A komédia eredetét Arisztotelész még a tragédiáénál is homályosabbnak tartotta. Az ókorban több elmélet is született (az újkorban nemkülönben). Ezek többnyire egyetlen ősformából (folklór műfajból, szokásból) akarják a műfajt levezetni. Ilyen folklorisztikus formákról dór területen mi is tudunk (Spártában voltak valamiféle komikus jelenetek, melyeknek a gyümölcstolvaj meg a csodadoktor volt állandó szereplője, máshol phallikus dalokat éneklő karokról tudunk stb.), de nem sikerült olyan egy formát találni, melyből az attikai komédia többféle szerkezeti eleme simán levezethető volna. Éppen ezért ma inkább az a felfogás uralkodó, mely szerint az attikai komédia több elemből rakodott össze: egy agón (vita) elemből, melyet egy a tragédia prologoszának megfelelő jelenet és a Kar fellépése előz meg, a parabasziszból, melyben a Kar közvetlenül szól a közönséghez, végül egy záró jelenetből, mely az agónban győztes komikus hős győzelmének eredményét mutatja be. Ezeket az elemeket azonban valamikor valakinek egyesítenie kellett. Azt viszont, hogy ez hogyan és mikor történt, ha így történt, nem tudjuk. A komédiaszerkezet kiformálódására talán a tragédia is hatott, hiszen a nagy dionüszia ünneprendjébe a komédia csak Kr. e. 486-ban került be.