelyezkedése, a sérült gépjármű és kannák jelzései megfeleltek a gyakorlat elvárásainak. Bár a gyakorlat ezen része a tervezettnek megfelelőn lett végrehajtva, a Mentőszolgálat váratlan megjelenése és beavatkozása okozott némi riadalmat. A Mentőszolgálattal és a Központi Segélyhívóval is egyértelműen egyeztetésre került, hogy gyakorlat lesz, amiben a Mentőszolgálat nem vesz részt. Ennek ellenére a Segélyhívó és a Mentők hírközpontja is éles jelzésként kezelte a gyakorlat bejelentését, melyre két mentőegység is kivonult és intézkedni kezdett. Az intézkedéseik során egy, a gyakorlatnak megfelelő éles helyzetben saját életüket, testi épségüket is veszélyeztették volna a beavatkozásuk során alkalmazott módszerekkel, tekintettel arra, hogy a kárhelyszín felmérése, tájékozódás nélkül, a beavatkozásuk biztonságos feltételeiről meg nem győződve, légzésvédelem nélkül kezdték meg a sérültellátást a szennyezett légterű területen.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: További gyakorlatok során a résztvevő imitátorokat oktatni kell arra, hogy mi a teendő egy esetleges váratlan, a testi épségüket veszélyeztető „éles” helyzet esetén. Továbbá a gyakorlatban résztvevő segítő személyzetet fokozottan oktatni kell arra, hogy a gyakorlat helyszínére hogyan és kit engedhet be. Indokolt esetben javasolt bekérni pl. az érkező „éles” mentőautó rendszámát. Ennek protokollját ki kell dolgozni. A beavatkozás biztonságának a beavatkozók oktatásában is nagyobb szerepet kell szentelni.
  1. A portás a tűzoltóság képviselőjének az elzárkózásra felszólító utasítását megértette, és a riasztási rendnek megfelelően azt pontosan (részleges elzárkózás, teljes áramtalanítás, veszélyes anyag megnevezése) továbbította a rendésznek.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: nem szükséges
  1. A főnővér az elzárkózási utasítást megfelelő részletességgel továbbította a Kórház igazgatójának, akinek utasítására telefonon értesítette a műszaki ügyeletest, valamint a recepció/ruhatár/telefonközpont környezetét a szükséges feladatok elvégzésére. A műszaki ügyeletes megkezdte a szellőzés leállítását, a részleges áramtalanítást oly módon, hogy vitte magával két ügyeletes kollégáját is. A telefonközpontban munkát végző látássérült személy kimenekítése megfelelően megtörtént. A konyha személyzete az elzárkózási feladatokat végrehajtotta, de a tervezettől eltérően nem az ebédlő felé hagyták el a területet, így az ebédlőben tartózkodó személyek nem értesültek az elzárkóztatásról. Mivel a műszaki ügyeletes erre a területre nem ért el a tervezett időben, így az itt tartózkodók tőlük sem kaphattak információkat.
  • Feladat végrehajtása: részben sikeres
  • Intézkedés szükségessége: A riasztási lánc tervezése során újra kell gondolni a feladatok kiosztását, valamint figyelembe kell venni az érintett terület elhagyásának alternatív módjait is (az I/2. pontban említett „raj-próbák” tapasztalataival). Indokolt lehet műszaki megoldás kiépítése is – pl. evakuációs hangrendszer – amely mind egészségügyi válsághelyzetben, mind tűzeset idején megkönnyíti a szervezeti egységek értesítését, a pánik elkerülését.
  1. A műszaki ügyeletes a lifteket/szellőzést sikeresen leállította, végrehajtotta a részleges áramtalanítást. Ugyanakkor ezen feladatok olyan hosszú időt vettek igénybe, hogy a tervezett, a mélyföldszinti elzárkóztatási folyamatot csak megkezdeni tudta. A mélyföldszint helyiségeiben tartózkodók egy része nem került kimenekítésre. A mélyföldszint hátsó ajtajai nem kerültek lezárásra, így a tűzoltóság akadálytalanul jutott be az épületbe, hogy a szellőztetési feladatait elvégezze (emiatt nem derült ki, hogy a hatósági kommunikáció egy ilyen helyzetben – elzárkózott intézmény – hogyan oldható meg).
  • Feladat végrehajtása: sikertelen
  • Intézkedés szükségessége: Újra kell gondolni az elzárkóztatási feladatok kiosztását, mivel a rendelkezésre álló időtartam nem elegendő ahhoz, hogy mind a műszaki, mind a tájékoztatási/ellenőrzési feladatok végrehajtásra kerüljenek („raj-próbák” lásd I/2. pontban). Átgondolást igényel a részleges, illetve a teljes áramtalanítási feladatok megoldhatósága, ezen információkkal a meglévő válsághelyzeti tervet pontosítani kell. Amennyiben a létszám nem teszi lehetővé a megfelelő időre történő részleges áramtalanítást, úgy ki kell alakítani a biztonságos teljes áramtalanítás infrastruktúráját (pl. szünetmentes áramforrások).
  1. A magasföldszint elzárkóztatása megfelelően megtörtént, az összegyűlt betegek nyugodtan várakoztak a gyülekezési helyen. Az elzárkózás folyamata közben 1 beteg (imitátor) tiltakozott a folyamat ellen, őt az elzárkóztató egészségügyi személyzet (nővér) nyugodt hangon meggyőzte és együttműködésre bírta.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: nem szükséges
  1. A kármentesítés befejezését követően a tűzoltóság a Kórház igazgatóját értesítette az elzárkóztatás feloldásáról, aki ezt jelezte a főnővérnek. A főnővér pontosítás céljából felhívta a rendészeti csoportvezetőt, aki a tűzoltósággal pontosíttatta az információt, és jelezte, hogy már megtörtént az épület – tűzoltóság általi – belső szellőztetése is. Így a főnővér tájékoztatta a gyülekezési helyen lévőket az elzárkóztatás feloldásáról. A mélyföldszinten tartózkodók, akiknek az elzárkóztatása nem történt meg, az elzárkózás feloldásáról sem értesültek.
  • Feladat végrehajtása: részben sikeres
  • Intézkedés szükségessége: A további gyakorlatok tervezése, valamint „éles” helyzetek hatékonyabb megoldása érdekében a portaszolgálati helyiségekben el kell helyezni az Intézmények vezetőinek elérhetőségét, és ezt naprakész állapotban kell tartani. (Amennyiben a tűzvédelmi hatóság Tűzoltási és Műszaki Mentési Tervet készít az intézményre, abban ezen adatokat szerepelteti).
  • Át kell gondolni a jelenleg túl hosszú riasztási útvonal lerövidítésének lehetőségeit.
  1. A magasföldszint elzárkóztatási feladatait végző személyzet a főnővértől kapott utasításnak megfelelően a gyülekezési helyszínre érkezést követően telefonon visszajelezte a feladat végrehajtását, így a főnővér ezt tovább tudta jelezni a Kórház igazgatója felé, valamint azt is, hogy a mélyföldszint elzárkóztatása nem történt meg.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: nem szükséges
  1. Az elzárkóztatás végét jelző hatósági kommunikáció jelen esetben csak azért tudott sikeres lenni, mert a gyakorlat tervezése folyamán a Kórház vezetőségének telefonszámai átadásra kerültek a hatóság részére. Ugyanakkor általánosságban ezek az információk a hatóságnál nem elérhetőek, vagy nem naprakészek.
  • Feladat végrehajtása: sikeres
  • Intézkedés szükségessége: Bár az információ átadása sikeres volt, a további gyakorlatok, valamint az „éles” helyzetekben történő hatékony beavatkozás érdekében ezen információ hatóság felé történő átadását meg kell oldani.
 

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave