Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek


Fenyő János (1954 -1998)

Fotóművész, nagyvállalkozó, a Vico média-birodalom alapítója. 1998. február 11-én – nem sokkal a választások előtt - merénylet áldozata lett.1
 
HVG-portré
(részletek)
 
Fenyő János
a Vico Rt. elnök-vezérigazgatója
 
1993. november 20.
 
“Annyira rossz magaviseletű voltam az általánosban, hogy apámék csak a nyolcadik kerület egyik gimnáziumába tudtak beíratni – erősít meg mindenkit, hogy soha nem szabad feladni a reményt. A papa egyébként a Magyar Fotóművészek Szövetségének ügyvezető titkára, így nem csoda, ha az egyedüli gyermekként nevelkedő fiú hamar a fotók, fotósok, de még inkább a szép aktok bűvkörébe kerül. A szakmát egész lent kezdi, az 1972-ben letett érettségi után az MTI-be megy világosítónak. “Cipeltem a kamerákat a nagymenőknek. Nem sokáig. Képeire felfigyelnek. “Csípték a stílusom – mereng a húsz évvel ezelőtti dolgokon. “Több, mint tíz évet töltöttem különböző hetilapoknál, az Új Tükörnél, az Ország-Világnál, majd a legtöbbet az Ez a divatnál. Egy sikeres botránnyal lesz országosan ismert. Ő “jegyzi azt a Fabulon-plakátot, amelyen egy félmeztelen lány – a bolsi prüdériára való tekintettel háttal – látható. Az ifjú hölgy ráadásul valamelyik főelvtárs lánya volt. “Közben dolgozhattam külföldre a Luinek, a Playboynak, a Looknak – nyugtat meg azután, hogy a puha diktatúrában mégsem ez jelentette a kemény balhét. Amerikába nősül, igaz a házasság nem tartós, és ő sem marad sokáig. “Beszálltam a videokazetták forgalmazásába. De nem áll meg itt, megvásárolja a Magyar Nők Lapját, később a Népszavát, van saját tévéprogramja, és most harcol a Színes Rtv Újságért. “A képi látás iránti vonzalmam ma sem csökkent, a Vico-emblémát is én találtam ki...
A második házasságában élő elnök-vezérigazgató korábban vízipólózott és úszott, ma inkább célba lő. De – mint mondja – “legjobban az állatokat szeretem. Állatra még soha nem lőttem... Tizenegy lova és egy németjuhász kutyája van. (... )
– A kapuban gumibotos, fegyveres őrök fogadtak, mint egy hadibázison. Úgy tudjuk, ön is állandóan fegyvert hord magánál... Ilyen veszélyes a helyzet?
– Nem félek senkitől, és otthon sem alszom két géppisztoly között. Ezt a nagy irodaházat viszont őrizni kell. Az elektronika drágább. Egyébként mesterlövész vagyok.
– Akkor itt kérünk elnézést az olvasótól, ha a szokásosnál szelídebbek lennénk. Szabad tudnunk, hol szokott lövöldözni?
– Megvásároltam a Marczibányi téri lőteret. Például ott. Ez mindkettőnknek jó: én megtaláltam üzleti számításaimat, ők pedig pénzhez jutnak. Nagy terveim vannak még a lőtérrel... (...)
- Az első szépségkirálynő-választás hölgyeinek – állítólag engedélyük nélküli – aktfotózása után feljelentették.
– Ez egy sikerellenes ország, ráadásul divat feljelentgetni. Nézzék, a nők szeretik, ha fotózzák őket, olyan nincs, hogy ne egyeznének bele. Ott is teljesen szabályosan ment minden.
– Ön mindenesetre fogta magát és kiment Amerikába. Megsértődött?
– Oda nősültem. Ennyi.
– Érdekes hasonlatosság: napjaink ismert vállalkozói, Várszegi úr, a Fotextől, Tóth úr, a Technomarktól és ön is annak idején hasonló módon eljárva “vett el egy-egy kinntartózkodási engedélyt.
– Lehet, hogy van hasonlóság, de semmiképpen sem volt közösen kidolgozott recept.
– Mit csinált odakint? Megvonta-e már az USA-út mérlegét?
– Főleg Los Angelesben éltem. Világot láttam. Megvallom, nem sokat dolgoztam. El is váltam...
– Akkor így kérdezzük: a rövid, egyéves világlátás után mit hozott haza?
– Amerikai állampolgárságomon kívül 50–60 ezer dollárt. Ez volt a kezdő vagyonom, amit azonnal a video bizniszbe fektettem.
– Vannak, akik azt mondják, hogy nem is a saját pénzével dolgozik, névtelenségbe burkolózó nagyágyúk strómanja...
– Nem áll mögöttem senki, és senki nem adott nekem egy fillért sem. Minden pénzemet beleraktam a cégbe, még a lakásomat is eladtam, de a Vico tulajdonosi arányait nem árulnám el.
– Ehhez tényleg semmi közünk. Lehet egy üzletember egyáltalán bárkivel bizalmas?
– Közvetlen munkatársaim a barátaim is. Nem titkolok előlük semmit. Egyik igazgatóm sem tudna olyasmit kérdezni, amire ne válaszolnék szívesen.
– Azért önnek is vannak trükkjei. Árulja már el: milyen furfanggal tudja a rádióból és a tévéből rendre megszerezni a hét lakat alatt őrzött műsorokat?
– Túl sok furfang nem kell hozzá. Elég, ha vannak, akik kijuttatják nekem. Akiknek a belső igazságérzetével ellenkezik, ami mostanság azokban az intézményekben folyik. Ezért sem bánom, hogy én voltam a médiaháború kirobbantója, ugyanis a Népszava hozta le az első Csúcs-ellenes cikket...
– Szóval nemcsak sajtócézár, hanem Robin Hood is. Odahaza is? Mit tesz, ha lapjaiban olyasmi jelenik meg, ami sértheti üzleti érdekeit?
– Ha olyan hír jelenne meg, ami mondjuk egyik hirdetőnket bántaná, akkor megvizsgálnám, korrekt-e az információ. Ha igen, részemről oké.
– Ez példamutató bátorítás az önnél dolgozó kollégáknak. Nem fél, hogy ezzel kigolyózza magát abból a vállalkozói társaságból, amelyben eddig se nagyon forgolódott?
– Van, akivel baráti viszonyban vagyok – a Fotexes Várszegi Gáborral például. De a többiekkel valóban nem járok össze. Talán, mert más a profil, talán mert félnek tőlem. Beletörődtem, hogy ebben az országban az irigység és mások eltaposása a cél.
– Ilyen – mint panaszolja – irigység- és ellenszenvtengerben mi hajtja előre?
– Ezt kérdezem én is. Nem a még több pénz motivál, hiszen már tudom, mindig lesz a világon, akinek több a pénze, mint nekem. A film ma is nagy szerelmem. Az a vágyam, hogy egyszer még nagy amerikai filmproducer legyek. Leszek is.
(...)
 
Fenyő mindössze egy évet töltött az Egyesült Államokban2, 1988-ban tért vissza és az Intervideo Kft-nél vállalt munkát. Ennek a cégnek az elnök-vezérigazgatója az Agrobank ügyben ismertté vált Kovács Mihály volt. Az Intervideo-t egyébként Kovács három cége (Intergold, IBB és a New Vid Publishing International), valamint öt magyar állami vállalat alapította. A cég könyvvizsgálója, a későbbi OTP-vezér Csányi Sándor volt.
Valamely ponton azután Kovács és Fenyő szakíthattak - így került sor a Los Angelesben bejegyzett New Vid America cég által a magyar Vico-birodalom első építő kövének lerakására, a Vico Videofilm Forgalmazó és Kiadó Kft. megalapítására. Ebben a cégben már második felesége – és későbbi özvegye – Kristyán Judit is tulajdonos volt. A vállalkozás egy szinte teljesen szűz piacon kezdett terjeszkedni; sikerét részben annak köszönve, hogy a szerzői jogok megkerülésével terjesztett amerikai siker-filmeket. Fenyő halála után Kristyán értékes média-birodalmat és számottevő ingatlan vagyont örökölt. A vagyon legértékesebb részét, a Nők Lapját, a Rádió- és Televízió újság kiadói jogát, valamint több ingatlant 15 Mrd Ft-ért a holland VNU konszern vásárolta meg.3
Húsz éven át sem a gyilkos, sem a megbízó kilétére nem derült fény. Végül 2017 tavaszán a Fővárosi Ítélőtábla bizonyítottnak látta, hogy bérgyilkosság történt és Jozef Rohác szlovák állampolgár volt az elkövető, aki ezért életfogytiglani börtönt kapott. 2019 nyarán a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda azzal zárta le a nyomozást, hogy a felbujtó Gyárfás Tamás, az egykor ismert média-vállalkozó volt (a közvélemény egyébként ezt az első pillanattól fogva tudni vélte). A per még 2020 tavaszán is tartott.
 
1 A Fenyő-gyilkosság kapcsán mondta Horn Gyula miniszterelnök elhíresült mondatát: Ami ma Magyarországon van az minden, csak nem közbiztonság. Ez a beszólés konkrétan Kuncze Gábor belügyminiszternek és az SZDSZ-nek szólt. Kóczián Péter – Ószabó Attila – Vajda Éva: Hagyatéki tárgyalás – a Fenyő-birodalom eladása, ÉS, 1999. nov. 26.; Bak Mihály – Rádi Antónia: A Perczel-videó titkai, HVG, 2006. jan. 28.
2 HGV, 1998. febr. 21. Más források szerint viszont 1977-ben távozott el Magyarországról. Hetek, 1998. febr. 14.
3 Fenyő üzleti pályájáról - még mielőtt megölték volna – a Nők Lapja egykori újságírója, Kormos Valéria írt több részes oknyomozó riportot. MN, 1994. márc. 19. ápr. 2. szept. 17. okt. 8., okt. 29., 1996. máj. 11, 13, 14.

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 103 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-4//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave