Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Csiha Judit (1950)

Jogász, baloldali politikus, ügyvéd.

Suchman Tamás utódaként, 1996. október 29-től 1998 júliusáig töltötte be a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter funkcióját. A privatizációval nem ekkor került először kapcsolatba: 1994. szeptember 27-től 1995 májusáig ő vezette a Horn Gyula ötlete alapján felállított, a Közpénzek Felhasználását és a Privatizációt Ellenőrző Bizottság névre hallgató testület (a tiszta kezek bizottság) munkáját. 1

HVG-portré

(Részletek)

Csiha Judit

privatizációsminiszter-jelölt

1996. október 26.

Elsőre bekerül az ELTE jogi karára. Közösséget keres: belép az MSZMP- be. 1975-től ügyész. “Kamasz koromban tízszer láttam az Ítélet Nürnbergben című filmet. Onnan a választás – tudatja, hogy racionális dolgokhoz is képes érzelmi alapon közelíteni. (…) 1981-ben “félrelép; az MSZMP VII. kerületi bizottságának politikai munkatársa lesz, igaz, utána vezető ügyészként folytathatja. Mindeközben elvégzi a Politikai Főiskolát. Nem hiába: 1988-90 között a főváros VII. kerületének tanácselnöke. A rendszerváltozás munkanélkülivé teszi, amit, amint teheti, ügyvédkedéssel vált fel. Az egykori kerületi pártbizottsági tag számára természetes, hogy 1989 októberében az elsők között igazol át az MSZP-be. Innen lesz 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés tagja, sőt frakcióvezető. Megy a szekér: 1992-ben bekerül az MSZP országos elnökségébe, s 1994-ben – ha csak listáról is – bejut a parlamentbe, s bár a pártvezetésből kifelejtik, ő lesz az igazságügy politikai államtitkára.

– A privatizációban mostanában mintha a hölgyeknek jutna a főszerep: a “végzetes“Tocsik Márta után ön is reflektorfénybe kerülhet. Mint a parlament privatizációt ellenőrző “tiszta kezek bizottságának az elnöke, ismerte-e Tocsik Mártát?

– Cilike vagyok az egész ügyben. A Tocsik nevet először szeptember eleje táján hallottam a parlamentben. Sokáig úgy voltam vele, hogy nem is létezik a hölgy, hiszen senki sem látta.

– Jó, maradjunk önnél, bár ez ügyben nem volt képben, mégis honnan ez a vizsgálódó hajlama, hogy egyetem után vádlónak, ügyésznek állt?

– Az ügyészi szerepet valamiféle misztikum lengi körül. Pedig ő a leginkább autonóm az eljárás során, hiszen ő dönti el, miben indít nyomozást, mikor emel vádat. Ő az ügyek ura.

– Szóval főszerepre vágyott ...

– Nem hiszem. Annál vonzóbb viszont a döntési szabadság. Az ügyész feladata például mérlegelni, büntetendőnek tartja-e a vádlottat, vagy sem.

– Akár futni hagyhat valakit? Volt ilyen esete?

– Már 1988-ban jártunk, életben volt a gazdasági társaságokról szóló törvény, ám a jogalkalmazásban nem igazán tudtuk, hogyan is álljunk az üzérkedéshez. Egy Petress nevű úriember volt a fürjtojás-ügy gyanúsítottja. Én azt próbáltam megértetni a főnökeimmel, hogy az ügy nem veszélyes a társadalomra, mert a gazdaság már túlhaladt a Btk.-n. A végén azt mondtam, nem írom alá a vádiratot. Ezzel akkor azt kockáztattam, hogy fegyelmit kapok. Végül megszüntettem az eljárást.

– Amennyit értünk a dologból, az nagy bátorságot bizonyít. Mesélne még néhány izgalmas történetet? Például, amikor a politika bele kívánt szólni a munkájába ...

– Egyszer egy ittas vezetés ügyében szóltak, hogy ne emeljek vádat. Nagyon föl voltam háborodva. Elvették tőlem. Egy másik alkalommal meg szerencsém volt, mert kiderült, nincs hatáskörünk az ügyre, tovább kellett küldenem, úgyhogy megúsztam az ütközést.

– Ön mindig őszintén elismerte, hogy az utolsó pillanatig hitt a pártban, a szocializmusban. Az ember azt hinné, egy ügyész született kételkedő ...

– Hittem az eszmében, még a viták közben is. Nem csuktam be persze a szemem a bajok előtt, tudtam, hogy kell bizonyos megújulás. De már gyermekkoromban belém nevelték a kálvinista hitet, amelynek a vezérgondolata: “Becsüld a másikat, toleráld a másikat!

– Így azután 1990-ben, a rendszerváltozás idején már az MSZP színeiben és más szerepben, az önkormányzatban tűnt fel. Állítólag ott fedezte fel Horn Gyula. Tudja hogyan?

– 1992-ben a közgyűlésben folyt a vita, az expóról. Láttam, hogy a kormány képviseletében senki sincs jelen. Tudtam, hogy meg sem hívták őket, mint ahogy az expo kormánybiztosát, Baráth Etelét sem. Őt viszont észrevettem mégis, fönt a karzaton. Így aztán azzal kezdtem a mondókámat, hogy nem tételezem fel azt az otrombaságot, hogy az illetékes urakat nem hívták meg, biztosan elfoglaltságuk miatt nincsenek jelen. De íme ott látom fönt Baráth urat, kérem a közgyűlést, járuljon hozzá, hogy itt a pulpituson elmondhassa, hogyan is fest a dolog kormányzati nézőpontból. Ha szemmel ölni lehetett volna, most nem beszélgetnénk. Hamarosan fölhívott Horn Gyula. Elkezdtünk együtt dolgozgatni, és pár hónappal később már bent voltam az elnökségben.

– Ezek után alig érthető, miképpen maradt ki 1994-ben. Hogyan viselte?

– Lelkileg nagyon nehezen. Szerintem nem érdemeltem meg. Egyéves igencsak alázatos munkámba került, amíg most megint úgy érzem, hogy a helyemen vagyok.

– Búfelejtőül Vastagh Pál államtitkári posztot ajánlott fel. Vele honnan az ismeretség?

– Még tanácselnök koromban Csongrád megye volt a testvérkapcsolatunk, és ő volt ott a megyei első titkár. Úgy látszik, később is emlékezett rám. Kérése meglepett. Nem volt ilyen a zsákomban.

(...)

– A Tocsik-botrány akár a koalíciót is maga alá temetheti. Van már forgatókönyve: szakítana a politikával?

– Nem készülök erre. De ha a sors mégis úgy hozná: visszamennék ügyésznek, vagy folytatnám az ügyvédi praxist. Másba nem mernék belevágni.

1994-ben lett országgyűlési képviselő. Az 1998-es kormányváltás után Csiha Judit országgyűlési képviselő maradt, tagja lett a párt elnökségének, de valójában csak a szocialista párt vezetésének második vonalában kapott szerepet. 1999 júniusában kiderült, hogy ő is érintett a Postabank VIP botrányában, s ezért valamennyi párttisztségéről lemondott.2 Később ügyvédi irodát nyitott, de tagja maradt az Országgyűlés szocialista frakciójának. 2004-ben és 2007-ben is szerepet vállalt a privatizáció lezárása kapcsán kialakult szakmai vitában is. A 2010-es választáson már nem szerzett mandátumot. Később a Gyurcsány Ferenc vezette DK-ban folytatta politikai pályáját.