Demján az erdélyi Börvely községben született, nagyon szegény családban. 1945-ben családjával együtt kitelepítették Magyarországra, így került Etyekre, ahonnan a svábokat a magyar hatóságok telepítették ki. A félig árva ijú Demján nevelőszülőkhöz került. A kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolát Budapesten 1965-ben végezte el. Az iskolai évek után a Gárdonyi ÁFÉSZ-nál helyezkedett el, egyre magasabb pozíciókban (1965-1966), majd a Bicskei ÁFÉSZ elnökhelyettese (1966-1968), később a Gorsium ÁFÉSZ elnöke lett (1968-1973). Ezt követte másfél évtized a budai Skála Szövetkezeti Áruház élén.

1986-ban alapítóként kapta meg az MHB vezérigazgatói székét. Minthogy azokban az években az MHB kereszttulajdonlás útján jelentős befektetési vagyonnal rendelkezett, Demján nevéhez kapcsolódik a Tungsram értékesítése a GE számára (⇓3.2.1). A csődközeli cégnek ugyanis – hitel/tőke konverzió útján - a bank lett az egyik meghatározó tulajdonosa. A Hilton szállót viszont a banknak már nem sikerült eladnia, pedig a dél-koreai vevő – megint csak Demján visszaemlékezése szerint – 64 millió USD-t lett volna hajlandó fizetni. Demján szerint ő maga intézte el, hogy Zwack Péter elsőként kapta vissza gyárát, s az ő személyes közbenjárásának köszönheti Széles Gábor, hogy megvehette az első csődbement magyar állami céget, az Elektronikai Vállalatot. Ezekben az üzletekben ugyanis az MHB – a bizalom erősítése érdekében is – 1-2%-kal mindig részesedett. 1988-ban Demján az MHB-n keresztül Mark Palmer amerikai nagykövettel és Soros Györggyel együtt megalapította megalapította a Nemzetközi Menedzserképző Központot – az első oktatási intézményt, ahol amerikai típusú MBA képzés folyt, s ugyanebben az időben beszállt a lapkiadásba is (Reform). Az Antall-kormány választási győzelme után Demján 1990 kora őszén önként távozott az MHB éléről.

Ezt követően négy évre külföldre távozott, hogy miért, erről soha sehol nem nyilatkozott. Egy visszaemlékező megjegyzése szerint Amerikában élt2 - s ezen vélhetően Kanadát kell érteni -, jóllehet elsősorban szovjet és magyar vállalatokkal üzletelt. 1990-ben Andrew Sarlóssal, Ronald Lauderrel és Mark Palmerrel 5 millió USD-ral megalapították a Közép-Európai Fejlesztési Társaságot (CEDC), amely egyebek mellett az Általános Értékforgalmi Bank 50%-os tulajdonát is megszerezte. Mint egy interjúban Demján utólag elismerte, az oroszországi üzleteket három partnerének pénzéből, egészen pontosan egy 5 millió dolláros hitelből indított el.3 Ennek a társaságnak a megalapításában fontos szerepet játszott a CW bank ügyében elhíresült Hargitai György is.4 Az első nagy üzlet az oroszországi Kamaz autógyár privatizációjában való, sikerdíjas tanácsadás volt.

Később a CEDC kettévált, a Lauder-Palmer páros berlini székhellyel dolgozott tovább, Demján és Sarlós Torontóban folytatta CEIC név alatt. Első vállalkozásuk egyike az oroszországi Kamaz autógyár megvétele és 3-4-szeres áron történt továbbértékesítése volt.

A Kamaz teherautógyár a tatárföldi Naberezsnije Cserniben működött. Az 1976-ban alapított orosz cég termékeire hatalmas túlkereslet volt Oroszországban, csak nagyon hosszú, már-már reménytelen előjegyzéssel lehetett géphez jutni. A 25 ezer rubeles ár helyett a másodpiacon 125 ezer rubelt ért egy teherautó. Demjánék beszálltak, bevezették a moszkvai tőzsdére a céget. A részvényjegyzésnél azt ígérték, hogy aki lejegyez 125 ezer rubelnyi papírt az a következő öt évben mindig kap egy-egy teherautót. Demján úgy egyezett meg, hogy ő nem vesz fel fizetést, de a tőzsdei megjelenés és az adósság-visszafizetés után megmaradt pozitív tőke 1/20-a lesz a sikerdíja. 70 millió dollárt keresett, forintban egycsapásra milliárdos lett.

A 90-es évek elején Demján – a 30%-os tulajdoni hányaddal rendelkező orosz befektetők mellett – 4-5% erejéig az Ikarus Rt. tulajdonosa lett. Tulajdonképpen Demján szervezte meg az Ikarus csúfos bukással záródott első privatizációját is. Eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy egy szovjet-tajvani közös vállalkozás fogja megvenni a magyar buszgyárat. A tajvaniak még a privatizáció előtt kiszálltak, az oroszok viszont bennmaradtak, és jelentős befolyásra tettek szert a cég irányításában.

Később Demján alapvetően magyarországi ingatlanfejlesztéssel foglalkozott. Az első nagy siker a budapesti Bank Center felépítése, majd az 1996-ban megnyílt Pólus bevásárlóközpont megnyitása volt. Ez utóbbit egy kárpótlási jeggyel megvásárolt volt szovjet laktanya területén építettek fel. Ezt követte 1999-ben a WestEnd City Center, amelyhez az ingatlant a MÁV-tól vásárolta meg.

Sarlós halála után Demján egyedül folytatta. Korábban azonban – éppen Sarlóson keresztül – üzleti kapcsolatba került egy másik Kanadában élő magyar üzletemberrel Peter Munkkal. Így jött létre 1996-ban Munk és a CEIC 50-50%-os tulajdonlása mellett a TriGranit részvénytársaság, illetve csoport, amely hamarosan az egyik legsikeresebb magyar ingatlanfejlesztő céggé nőtte ki magát. 2003-ban Demján és Munk teljes mértékben kivásárolták a TriGranitot, de később más társtulajdonosokat is bevettek a cégbe (pl. Csányi Sándort és Nathanel Rotschildot5). A későbbiekben a TriGranit – az Euroinvest befektető cégen keresztül - Kelet-Európa szerte terjeszkedett.

Demján, Bartha Ferenccel együtt, közösen tulajdonolta az egykori Badacsonyi Borgazdaságot, 2011-ig közös érdekeltségük volt a Bakonyi Erőműben is. A Magyar Hírlap 2002-ben első alkalommal megjelentetett A 100 leggazdagabb magyar listáján Demján Sándor 30 Mrd Ft vagyonnal az 3. helyre került. 2009-ben viszont – 140 Mrd Ft-os becsült vagyonával – már az 1. helyen állt a Napi gazdaság 100-as listáján.

Demján pályafutása során számos társadalmi és politikai funkciót is betöltött. Így – például – mindvégig szoros kapcsolatban állt a labdarúgással, 1989-től az MLSZ elnökségi tagja, 2000 márciusától a Hivatásos Labdarúgó Alszövetség elnöke is. 2004-től a Gazdasági és Szociális Tanács elnöke, de hosszabb időn át a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) élén is állt. Évente milliárdos nagyságrendben szponzorált kulturális, oktatási, sport és tudományos programokat. Beszállt a médiába is: ő alapította és/vagy finanszírozta a Reform című hetilapot, a Mai Nap nevű bulvárlapot és a Nap TV-t is.

Demján 2000 után igyekezett távolságot tartani az MSZP-től, de ennek ellenére időről időre voltak az együttműködésre irányuló kezdeményezései. Ilyen volt – például – amelyet Demján, mint az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) 2007-ben megválasztott elnöke tett. 2008 júliusában kezdeményezte egy 4-500 Mrd Ft-os pénzügyi alap létrehozását a KKV-k támogatására.6 Ebből semmi sem lett. Közeli kapcsolatban volt Veres János pénzügyminiszterrel is.7 2008/2009 fordulóján Demján kezdeményező szerepet játszott az ún. Reformszövetség életre hívásában is. Mint utólag bebizonyosodott, ez volt Gyurcsány Ferenc utolsó kísérlete arra, hogy miniszterelnökként ő vezényelje le a szükségessé vált reformokat. Éppen ebben az időben Demján ismét megpróbált beszállni az oroszországi privatizációba: megvásárolta az ottani lottó játékot működtető Orglot társaság 51%-át a Gazprombank-csoporttól. Az eredeti terv az volt, hogy az ehhez szükséges hitelt az állami tulajdonú MFB-től veszik fel. Később ez a terv mégsem realizálódott, de – máshonnan felvett hitelből – Demján mégis megvalósította a befektetést. Nagyjából ebben az időben Demján a kaszinó-üzletbe is belevágott. Szlovákiában, a magyar határhoz közel 1,5 Mrd eurós óriásbefektetést készített elő. 2010 végére azonban kiderült, hogy Demján üzleti terveit a szlovák kormány nem nézi jó szemmel, így Demján megkezdte az ún. Metropolis projekt áttelepítését Magyarországra, ami viszont azért volt problematikus kezdeményezés, mert akkor már két hasonló projekt futott Magyarországon is: az Óbudai Szigeten épülő Álomsziget (⇓3.6.3, 7.6.2), és a Velencei tó melletti Sukoró projekt (⇓9.5.8).

Jólértesült üzleti források szerint Demján a 2008-as pénzügyi válság idején 300 Mrd Ft-os vagyon kevesebb, mint a felére, 140 Mrd-ra olvadt le.8 Ennek ellenére – vagy éppen ezért – a Demján által tulajdonolt, 2009-ben alapított Magyar Tőketársaság Zrt. 2010 áprilisában, néhány nappal a választások előtt megvásárolta a Wallis-csoporttól a WestLB Hungária bank jogutódaként létrejött Milton Bank Zrt.-t, amelyet rövidesen átkeresztelt Gránit Bank névre Ugyanakkor 2011/2012 fordulóján rosszra fordultak Demján kínai és oroszországi expanziós tervei: egyik országban sem indultak be a szándékolt nagyberuházások. 2013. március 15-én Demján a 2. Orbán-kormánytól megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést.

2012 elején napvilágra került, hogy a 2. Orbán-kormány a Gránit Bank megvásárlására készül.9 De nem ez történt: a Gránit Bankban a kormány csak tőkét emelt, ami egyértelműen segítség volt, mert nem párosult többségi tulajdonlással. 2013 nyarán viszont Demján éles konfliktusba került az Orbán-kormánnyal, amikor az – mindenki számára váratlanul – gyakorlatilag leállamosította a takarékszövetkezeti bankok hálózatát, amellyel Demján évek óta szoros kapcsolatokat ápolt és megválasztatta magát a legfontosabb integrációs szervezet, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökének (⇓10.8). A takarékszövetkezetekkel kapcsolatos terveit azonban Orbán Viktor ellenezte – így ezekből semmi sem valósult meg.

Miután Demján kapcsolatai megromlottak a kormánnyal, Demján egyre nehezebb pénzügyi helyzetbe került. 2015 nyarán kénytelen volt a Trigránit ingatlanportfolió legértékesebb, külföldi elemeit eladni a – Magyarországon korábban ismeretlen - TPG Real Estate ingatlancsoportnak, hogy törleszteni tudja a magyar portfolió mögötti hiteleket. Lapjelentések szerint Demján mintegy 500 M €-t kaphatott, de ebből a pénzből ki kellett fizetnie korábbi üzlettársait, például a kanadai Munk Pétert.10 A Napi Gazdaság 2018. évi 100-as listáján már csak a 3. helyet foglalhatta el 260 Mrd Ft-os vagyonával.