Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Major László (szerk.)

A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Jelentősebb magyar missziók tapasztalatai (esettanulmányok)

SRÍ LANKA, 2005
2004. december 28-án, Magyarország kormányának döntése alapján a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) szervezésében 10 fős orvosi mentőcsoport utazott ki a szökőár sújtotta Srí Lanka térségébe. Az egészségügyi ellátást 2005. január 7-ig végezte a csapat (6).
 
2004. december 26-án, 5 óra 58 perckor 8,9-es és 7.3-as Richter-skála erősségű földrengés rázta meg az indonéziai szigetvilágot. Az első jelentések az Európai Közösségtől érkeztek, amelyek arról szóltak, hogy Dél-Ázsia térségét földrengés és cunami pusztító hatásai tették teljesen tönkre. A beszámolók szerint Srí Lankán és annak partvidékén a szökőár óriási pusztítást végzett. Az első hírek szerint 12 500 ember halt meg és 250 000 ember vált hajléktalanná. A katasztrófa bekövetkezését követően még aznap, 2004. december 26-án, 10 óra 16-kor az Európai Bizottság Polgári Védelmi Együttműködési Rendszer keretén belül az EU MIC (Európai Unió Monitoring és Információs Központja) útján segítségkérés érkezett a BM
OKF-re. A MIC szerint legnagyobb igény a mentőcsapatok kiküldésére Srí Lankában volt. A MIC tájékoztatta a segítségnyújtásban érintett országokat, hogy az ENSZ OCHA (Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) már a helyszínre irányította az UNDAC-ot (Katasztrófabecslési és Koordinációs Csoportját), amely december 27-én, reggel 0830-kor érkezett a helyszínre.
A magyar orvosi mentőcsoport 10 fővel került kiállításra:
  • fő csapatvezető,
  • 5 fő orvos,
  • fő mentőtiszt,
  • fő mentőápoló.
 
A csoport MALÉV [1] charter járata 3 órás késéssel érkezett meg Srí Lanka fővárosába, Colombóba. A menetidő 20 óra volt. A magyar orvosi mentőcsapat Srí Lankában végzett minden tevékenységét Magyarország colombói tiszteletbeli konzulja segítette.
2004. december 30-án átadták a helyi hatóságoknak az Egészségügyi Minisztérium 6 millió forint értékű gyógyszer adományát. A küldöttséget Srí Lanka egészségügyi minisztere fogadta. Az egészségügyi miniszter személyesen a csapatvezetőnek adta át Srí Lanka kormányának megbízó levelét. Megköszönte a 4000 vakcinát és a nagy értékű gyógyszer adományt. A magyar orvoscsoport működési helyének Galle városát jelölték meg a helyi hatóságok.
A kárhelyszínen történő orvosi tevékenység szolgálati rendjének beosztását és a napi tevékenység koordinálását, valamint megszabását a magyar orvosi mentőcsoport szakmai vezetője végezte. A kárhelyszínen folyó orvosi és egészségügyi tevékenység a helyi hatóság kérésének megfelelően történt. A magyar orvosi mentőcsoport az ENSZ INSARAG Irányelvei, az orvosi etikai normák szerint végezte tevékenységét úgy, hogy tiszteletben tartotta a helyi kulturális és vallási szokásokat, a nemzetközi ENSZ humanitárius elveket. A kárhelyen a csapat minden tagja az alapvető munkavédelmi és az egészségügyi előírásokat és követelményeket betartotta. A kárhelyi tevékenységet minden csapattag meghatározott szolgálati rendben, a csapat vezetőjének és szakmai (orvosi) koordinátorának utasítása szerint végezte. Mindenki a misszió vezetőjének utasításainak megfelelően járt el, tudomásul véve azt, hogy Magyarország képviseletében vesz részt a küldetésben.
A magyar orvosi mentőcsoport hat és fél napos kárterületi missziója során napi 18-20 órát dolgozott. A szálláshelyen kialakításra került egy Bázis orvosi segélyhely, és két járművel egy mobil orvosi csoport. A tevékenységük iránt — a helyi hatóság, orvosi egyetem, a sajtó részéről — nagy érdeklődés mutatkozott már az első naptól kezdve. Érkezésükkor sok ellátatlan területet (11 menekülttábor) kellett végigjárni, ahol semmilyen orvosi ellátás nem volt. Több nemzetközi orvoscsapat nem érkezett a térségbe, így kiemelten kezelték a magyar orvosok tevékenységét. A helyi lakosság és a menekülttábor lakói befogadták és megszerették a csoportot. A menekülttáborba történt érkezésünket követően a többi táborból is átvándoroltak menekültek. A fentiek alapján is belátható, hogy a magyar orvosi mentőcsoport kiküldése indokolt és szerencsés volt.
A magyar orvosi mentőcsoport Sri Lankán történő tevékenysége sikeresnek és eredményesnek ítélhető. A hazai és nemzetközi elismertsége és sajtóvisszhangja nagy volt. Az ellátott betegek és a vakcinával beosztott menekültek magas száma (5206 fő) is bizonyítja, hogy az orvosi csoport hatékonyan és az elvárásokon felül teljesített.
A csoport folyamatosan a vezető médiahírek egyik szerepelője volt. A magyar orvosi mentőcsoport Srí-Lanka-i részvétele, közreműködése a nemzetközi segítségnyújtásban méltán váltotta ki az EU elismerését, s ezáltal a hazai katasztrófavédelem elismertségét.
Az alábbi szakmai észrevételek kerültek előtérbe a missziót követően:
  • Két felderítő szakembert kellene a csoport kiküldése előtt a kárterületre küldeni;
  • Összezárt csapatban a súrlódások elkerülése érdekében pszichésen is érdemes lenne a felkészítést megtenni a csapattagoknál.
 
HAITI, 2010
2010. január 24. és február 3. között Magyarország kormánya döntésének megfelelően Haiti fővárosa, Port-au-Prince térségébe humanitárius segítségnyújtásra kiutazó 6 fős egészségügyi mentőcsapat vezetését és a magyar segítségnyújtás koordinálását láttam el. A mentőcsapat 11 teljes műveleti napból 7 napot a katasztrófa- sújtotta Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben tevékenykedett.
A földrengésben 112 250 fő halt meg és 193 891 fő sérült meg, 1 000 000 fő vált fedél nélkülivé és költözött 393 állami vagy spontán létrejött sátortáborba, ahol orvosi ellátásra szorultak. A MINUSTAH 1248 fős missziójából 70 fő meghalt, 30 fő sérült meg és 55 fő tűnt el. Az élelem és ivóvíz híján levő haiti lakosok között egyre gyakoribbá vált a fosztogatás és az erőszak, a nemzetközi mentőcsapatok mellett így katonai segítségre is szükség volt.
2010. január 19-én, kedden, 11.20 perckor elfogadták a magyar egészségügyi felajánlást, a mentőcsapat kiküldését. A veszélyhelyzet kezelésére szolgáló Közös Kommunikációs és Tájékoztatási Rendszeren (CECIS) tájékoztattuk az EU MIC-t kiutazásunk idejéről és a felajánlott egészségügyi kapacitásunkról. Az EU felé kezdeményeztük a szállíttatási igényünket. A döntést követően a csapat az ENSZ INSARAG Irányelv szerinti 8 órás riasztási normaidőt tudta tartani, ezt követően a csapat készen állt az azonnali indulásra.
Megtörtént a csapat tagjainak olttatása (gamma-globulin, tífusz, kolera, Hepatitisz-A fertőzés ellen) az Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóközpontjában (térítés ellenében önköltségi áron). 2010. január 22-én reggel megérkezett az FPVI Budapest Ferihegyi úti Kiképző és Raktárbázisára az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetének (EKI) gyógyszer és orvosi felszerelés-készlete.
A katasztrófavédelem Budapest Ferihegyi úti Kiképző és Raktárbázisán 2010. január 22én került sor a csapat útba indítására, a munkavédelmi oktatásra és a bécsi cargozásra induló tehergépjármű felmálházására. A felszerelések tömege 1,5 tonnát és 8,0 m3-t tett ki (18 db nagyméretű alu-láda). A csapat a teljes önellátásra és önfenntartásra is vitt élelmet, ivóvizet, elhelyezés eszközöket. Az orvosi felszerelések és gyógyszerek mellett infó-kommunikációs eszközök is berakodásra kerültek.
A cargózás 2010. január 23-án, a reggeli órákban történt meg Bécs Nemzetközi Repülőterén. Az osztrák partner jelezte, hogy a magyar-osztrák-szlovén közös teherszállító repülőgép nem Haitiban, hanem Dominikán fog leszállni, ezért gondoskodniuk kellett az önálló áttelepülésről. A csapatvezető felvette a kapcsolatot a Haitiben dolgozó EU PV koordinációs csoporttal, akik tájékoztatták, hogy helyi szállítás ügyében vegye fel a kapcsolatot a Világélelmezési Program (WFP) képviselőjével. A speciális utazási formanyomtatványokat még indulás előtt az ENSZ szervezet részére a csapatvezető megküldte.
A kapott információk szerint a légi úton történő személyszállítást az ENSZ Humanitárius Légi Támogató Szolgálata (UNHAS), a csomagok eljuttatását a WFP irányítja. A csapat 21.30 perckor szállt fel a Sky Georgia légitársaság GFG 1524 járatszámú Ilyushin IL-76 (4L-SKL) repülőgépével, ukrán személyzettel. Ausztria 400 db, Szlovénia 25 db családi sátrat küldött még a repülőgéppel, összesen a három ország küldeménye 31,5 tonnát és 167 m3 tett ki.
A Dominikai Köztársaságban, Santo-Domingo repülőterén a földi kiszolgálók túlterheltségre hivatkozva a szállítógépet nem voltak hajlandóak lepakolni. Az ENSZ által megadott német összekötőt nem lehetett elérni. A repülőbiztonságiak nem tudtak a gép érkezéséről és a szállított rakományról. Az innen 40 km-re lévő másik repülőtérre való áttelepülés reménytelennek tűnt.
Estére a Santo-Domingo-ban lévő Krisna templom udvarában állíttatta fel a csapatvezető a felszerelésekkel megpakolt teherutót. Másnap a magyar csapat, 2010. január 26-án, hajnalban indult útnak a közel 250 kilométeres távnak. Gépjárművekkel, közel 8 órás menetidővel, szűk hegyi utakon érték el Haiti határátkelőjét, Jimanit. Korábbi ismereteik ellenére ENSZ-konvoj és katonai kíséret nem indult, azt az ENSZ tudott biztosítani, a határon uralkodó tumultus miatt a csapatvezető úgy döntött, hogy saját felelősségére utazzon a csapat Port-au-Princbe. Közel 10 órás menetidővel a csapat sikeresen elérte a nemzetközi repülőtéren felállított és megalakított nemzetközi tábort és az ott lévő OSOCC RC-nél bejelentkezett.
Az 1. műveleti nap, 2010. január 26-án, a magyar csapat azonnal felvette a kapcsolatot az ENSZ-EU OSOCC-kal (Helyszíni Műveletek Koordinációs Központja), ahol az EU MIC összekötő segítségével egyeztettek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezetőivel. A magyar csapatnak, mint egészségügyi egységnek a működését a spanyol kórházat, illetve a sátortáborok meglátogatását jelölték meg. Ezzel egy időben kezdődött el az ENSZ Egészségügyi Munkacsoportjának értekezlete, ahol bejelentésre került a magyar csapat érkezése. Az ENSZ és az EU szállítóeszközt és védelmet nem tudott biztosítani, Műveleti Bázisunk (BoO) kijelölését a magyar csapatvezetőre bízták.
A magyar egészségügyi mentőcsapat az ENSZ-EU OSOCC kérésére meglátogatott négy, Port-au-Princben lévő menekülttábort a 393 közül. A menekülttáborok látogatását a WHO helyi képviselői kérték a mentőcsapattól, mert a kórházi kezelést igénylő sérültek ellátása mellett az otthonuktól megfosztott betegek, sérültek ellátása jelentette a legnagyobb gondot.
A katasztrófa bekövetkezte és a kiérkezés között eltelt idő alapvetően meghatározta az egészségügyi segítségnyújtás módját. A magyar egészségügyi mentőcsapat esetében, az azonnali beavatkozások (kimentett sérültek prehospitalis ellátása, kórházi definitív ellátása) zömében megtörténtek. Ezért az elsődleges egészségügyi problémát az ellátott sérültek elhelyezése, utókezelése, valamint a sátortáborok lakóinak közegészségügyi és alapellátása jelentette.
Port-au-Prince-be érkezésük napján, az ENSZ Egészségügyi Munkacsoportjának értekezletén megjelent szakemberek elsődleges problémaként az operált, ellátott sérültek, betegek elhelyezését említették. Kiderült, hogy nincs elég kórházi ágy, ezért több sérültet nem tudtak felvenni, valamint az ellátottakat kénytelenek a folyosókon, kórházak udvarán, illetve a táborokban elhelyezni. További gondot jelentett a sérültek transzportja mind a progresszív betegellátás, mind a táborokba történő szállítás érdekében, mert nem volt minőségileg és mennyiségileg megfelelő szállítóeszköz. Az első napokban ezt egy helyismerettel csak korlátozottan rendelkező vezetővel és kisteherautójával oldotta meg a csapat, majd tájékozódás után és bizonyos GPS-koordináták segítségével önállóan, bérelt gépkocsit használtak.
A haiti kormány egészségügyi képviselője arra kérte a jelenlevő nemzetközi segítségnyújtó csapatok képviselőit, hogy a kórházi/műtéti ellátásra érkezett egységek közül csak azok maradjanak, akik hosszabb távra (fél vagy egy évre) át tudnak venni egy-egy intézményt üzemeltetésre. Jelezték továbbá, hogy a táborokban elhelyezett lakosság közegészségügyi és alapellátása, valamint az odakerült sérültek utókezelése megoldatlan. A csapat által képviselt humán erőforrás és felszerelés ezen munkába történő bekapcsolódást lehetővé tette. Miután elhelyezésük saját kezdeményezésre biztonságosan megoldódott az ENSZ és amerikai katonai erők által védett repülőtér területén, elsődleges feladatuk volt a csapat és az ellátáshoz szükséges felszerelés helyszínre juttatásának megszervezése.
Az EU koordinátorok kommunikációs rendszere összeomlott, ezért kérték, hogy vala mennyi fotót és jelentést közvetlenül az EU MIC-nek küldje meg a csapat. Helyi szállítási eszközökről és a csapat védelméről továbbra sem tudtak gondoskodni. A közbiztonság a növekedő ENSZ ellenőrzés ellenére rossz volt. A menekülttáborok látogatása során számos veszélynek voltak az orvosok kitéve. A nemzetközi tábor helyét az amerikai erők egyre nagyobb mértékben elfoglalták. Az ENSZ tájékoztatása szerint lassan az egészségügyi erők fokozatosan átadták a kórházak működtetését a hosszabb távon itt lévő erőknek.
Több működő kórházat felkeresve a csapat vezetése megállapította, hogy egészségügyi személyzet a sérültek számához képest bőségesen rendelkezésre állt, az ellátásokhoz szükséges felszerelések megvannak. Az utánpótlás bár rapszodikusan, de biztosított. A sátortáborokba kiérve ezzel szemben a magyar csapat azt tapasztalta, hogy az egészségügyi igények felmérése még szinte meg sem kezdődött, a lakosságnak nem volt kihez fordulnia. Bekapcsolódtak az alapellátás, utókezelés, akut betegellátás tevékenységeibe. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy részben önállóan, részben egyéb (pl. svájci) csapattal közösen az ellátás megszervezéséhez szükséges TRIÁZS-t, ellátott, operált sérültek sebkezelését, kötéscserét, akut (elsősorban légúti betegek) vizsgálatát, megfelelő gyógyszeres ellátását (általában egy hétre elegendő gyógyszer átadásával) végezte a magyar csapat.
A táborokban nagy volt a fertőzésveszély, és a táborlakók között pattanásig feszült a hangulat. Az egészségügyi személyzet rendkívül körültekintően végezte tevékenységét. A szakápolók feladata nemcsak a sérültek előkésztése és az orvosok támogatása, hanem a csapat személyi védelme is volt.
A segítségnyújtás befejeztével a maradék egészségügyi készlet átadására két megfelelő lehetőség közül választhatott a magyar csapat. Vagy az ENSZ logisztikai központjában adja le a maradékot, vagy egy aktív kórház készletét egészítik ki. A második lehetőséget választották tapasztalva, hogy az addig nemzetközi csapatok által üzemeltetett spanyol kórházat további, hosszú távú működtetésre egy kubai egészségügyi csoportnak adtak át, de a munkához szükséges eszközök, gyógyszerek beszerzéséről még nem tudtak gondoskodni.
 
A csapat a táborból a Port-au-Prince repülőtérre 2010. február 2-án, reggel 7-kor indult a svéd IHP csapattal. Szigorú amerikai biztonsági ellenőrzés során sikerült feljutni a védett repülőgépre.
 
A magyar csapat tevékenységének összesített statisztikái:
MŰVELETI NAP
BETEGELLÁTÁS, FŐ
 
TRIÁZS, FŐ
GYÓGYSZER-KIADÁS, FŐ
1
0
 
0
0
2
97
 
0
300
3
138
 
253
640
4
67
 
155
440
5
23
 
142
380
6
13
 
90
220
Összesen:
338
 
640
1980
Mindösszesen:
 
978
 
 
 
2958
 
Az ENSZ és az EU felé az alábbi javaslatok és orvos-szakmai észrevételek kerültek meg fogalmazásra:
  • Hosszú távú egészségügyi ellátásra berendezett orvosi, illetve egészségügyi ellátás jöhet szóba a jövőben Haitiben.
  • Fontos a betegek és sérültek utókezeléséhez a katasztrófa-pszichológusok jelenléte, akik a sürgősségi betegellátásra érkező orvosokat válthatnák. Közreműködésükkel az érintett lakosság a földrengés okozta traumát jobban feldolgozhatja.
  • Földrajzilag közelebb lévő segítségnyújtó országok segélycsapatai maradjanak Haitin (Dél- és Közép-Amerika), de azokat is leválthatják a helyiek.
  • A Krízis Intervenciós Team-ek (KIT) munkáját nehezítik a nyelvi problémák, mert gyakorlatilag csak a franciául beszélő szakemberek tudnak hatékony munkát végezni.
  • Nagyteljesítményű áramfejlesztők szükségesek a kórházakban.
  • Mentőautók és betegszállító eszközök biztosítását kell megszervezni a környező országokból.
 
A Haitiben tevékenykedő EU PV Mechanizmus eredménye:
CSAPAT/SEGÍTSÉG
EGYSÉG, DB
LÉTSZÁM, FŐ
USAR
12
440
Tábori Kórház
2
90
Orvosi segélyhely
5
nincs adat
Egészségügyi egység
38
253
Víztisztító
6
nincs adat
Kárbecslő
7
35
Sátor
2 224
17 500
 
Az OKF vezetésű mentőcsoport munkája elérte célját, kitűzött küldetését nemzetközi és hazai szinten is sikeresen végrehajtotta. A küldetés során az OKF koordinatív és szakértői szerepe beigazolódott, a nemzetközi visszajelzések azt igazolják, hogy a hazai szervezésű hivatalos mentőcsapatok, a nemzetközi eljárásoknak megfelelő, következetes összefogását és irányítását, valamint tevékenységét nemzetközi szinten is elismerik.
Összességében elmondható: a Haitibe kiküldött magyar egészségügyi mentőcsapat működése sikeres volt, a küldetés elérte célját. Növelte továbbá Magyarország tekintélyét, elősegítve hazánk kedvezőbb nemzetközi megítélését. Aktív szerepvállalásunk az EU Polgári Védelmi Mechanizmusának erősítése terén fontos esemény volt a 10 éves magyar Katasztrófavédelem történetében. Előretekintőbb utaztatással akár több felszerelést, nagyobb létszámot tudtunk volna kijuttatni, ezzel növelhettük volna a magyar egészségügyi szerepvállalást és annak műveleti idejét.
A katasztrófa által sújtott térségekben történő egészségügyi beavatkozások elsősorban prehospitális sürgősségi ellátásban gyakorlatot szerzett szakembereket igényelnek. A küldetés során megállapítható volt, hogy a csapat azon tagjai, akik kórházi, rendelői körülményekhez szoktak, mind beavatkozási taktikában, mind gondolkozásban és aktív ellátásban kevéssé tudnak a helyi igényekhez alkalmazkodni.
 
A katasztrófa-készenlét, a reagálás és a beavatkozásbiztonság egészségügyi alapjai

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 706 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi idők katasztrófái is bizonyítják. Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészségkárosodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukleáris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzéseinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása, valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kutatásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe, amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti irányításában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/major-a-katasztrofakeszenlet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave