Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Draskovics Tibor (1954)

Jogász, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára 1994-98 között, majd több ízben is miniszter 2002-2009 között. 2006. június 15. és 2007. július 1. között az államreform előkészítéséért és megvalósításáért felelős kormánybiztos.

A jogi egyetem elvégzése után 1979-ben került a PM-be, ahol megszakítás nélkül 1990-ig töltött be egyre magasabb funkciókat, részt vett a Fordulat és reform c. tanulmány elkészítésében. 1989-90-ben az OKHB igazgatóságának tagja, 1990-93 között a Szerszámgépipari Művek ellenőrző bizottságának tagja.

Tömpe István menesztésekor, 1990-ben először neki ajánlja fel a kormányzat az ÁVÜ vezetését. Visszautasította, s így esett a választás Csepi Lajosra. A PM-et képviselve 1990 utolsó hónapjaiban – Csernátony Csaba utódaként - egy ideig mégis részt vett az ÁVÜ IT-ülésein, s meg volt az egyezség Mádl Ferenc elnökkel, hogy hamarosan formális kinevezést is kap. Draskovics ekkor már helyettes államtitkár, a privatizációs kormánybizottság tagja.

Amikor Kupa Mihály vette át a PM irányítását – mindmáig tisztázatlan okok miatt – Draskovicsnak azonnal távoznia kellett, s így az ÁVÜ IT-be sem kapott formális kinevezést. 1991-92-ben az Arthur Andersen adó-tanácsadási igazgatója, 1992-93 között a Concordia Biztosítási Bróker Rt. vezérigazgatója. 1993-ban egy évre visszatér az Arthur Andersenhez, majd egyéni ügyvédként igyekszik pénzt keresni.

Üzleti befektetéssel is próbálkozott. Előbb a Bixbit Kft., később annak jogutódjában az Inter-Print Systems Kft.-ben tulajdonos – több más pénzügyminisztériumi kollégájával, így Hetényi Istvánnal, Gubuznai Judittal, Király Györggyel, Knapp Józseffel és Kunos Péterrel. Draskovics és legtöbb társa a cég irányításából már 1994-ben kivonult, de a cég felszámolása 2000-ig elhúzódott. Draskovics hosszú időn keresztül üzletrésszel rendelkezett a Fraternité Tanácsadó Kft.-ben is.1

A szélesebb közvélemény számára a Budapest Bank eladása kapcsán vált ismertté a neve, jóllehet ebben a tranzakcióban neki személy szerint csupán minimális szerepe volt. Inkább afféle golyófogóként szerepelt, minisztere – Bokros Lajos - álláspontját védve és magyarázva.

HVG portré

(részletek)

Draskovics Tibor

a pénzügy közigazgatási államtitkára

1995. november 11.

Őseim a családi emlékezet szerint valamikor Erdélyben, illetve a Felvidéken éltek, nagyszüleim azonban már budapestiek. Édesapám ma is aktív ügyvéd, édesanyám a Filmtudományi Intézet osztályvezetőjeként ment nyugdíjba – tudjuk meg, honnan érkezett a pénzügyminiszter egyik jobb kezének tartott 40 esztendős államtitkár. Eredetileg orvosnak, meg biológusnak készültem – emlékszik, hogy nem volt célja a népszerűtlenség. De aztán a Fazekas gimnáziumban érdeklődésem a közélet felé fordult. Az iskola KISZ-titkára, sőt az országos középiskolai tanács elnöke lettem. Aztán jött a lecke: Moszkvába a diplomáciai főiskolára adtam be a papírokat, de közölték, hogy miután 56-ban Nyugatra került rokonaim vannak, ez kizáró ok. Hamar leszűri az alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen tanulságot. Még a 70-es évek végén, a jogi egyetemen jelentkeztem a pártba. Más baj nincs vele, végig él tanuló, '79-ben summa cum laude diplomázik.

A kívülálló számára meglepő módon a Pénzügyminisztériumba szegődik, de neki lesz igaza: hamarosan Hetényi miniszter titkára, majd két év után a jogi osztály élén folytatja, amit egészen a főosztály-vezetőségig fokoz, sőt a 90-es rendszerváltozást már helyettes államtitkári besorolásban éli túl.

(…) A szocik győzelme azonban ismét minisztériumi belépőt ad a kezébe: Békesi László közigazgatási államtitkárnak hívja, s ezúttal olyan jól megveti a lábát, hogy még a miniszter távozása után is megőrzi helyét. Pedig ma már sehol sem párttag. Nem akarok belépni, de nem is agitáltak – tudat két lehetséges okot. (...)

– Tett már szemrehányást magának, hogy egy utált csapat tagja lett?

– Emiatt nincs semmi rossz érzésem. Sokszor van viszont lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem tudjuk eladni magunkat. Próbálok tenni ellene, de nem túl sok eredménnyel.

– Pedig többek szerint önnek sokkal jobb dumája van, mint a főnökének. Mondja, sikerült már bárkit is meggyőznie az ellenoldalon a Bokros-csomag fontosságáról?

– Egyetlen példa: március 12. után, amikor a legnagyobb volt a felháborodás, meghívtak az MSZP egyik fővárosi rendezvényére. Volt ott vagy 300 dühös ember, de két óra múltán éreztem, hogy a jelenlévők többsége kezd egyetérteni intézkedéseink nagy részével...

– Hát ha a szocialisták mostani gyűlésezéseit nézzük, múlóban a hatás. De ne ragadjunk le a jelennél: már az is furcsa, hogy ön, a jogi kar él tanulója pénzügyesnek állt...

– Ebben legalább annyi volt a tudatos elem, mint a véletlen. Már az egyetem kezdetén az járt a fejemben, hogy a jog és a gazdaság érintkezési felületén keresek munkát. A végén ügyvédnek és a Pénzügyminisztériumba is jelentkeztem. Az élet döntött, úgy határoztak, jöjjek a PM-be.

– Ahol pillanatok alatt a tűz közelébe került. Hogy vétette észre magát?

– Két dolog segített. Jogászként kevesebb volt a versenytársam. Másrészt hamar megválasztottak a minisztérium KISZ-titkárának. Ennek révén személyes kapcsolatba kerülhettem a tárca vezetőivel.

– Önt Hetényi miniszter fedezte fel. Ő ma egy letűnt kor embere. Hogy tekint rá?

– Nagy tisztelettel, és állandó szégyenérzettel.

– Ezt meg kellene magyarázni...

– Arra céloztam, hogy tudásban – és nem csak a szakmában, hanem kultúrában, irodalomban is – van még mit bepótolnom...

– Ha a Pénzügy ilyen ragyogó elmék hivatala volt, hogyan juthatott ide az ország?

– Azt kell megnézni, megtettek-e mindent az adott lehetőségek között. Egy sor kérdésben talán dönthettek volna okosabban, de csak a politika vonható felelősségre, hogy az ország ebbe a helyzetbe került.

– Utólag könnyen okos az ember, ön mikortól látott tisztán...?

– Nem hiszem, hogy akár most is tisztán látnék.

– Levett kalappal állunk e nyíltság előtt. Annak idején azonban mintha zárkózottabb lett volna, például a minisztérium reformcsapatával, a pénzügykutatósokkal szemben is...

– A KISZ és a korosztályi azonosság révén is jó kapcsolatban voltam többükkel, sokat tanultam tőlük, a Fordulat és reform perifériáján is ott voltam. Valahol lábjegyzetben még a nevem is szerepel.

– Ez is kevés volt azonban Kupa Mihálynak, aki – már a rendszerváltozás után – önt annyira magyarázat nélkül ebrudalta ki a minisztériumból, hogy a tanácstalan sajtó még korrupciós találgatásokba is kénytelen volt bocsátkozni. Elmondható már, mi történt?

– Egy biztos: a találgatások alaptalanok voltak. Kupa Mihállyal korábban jó személyes kapcsolatban voltam, de amikor miniszter lett, rögtön éreztem a bizalmatlanságát. Végül egy ötmondatos beszélgetésben közölte: nem kíván velem együtt dolgozni. Hogy mi volt a fejében, nem tudom.

– S lám, hol van ma már!? Ön viszont visszatért. Aktuális főnökével hogy jött össze?

– Elmesélek valamit: én úgy lettem minisztériumi KISZ-titkár, hogy Lajos volt a másik jelölt.

– Szóval akkor 1:1, Bokros úr most visszaelőzte. De valamiért maga mellett is tartotta. Mit köszönhet Draskovics köztisztviselőnek a magyar pénzügy?

– Abban volt szerepem, hogy a 80-as évek második felében a gazdasági jogalkotás elmozdult az alkotmányosság, a törvényesség, a garanciák irányában. Erre ma is büszke vagyok.

– És mi az, amire nem? Ami akár pénzébe is került az országnak?

– Talán, hogy az adóigazgatásba túl sok garanciát építettünk be. Ma ezek bizonyos mértékű átépítése a feladat, hogy az adóhatóságnak nagyobb lehessen a mozgástere.

– Apropó mozgástér: mellékesei hogyan aránylanak a hivatalos államtitkári apanázshoz?

– Sok mellékesről nem tudok beszámolni. Ami tetemes: nyár óta a jegybanktanács tagja vagyok, amiért – nincs ebben semmi titok – egy majdnem államtitkári díjazás illet meg. Ezen kívül – mint a mindenkori pénzügyi közigazgatási államtitkár – az Országos Betétbiztosítási Alap igazgatósági tagjaként az év végén majd kapok valamit, de hogy mennyit, még nem tudom.

– Ennyiért már le kell valamit tenni az asztalra. Ennek fényében jogászként hogyan élte meg, hogy az Alkotmánybíróság az ön szakterülete felől lékelte meg a csomagot?

– Az alkotmánybírósági döntések hasznosak, mert kijelölik a pályát, amin mozogni lehet. Annak viszont már nem örültem, hogy az első döntések akkor születtek, amikor a Bokros-csomag sok elemét a társadalom már tudomásul vette. Az állásfoglalások ezt a pszichológiai áttörést tették részben semmissé.

– Ha már lelki kötődések: mennyire kötődik jelenlegi főnökéhez? Mondjuk, ha Bokros úr úgy látná, jobb, ha feláll, menne vele? Vagy szolgálna tovább?

- Remélem, nem kerülök ilyen választás elé, de számomra az a gazdaságpolitika a legfontosabb, amelynek kimunkálásán és végrehajtásán dolgozni kell. Ha ezzel azonosulni tudok, a személyem elfogadható, továbbá az illető is elfogadható nekem, akkor semmi akadálya az együttműködésnek.

A PM közigazgatási államtitkári pozíciója mellett 1996. január 1-től a Magyar Államkincstár Kincstári Tanácsának elnöke is. 1997-98-ban az Országos Betétbiztosítási Alap IT elnöke, 1994-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Az 1998-as kormányváltás után hosszú ideig nem kapott állást. 1999. január 1-től az MHB utódjaként működő ABN Amro Bank vezérigazgató-helyettese, februártól az IG tagja, majd egy rövid ideig megbízott vezérigazgatója. Az ABN Amro és a K&H Bank egyesülésekor az új bank vezérigazgató helyettese lett. Ebből az állásából 2001 őszén indokolás nélkül mentették fel.

A 2002-es választásokig Draskovics ismét nem tudott elhelyezkedni, a kampányban Medgyessy mellett dolgozott, bár soha nem volt tagja az MSZP-nek. A választások után Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnöke lett, majd 2004 januárjától pénzügyminiszter. 2005 áprilisában Gyurcsány Ferenc indokolás és magyarázat nélkül leváltotta. Feltételezések szerint Gyurcsány úgy gondolta, hogy a kiszemelt utód, Veres János nagyobb támogatást mindenhez nagyobb támogatást tud szerezni az MSZP frakciótól, mint az a Draskovics Tibor, akire a frakcióban sokan még 2005-ben is úgy tekintettek, mint a Bokros-csomag kiagyalójára.

Május 1-től az MVM elnöke és az Állami Adósságkezelő Központ IG tagja lett. A 2006-os kormányváltást követően, egy évig kormánybiztosi rangban az Államreform Bizottság (ÁRB) operatív vezetője volt2, 2007 második felétől tárcanélküli miniszterként irányította a reform-munkákat. 2008 februárjában igazságügyi és rendészeti miniszterré nevezték ki, de egyben kiszorították a reformokat előkészítő csapatból. Miniszteri pozícióját a Bajnai-kormányban is megtartotta, és továbbra sem volt érdemi befolyása a gazdasági ügyekre. 2009. december 2-án – a közvélemény számára váratlanul – Draskovics lemondott miniszteri pozíciójáról és a PriceWaterhouse Coopers tanácsadó cég partnere lett. A cégtől 2011 végén távozott.