Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek


Csepi Lajos (1950)*

A magyar privatizáció egyik meghatározó személyisége. A mezőgazdasági, jogi, közgazdasági és bankári diplomával rendelkező KISZ vezető Tömpe István távozása után, 1990. augusztus 1-én, Matolcsy György javaslatára lett az ÁVÜ első ügyvezető igazgatója.
 
HVG portré
(részletek)
Csepi Lajos
az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója
 
1991. február 16.
 
Az ország fő vagyonőre, az idén 41 esztendős Csepi Lajos Tömpe István menesztése után, sokak nagy politikai és szakmai meglepetésére került még tavaly nyáron az Állami Vagyonügynökség igazgatói székébe. Már a gimnáziumban KISZ-titkárnak választottak, s az voltam a katonaságnál is. Az emberek szervezése, mozgatása, meggyőzése és irányítása mindig vonzott. – kezdődik az emlékezés. Az érettségi után a gödöllői Agrártudományi Egyetem következett. (…) Az 1974-ben az üzemszervezési szakon szerzett diplomával azonban mégis a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba tart. Úgy tűnt, agrárdiplomata leszek, de másfél év után már a mezőgazdasági téeszek közgazdasági szabályozásának kérdéséveivel foglalkoztam. Közben főnöke utasítására ismét beül az iskolapadba. Még az ELTE jogi karát végzi, amikor otthagyja a minisztériumot. 1978-ban a KISZ KB apparátusába lép. Döntő volt, hogy azonnal adtak lakást - segít értelmezni a váltást. 1983-ban Bartha Ferenc hívására a minisztertanácshoz, az úgynevezett Marjai-titkárságra szegődik. Csepi - a SZEAC ifjúsági csapatának egykori középpályása - fociismeretségeinek köszönheti ezt az állást. A KISZ-nél is fociztam, ott hoztak össze valakivel, aki jól ismerte Barthát - magyarázza szerencséjét. Hívtak a SZOT-hoz, s volt ajánlatom a pártközpontból is, mégis Marjaiék mellett döntöttem - mégiscsak ott dőltek el a dolgok. Azután ismét a focinak köszönhetem - a sors összehozott Vissi Ferenccel. Ő invitált át 1986-ban az Országos Anyag- és Árhivatalhoz. Biztos, ami biztos, szerez egy harmadik - immár gazdasági diplomát -, egy szakközgazdászi oklevelet. 1989-ben már az Árhivatal második embere. (…) A vagyonőr családjával az óbudai Pók utcai lakótelep egyik OTP öröklakásában él.
 
- Korábban mindig mások utasításait hajtotta végre, életében először ül a főnöki székben. Milyen érzés?
- Soha nem abból indulok ki, hogy én vagyok a főnök. Minden beosztásomban igyekeztem hallgatni beosztottaim véleményére, s minden esetben a meggyőzés eszközével élni. Nem titok, hogy kollégáim ma még felkészültebbek nálam, de ez, úgy érzem, nem okoz különösebb gondot.
- Dolgozott a KISZ KB-ben, megfordult a Marjai titkárságon... Mit tanult főnökeitől, Marjai Józseftől, Bartha Ferenctől, Vissi Ferenctől?
- Marjai nem az az ember volt, aki leereszkedett volna az alacsonyabb beosztásúakhoz. Bartha Ferenctől a szívósságot, a kompromisszumkészséget lestem el, Vissitől azt tanultam, hogy lehet bizonyos problémákat újszerűen megközelíteni.
- És KISZ-es nagyfőnökei? Hogyan emlékezik rájuk?
- Sem Maróthyval, sem Fejtivel nem kerültem közeli munkakapcsolatba, de mindkettőt tisztességes embernek tartom. A KISZ-ben Gyenesei István volt a közvetlen főnököm. Ő a kompromisszumok mestere, hiszen megyei tanácselnökséggel a háza mögött Somogy megye önkormányzatának irányítójává választották.
- A mostani székbe rövid életű hivatali elődje, Tömpe István politikai hulláján keresztül került. Soha nem gyötörte emiatt lelkiismeret-furdalás?
- Nem titok, hogy Tömpéhez jó barátság fűzött. Fura is volt, hogy éppen én váltsam őt. Azután azzal győztem meg magam, hogy félreállásom nem segített volna rajta.
- Nem lett volna mégis helyesebb szolidaritást vállalnia vele?
- Mondom, ha én nem, elvállalta volna más. Megvallom, a feladat is vonzott.
- Mennyire szól bele a politika az ön munkájába?
- Hol kedvesen, hol durván, hol közvetlenül, hol áttételesen megpróbálják befolyásolni döntéseinket. De ezt meg is tudom érteni, hiszen végül is nem mindegy, hová, kihez kerülnek a milliárdok. A sok politikai ráhatási kísérlet azonban megfeneklik döntéshozatali mechanizmusunkon.
- Jólesik látni ebbéli magabiztosságát. A nagykanizsai sörgyár privatizálása során mégis az a hír járta, hogy pártemberek ugyancsak ráijesztettek önre. Igaz ez?
- Ott arról volt szó, hogy az ausztrál üzletember egyszerűen nem tudott fizetni. Kiírtuk tehát a második pályázatot. Utána valóban voltak megkeresések, de amíg én itt ülök, nem módosítunk az álláspontunkon. S ha másvalaki módosítana, azt nagy hibának tartanám.
- Matolcsy, aki hívta, ment. Jött viszont a nagyétvágyú Kupa Mihály, aki állítólag szemet vetett az ön cégére. Elfogadná a pénzügy fennhatóságát maga fölött?
- Kupa Mihály ma a gazdaságpolitika első számú felelőse, s abban a privatizáció lényeges elem. Eddig tehát elfogadom. Azt viszont már nem tudnám elfogadni, ha az lenne az elképzelés, hogy szűnjön meg az igazgatótanács, s helyette a pénzügyminiszter felügyelje a Vagyonügynökséget. A privatizációt nem befolyásolhatják a költségvetés rövid távú érdekei.
- Nyílt titok, hogy Kupa Mihály elégedetlen önökkel. Tudja, mivel elégedetlen?
- Egyszerűen nem tudunk szót váltani egymással. Nem panaszkodom, de igazán nem értem, miért nem kíváncsi a véleményemre.
- A magyar privatizációval kapcsolatban gyakran hangzanak el szélsőséges vélemények, hogy túl lassú, s az is, hogy túl gyors. Ön melyiket osztja?
- Hogy túlságosan gyorsan zajlik. Nincs idő az ügyek pontos mérlegelésére. Amíg nálunk egy emberre több téma jut, addig kintről a legrafináltabb brókerek vetik be magukat a küzdelembe.
- Még tavaly azt a feltűnést keltő nyilatkozatot tette, hogy elégedett a fizetésekkel... Mekkorák ezek a bérek? S vajon elegendő fékek-e a korrumpálódás ellen?
- Az átlagbér nálunk bruttó 38 ezer forint. Ha persze azok béréhez hasonlítjuk ezt, akik az állami vagyont akarják megvásárolni, akkor ez nevetségesen alacsony fizetés.
- Az egykori MÉM-alkalmazott kivel azonosul a földprivatizálási vitában, a kisgazdákkal vagy az Agrárszövetséggel?
- A reprivatizációt elvi alapon nem támogatom. Ha igent mondunk a földre, nem lesz megállás, jönnek a patikák, a kocsmák...
(…)
- Az MDF nem kereste meg? Nem érzi, hogy most ott a helye?
- Életfelfogásom, úgy érzem, liberális. A FIDESZ áll a legközelebb hozzám. De nincs szándékomban jelentkezni egyik pártba sem.
- Még egy éve sincs, hogy a Vagyonügynökség élére helyezték, s sokan máris a menesztéséről beszélnek. Ha beválna a jóslat, mihez kezdene?
- Ez valóban realitás. De még nem döntöttem, hogyan folytatnám. Csak egy a biztos: az államigazgatást megkísérelném nagy ívben elkerülni.
 
Az 1992. évi privatizációs törvények életbelépése után - 1992. július 27-én - az Antall-kormány megerősítette hivatalában. Tagadhatatlan, hogy egyfajta tartózkodással, mondhatni undorral fogadtak, hiszen az MDF tett oda. - mondta később egy interjúban.1 1993. szeptember 2-án Csurka István 28,8 M Ft-os film-forgatókönyv szerződése2 miatt felajánlja lemondását, ezt azonban Szabó Tamás privatizációs miniszter nem fogadta el. Szekeres Szabolcs lemondását követően 1994. január 14. és október 3. között Csepi volt az ÁV Rt. vezérigazgatója. (Az elnöki funkció betöltetlen maradt.)
Csepi az ÁV Rt. IG tagja volt 1994. március 18-tól 1994. október 3.-ig, vagyis egy rövid ideig még az 1994-es választások után is. Mégis, hamar leváltották és eltávolították a privatizációs gépezetből. Csepi leváltása tulajdonképpen az augusztus-szeptember hónapban elvégzett ellenőrző vizsgálatok következménye volt. Miután az átvizsgált 320 ügy közül 13-ban szabálytalanságot találtak, Csepi lett a bűnbak. Leváltását elsősorban a kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ szorgalmazta. A Co-Nexus vagyonkezelési szerződése miatt a rendőrség még 2000-ben is vizsgálta Csepi személyes felelősségét, de vádemelésre nem került sor.3
Ezt követően Csepi az Allied Investment Rt. brókercég igazgatója lett. Ezt a céget eredetileg MSZP-közeli vállalkozók alapították kifejezetten azzal a céllal, hogy részt vegyenek az OTP privatizációjának lebonyolításában. Erre a feladatra Csepi kiszemelése logikusnak is tűnt. De a tanácsadói megbízást nem az Allied kapta, így Csepi pár hónap után békében eltávozott a cégtől.4
Csepit – és néhány közeli ÁVÜ-s munkatársát – 1995-ben Csányi Sándor vette magához. Az OTP-ben előbb főtanácsosi rangban a lakástakarék-pénztári projektet vezette, majd 1997-ben ő lett az OTP Lakástakarékpénztár Rt. elnök-vezérigazgatója.
1998 májusától az ABN Amro Bank befektetési bankjának, az EuroAmerica ügyvezető igazgatója. 1999 februárjában már innen is tovább ment: a Fotex vezérigazgatója lett, 2001-ben pedig az Index Rt. vezérigazgatói posztját foglalta el. 2002-2005 között a filmforgalmazásból élő InterCom Rt. vezérigazgatója. 2005-ben innen is tovább állt: az Aranykor Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója lett. 2002-től az Inter-Európa Bank IG tagja volt, ahol Barta Ferenc volt az IG elnöke.
Ekkor újabb fordulat következett Csepi életében: visszatért az állami szektorba. 2005 márciusában kinevezték az Állami Autópálya Kezelő Rt. IG elnökének, később a hasonló feladattal foglalkozó, ugyancsak állami Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) főigazgatójának. 2008 januárjában bekerült a MÁV Start Zrt. IG-jébe, és egyben a testület elnöke is lett. Pár hónapos szereplés után mégis le kellett mondania a MÁV Start elnöki pozíciójáról – utóda Kocsis István lett.
A 2008 májusi kormányalakítás során Csepi lett az újonnan alakított Infrastruktúra Minisztérium közlekedési szakállamtitkára a tisztán MSZP-alkotta, kisebbségi kormányban. Politikai értelemben ez volt az ő igazi rehabilitációja.
1993-98 között Csepi a Magyar Úszószövetség társelnöke, 1997-től a MOB tagja volt.
1 Volt egyszer egy ÁVÜ ... 10. o.
2 A botrány az ÁSZ vizsgálata nyomán pattant ki. Kiderült ugyanis, hogy az ÁVÜ egyösszegben, előre kifizette a szerzői honoráriumot. A forgatókönyv soha nem készült el. Az ÁVÜ és a Csurka István által vezetett Magyar Fórum Kft. jogvitája – 15 évvel később (!) - 2008 októberében azzal zárult, hogy a kft.-t felszámolták – vagyis a követelés elúszott. HVG, 1993. aug. 2., 1998. dec.5., 2005. szept. 10., 2008. nov. 8.
3 NSZ, 2000. júl. 20.
4 Az Allied Investment Rt. Csepi távozása után zűrös ügyletekbe keveredett, majd 1998 elején csődbe ment (HVG, 2000. nov. 4.). Az Allied Investment Rt. egyik társtulajdonosa, Darko Canadics horvát állampolgár volt, és e cég FB tagja volt Kiss Kálmán határőr tábornok, akit éppen ezzel az üggyel kapcsolatosan váltottak le. Darko Canadics azzal vívta ki a magyar titkosszolgálat megkülönböztetett figyelmét, hogy 1993-ban szoros üzleti kapcsolatokat tartott fenn a hadban álló Horvátországgal, pontosabban szólva gyanúsítható volt, hogy a cég fegyvercsempészettel is foglalkozott. Népszava, 1999. nov. 4.

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 103 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-4//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave