Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Horn Gyula (1932 - 2013)

Politikus, közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, a Népköztársaság utolsó külügyminisztere, az MSZP elnöke 1990-98 között.

27 évesen, 1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet főosztály munkatársa lett, majd 1961-től a szófiai magyar nagykövetség III. osztályú, gazdaságpolitikai titkára lett – egyes dokumentumok szerint a hírszerző szolgálat munkatársaként. 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot.

1994-98 között Magyarország miniszterelnöke. Működése idejére esett számos nagyfontosságú privatizációs tranzakció (⇓6. fejezet), jól lehet – mint egykori titkárságvezetője írta róla – Horn Gyulának minden porcikája irtózott a privatizációtól.1 Félévi kormányzás után leállította a HungarHotels szállodalánc privatizációját (⇓9.5.4), ami kis híján kormányválsághoz vezetett.

Közeli barátja volt Suchman Tamás, akit 1995-ben az SZDSZ heves ellenkezésével szemben nevezett ki tárcanélküli privatizációs miniszternek. Egy évvel később a Tocsik-ügy (⇓9.5.5) kapcsán mégis leváltotta Suchmant, miután bebizonyosodott, hogy más módon a konfliktust nem tudja semlegesíteni. 1997 tavaszán egy másik bizalmas barátja, Princz Gábor hozta nehéz helyzetbe a kormányfőt. Princz bankja a Postabank fizetésképtelenné vált, és csak a kormány, illetve a Nemzeti Bank hathatós támogatásával sikerült elkerülni az általános bankpánikot. A két ember szoros kapcsolatát jól jellemzi az a tény, hogy Horn házát a Postabank cégei építették, illetve bonyolították az ezzel kapcsolatos intézni valókat, és minden bizonnyal részben finanszírozták is a tranzakciót (⇓9.7.3). Horn bizalmasai közé tartozott Fenyő János is, az ismert média-birodalom építő, aki 1994-95-ben azért lobbizott Hornnál, hogy esélyt kapjon a tv-csatornák privatizációja során.2

Az 1998-as, elvesztett választások után Horn személyes befolyása folyamatosan csökkent, bár 2005-ben még szó volt arról, hogy elvállalja a köztársasági elnöki pozíciót. 2007-től – súlyos betegség miatt – folyamatos gyógykezelésre szorult. A nyilvánosság előtt soha többet nem jelent meg. Csak sok évvel halála után, 2017 tavaszán került nyilvánosságra, hogy diplomata pályája elején, 1962-ben a kémelhárítás III/II-3-c alosztálya Harcos fedőnéven beszervezte.3