Michel Eyquem (1533–1592) Bordeaux (Périgord) közelében, a dombon álló montaigne-i kastélyban született. Apja, Pierre Eyquem sikeres kereskedő volt, aki 1519-ben nemesi rangot kapott, és 1554-ben Bordeaux polgármestere lett. Michel volt az, aki családjában elsőként magára öltötte a nemesi rangra utaló de Montaigne nevet a környéken általánosan használt eredeti helyett. Kollégiumi tanulmányai nem voltak igazán sikeresek, későbbi visszaemlékezése szerint ott inkább csak felejtett. Fő művének oktatási és nevelési kérdésekről szóló részében azt az akkor teljesen új módszert tartotta a legjobbnak, amely szerint az édesapja taníttatta őt. Az oktatásban alkalmazott kényszer helyett apja azt javasolta, hogy a fiú „ízlelgesse a tudományokat”, játékosan tanulja meg őket. Nem erőszakkal, hanem a megismerés természetes vágyának a felélesztésével akarta kialakítani a tanulás kötelességének az érzését. A gyermek lelkét „édességgel, szabadsággal, szigor és kényszerítés nélkül” akarta felemelni. A humanista műveltség elengedhetetlen részét jelentő latint például úgy taníttatta, hogy a kastélyban mindenkinek, még a szolgáknak is, latinul kellett beszélniük, ha Michel is jelen volt (Esszék, első könyv, 26. fejezet).