Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek


Kovács Árpád (1948)

Számvevő, az ÁPV Rt. Igazgatóságának elnöke 1996. október 25-től 1997. december 9-ig. Később az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke.
Eredeti szakmáját tekintve építőmérnök. Pályáját az UVATERV-nél kezdte, onnan a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumba ment. 1979-ben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, majd annak utódszervezetéhez az 1989 végén megalakult ÁSZ-hoz került. 1996 őszéig az ő hatáskörébe tartoztak az állami vagyonkezelő szervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt., ÁPV Rt.) - ezek ellenőrzését személyesen irányította.
 
HVG-portré
(Részletek)
Kovács Árpád
az Állami Számvevőszék igazgatója
 
1996. január 6.
 
A KISZ-tagság nála kötelező alkalmazkodásnak volt tekinthető, de a “párttagság már a család hangos rosszallását is kiváltotta, nem beszélve a munkásőrségről – emlékezik, milyen szélsőségeket is képes megélni az ember a lázadó ifjúkorban. “Építőmérnöknek készültem, ezzel is kilógtam a famíliából, de e pályán sem a “művészvonalat viszi: diploma után 1971-ben az Uvaterv autópálya-irodáján kezd. Részt vesz sok tervpályázaton. “A bizonyítás szándékán túl a lakásszerzés anyagi kényszere is vitt. Négy év múlva így is följebb lép, bejut a közlekedési minisztériumba, “ekkor kerültem kapcsolatba az állami pénzek elköltésének mechanizmusával. E vonalról kerül a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. “Vizsgáltuk az elszúrt nagyberuházásokat, az összeomló építőipart, a vergődő lakáspolitikát, és persze a helyi hatalmasságok lakásbulijait – meséli, már akkor mi mindenről tudott. 1983-ban főosztályvezetővé avanzsál, közben “Bihari, Kilényi és Kukorelli előadásait hallgattam a Politikai Főiskolán, sőt, az idők változásával 1989 nyarán kijut az USA-ba, az ottani számvevőszék tanulmányozására. Washingtonban tudja meg, hogy a KNEB és vele együtt az állása is megszűnik. Nem hagyja magát: újra pályázik, így kerül az Állami Számvevőszékhez – előbb főcsoportfőnöknek, majd igazgatónak. A főszámvevő legnagyobb szenvedélye a vitorlázás, és szívesen jár hangversenyre is “nemcsak a zene kedvéért. Mindig történik valami: például beakad a dirigens szmokingjának díszöve valamibe – jelzi, hogy képes élvezni az élet teljességét. (...) “Vettünk még öt éve egy kis erdőtelket is Verőcemaros környékén, de ház nincs rajta. Ezt nem tudják ellopni, legföljebb az állam veheti el – tesz még egy viccességében is elgondolkodtató kijelentést búcsúzóul.
 
– (…) Ön mégiscsak művészcsaládból származik. Hogyan lett mégis főszaglász?
– Én ezt inkább tisztességes szakmának érzem, amiben számomra az a vonzó, hogy reális és pontos információkhoz juthatok a magyar valóságról. Itt – kollégáimmal együtt – a banktitoktól kezdve korlátozás nélkül mindenhez hozzáférhetek. Például a privatizáció ügyében, ami Magyarország életében szerintem legalább akkora változás, mint anno a kereszténység fölvétele volt.
Ha a hasonlatnál maradunk, akkor az önök hivatala kell legyen a Szent Inkvizíció. Ahol viszont ön a “kedves ember, akiről köztudott, hogy szívesen írogat is...
– Valóban, öt éven át folyamatosan írtam az egyetemi lapba. Tudják kikkel? Seszták Ágnessel, Koltay Gáborral... Sok ismerősöm van a sajtó berkeiben. Előfordul, hogy ma is írok karcolatokat. Igaz, álnéven. De ne is kérdezzék: úgysem árulom el.
Sejtjük, milyen gyakorlata lehet a titkok megőrzésében. Sokat tudhat – akkorról is, a közelmúltról is – jó néhányan félhetnek öntől...
– Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy miközben sok embernek okoztam nehéz pillanatokat, ezek döntő többségével ma is köszönőviszonyban vagyok. Az illetők pontosan tudták, nekem ez a foglalkozásom. Semmi több...
Mi egyszerű polgárok még úgy gondoljuk, az a tiszte, hogy ha valami disznóságot fedez fel, azt tudomásunkra hozza. Vagy ez így túl naiv?
– Én mindenekelőtt magyar állami alkalmazott vagyok. Rám is vonatkoznak a szabályok. Nekem nincs jogom mások által titkosnak minősített iratokat nyilvánosságra hozni. Itt van például a legutóbbi, a búzaügy: a jelentés valószínűleg banktitkokat tartalmaz. De más a szakmai nyilvánosság, és más a korlátozás nélküli közzététel.
Valami ideológia mindig akad. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál mivel indokoltak?
– A KNEB jelentései – kevés kivételtől eltekintve – nem voltak titkosak. Akkoriban azok juthattak hozzá, akik csak akartak. Más kérdés, hogy akartak-e. Hatásköri kérdés volt az egész.
Kitűnő a humora. Nincs olyan ügy mégis abból az időből, amit tudomásunkra hozhatna?
– Az igazán nagy stiklik nem jutottak el hozzánk. Megmaradtak a PB- vagy a KB-hatáskörében.
Pedig, lám, jobban is megbízhattak volna önökben. Ennek érdekében kellett a párttagságot még a munkásőrséggel is megfejelnie?
– Dehogy. Az igazi ok az volt, hogy egyik nap azt mondta a főnököm – ez már a közlekedési tárcánál történt – ahhoz, “hogy le tudjam szerelni egy kollégánkat a Munkásőrségtől, kell helyébe egy másik hülyét állítanom. Árpi, te leszel az.
Látja, ha ezt többen tudják, nem kezdik ki a rendszerváltáskor. Rosszulesett?
– A Kacsa és a Pszt! magazinokban írtak rólam. Soha nem tagadtam, vállalni kell, amit az ember tesz. Egyébként volt, aki ekkoriban azt javasolta Hagelmayer úrnak, hogy tiltson el a sajtószerepléstől. Mire ő: szó sem lehet róla, annál többet fogja csinálni. De nemcsak engem védett meg. Komolyan vette, hogy csak a szakmai tisztesség és felkészültség számít.
Ön is lett a Cég legtöbbet nyilatkozó frontembere. Ezért volt különös, hogy nemrég, amikor a hivatal 125 éves fennállását ünnepelték, önt kivéve az egész vezérkart kitüntették...
– Azok a kollégák kaptak kitüntetést, akik az újjáalapításban közreműködtek. Én tervbe voltam véve. Az elnök úr azzal tisztelt meg és kárpótolt, hogy a jubileumi cikket együtt írtuk.
És ez tényleg kárpótolta?
– Elfogadtam, amikor azt mondták: “te olyan sokat utazol külföldre, írhatsz és szerepelhetsz...
Nagyvonalú. Egyáltalán, mondhatnának önnek akkora összeget, amitől megszédülne?
– Soha nem kísértettek. Az ilyesmi nem a makrogazdasági ügyekhez, hanem inkább a nagyon is napi dolgokhoz, előnyökhöz kapcsolódik.
Jó, akkor piti napi dolgok. Önök vizsgálták: milyen érzés volt látni, hogy az ÁPV Rt.-nél még 8 elemivel, szakképzettség nélkül is 120 ezret lehet keresni?
– Szabad választási lehetőség van, hogy ki hol dolgozzék. Ha jelentkezem, lehetséges, hogy talán még engem is fölvettek volna. Bár nem biztos...
Pedig önbizalom nélkül nem megy. Minket minden esetre, az ujjai köré tekert. De hogyan viselné, ha önhöz méltó ellenfélre – ellenőrre – akadna?
– Nem tudom megmondani. Van, hogy a parlament számvevőszéki bizottsága revizorokat küld hozzánk. Nem mindig örültem annak, amit leírtak, de eddig még nem váltunk el haraggal egymástól. Volt belső ellenőr is nálunk. De az a hely most tudtommal nincs betöltve.
 
Kovács munkáját az ÁPV Rt.-ben kezdettől fogva az óvatosság jellemezte. Ez részben nyilván alkati kérdés. Bizonyosan szerepet játszott azonban ebben az óvatosságban az a tény is, hogy nem sokkal kinevezése után világossá vált, hogy a Hagelmayer István betegsége, majd lemondása miatt megüresedett ÁSZ elnöki szék egyelőre továbbra is betöltetlen marad. Az akkor már több mint másfél éve betöltetlen pozíció körül ugyanis megoldhatatlannak látszó pártközi viták dúltak, s úgy tűnt az ÁSZ alelnökének, Nyikos Lászlónak több esélye van. Pár hónappal később azonban fordult a széljárás, s Kovács neve ismét bekerült a jelöltek közé. Végül 1997. december 9-én az Országgyűlés 2/3-os többséggel, titkos szavazással bizalmat szavazott Kovácsnak, aki természetesen azonnal lemondott az ÁPV Rt.-ben viselt valamennyi tisztségéről. 12 éves mandátuma 2009. december 8-án járt le. 2009 folyamán úgy tűnt, hogy Kovács lehetőséget kap a hosszabbításra, de végül az őt támogató FIDESZ és a vele szembefordult MSZP nem tudott egyezségre jutni.
Az állami vagyonkezelő 2009. évi tevékenységét értékelő ÁSZ jelentését, és különösen annak a médiában való tálalását, az MSZP vezetése úgy értékelte, hogy Kovács Árpád saját ÁSZ-elnöki pozíciójának megtartása érdekében a FIDESZ szája-íze szerint értékelte és értékeltette a folyamatokat (pl. Sukoró ügy, Magyar Posta székház eladása, MTV és MVM székház építése, moszkvai kereskedelmi képviselet ügye, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.). Az ÁSZ ezen ügyleteket összességében célszerűtlennek és gazdaságilag megalapozatlannak minősítette. Ezen kritikák nyomán indított vizsgálatot többségéből éveken át elhúzódó büntető-eljárás lett, melynek közvetlen visszahatása is volt a magyar belpolitikai életre.1
Mandátuma lejártát követően Kovács formálisan nyugdíjba vonult. A választásokat követően, 2010. június 23-án Kovács Árpádot Fellegi Tamás fejlesztési miniszter kinevezte az MNV Zrt. IG tagjává, majd valamivel később az MVM FB tagjának is. Mindezeken túl Kovács 2010-től a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kurátora, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja és elnöke a Baross Gábor Gazdaságpártoló Társaságnak. Egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetemen is oktatott. 2012. január 10-én Kovács – Járai Zsigmond utódaként – tagja és elnöke lett a három tagú Költségvetési Tanácsnak és rendszeresen szerepelt a nyilvánosság előtt. A 3. FIDESZ-kormány Kovács mandátumát 2017 végén 2024 elejéig, vagyis újabb hat évre meghosszabbította.
2024 tavaszán Kovács Árpád Orbán Viktor újonnan felállított, 6 fős Stratégiai Tanácsadó Testületének, valamint a Mészáros Lőrinc résztulajdonában álló Magyar Bankholding (MBH), és a Magyar Közút Zrt. IT tagsági pozícióját is megkapta.
 
1 A Ménesbirtok ügye 2013 novemberében jogerős felmentéssel zárult. A bíróság szerint a Magyar Államot nem érte kár és bűncselekmény sem történt.

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 103 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-4//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave