HVG-portré

(részletek)

Krupanics Sándor

a Magyar Posta vezérigazgatója

1998. szeptember 26.

 

(..) A budapesti Petőfi Gimnáziumban letett érettségi után műszaki pályán indít. Választása csak annyi volt, hogy műegyetem vagy főiskola. Azért lett az utóbbi, mert onnan nem vittek el előtte katonának. A pályafutás egyébként szinte esetlegesen indul: elmentem a pályaválasztási tanácsadóhoz, ahonnan a Posta Központi Távíró Hivatalához küldtek, mondván, ott éppen fölvétel van. Mivel a távíró már létezett, neki elsősorban önmagát kell feltalálnia: szükség lett rám. Én intéztem többek között az első digitális budapesti telex- és adatátviteli központ beruházásának finanszírozását, 1982-ben mégis meginog, tán az vonzza, hogy az Országos Tervhivatal ipari főcsoportjának - mint emlékszik - vezető közgazdásza lehet. Három év múlva mégis visszacsábítja a Posta: szinte a testemre szabták a gazdasági elemző ügyosztályt. Az általa tervezett átalakítások révén szakad ki a Matáv és az Antenna Hungária, de ott bábáskodik a Postabank és a celluláris telefonpiac formálódásánál is. Helyet is talál magának az új galaxisban: hamarosan a Matáv második embere. A karrier íve 1993-ban máig publikálatlan okokból megtörik, Krupanics rövid ideig a Közgazdaság-tudományi Intézet kutatója, aztán kisebb amerikai egyetemeken bukkan fel tanárként, illetve tanulóként. 1995 februárjától viszont már ő a Hírközlési Főfelügyelet elnöke. Innen lett Posta-elnök.

 

- (M)eg kell állapítsuk, egyszerre hűtlen és hűséges típus: kétszer hagyta el a Postát, és most harmadszor ment vissza. Vagy inkább olyan ez, akár egy rémálom? Folyton menekül, mégis állandóan ugyanoda kerül vissza...

- Ebbe csak beleszeretni lehetett. Különben pedig jó időpontban és jó életkorban kerültem a Postához. Folyamatosan tanultam bele a távközlésbe és az informatikába, amikor még csak sejteni lehetett, hogy ez lesz a következő nagy ipari forradalom. Egyébként benne lehet a génjeimben is, hiszen már négyéves kisfiam is imád telefonálni.

- És amikor ön volt kisfiú? Mi lelkesítette? Már akkoriban is afféle vezéregyéniség volt?

- Szervezői és vezetői készségeim csak később jelentkeztek - és a szakmában. Voltam viszont még előtte úttörővasutas. És nagyon élveztem. De nem voltam KISZ-vezető, ha erre céloztak volna.

- Miért célozgatnánk? Ha kíváncsiak lennénk, egyszerűen megkérdeznénk, szüksége volt-e az előmenetelhez a párttagságra...Tudja mit, meg is kérdezzük.

- Öt éven át, 1985-89 között voltam az MSZMP tagja. A Tervhivatalban esett meg a dolog, de ott akkor erős reformszellemű csapat dolgozott, akik előre látták, mi fog bekövetkezni. Ma is büszke vagyok, hogy egy házban dolgozhattam velük.

- Ezek szerint kötődött a reformközgazdászokhoz?

- Ismertem őket, de aktívan nem kapcsolódtam a köreikhez. Biztosan későn érő típus vagyok. Szóval, soha nem kajtattam a szamizdatok után, amit elém tettek, azokat persze elolvastam.

- Amit viszont tett, az nagyot szólt: ott volt a Magyar Posta szétrobbantásánál. A hála mégis elmaradt, nem ön lett az újszülött Matáv vezére. Bántotta?

- Mi mást tudnék erre válaszolni: ilyen a menedzserélet. Nem engem kerestek meg. Teljesen mindegy, hogy hol keressük ennek az okait, a politikai vagy a tulajdonosi oldalon. Lehetett az egész egyszerű szimpátia kérdése is, aminek kevés a köze a képességekhez. Megjegyzem, Horváth Pállal, aki az első ember lett, a lehető legjobb csapatot alkottuk.

- 1993 elején mégis nagy hirtelen fogta a kalapját, és távozott. Rebesgették, hogy összerúgta a port Schamschula György akkori miniszterrel...

- A képlet egyszerű. Megmondták, hogy nem kívánnak velem együtt dolgozni. Egyébként nem a miniszter közölte, hanem valaki az ÁV Rt.-ből. A dologról valóban nem nyilatkoztam, mert úgy éreztem, hogy a privatizálás előtt álló cég körül csak botrányt keltenénk vele. És továbbra sem részletezem a történteket, mivel ma is érdekeket sértenék.

- Visszamenőleges lojalitása is példamutató. Ilyen fegyelmezetten, érzelemmentesen volt képes távozni szellemi gyermeke mellől is?

- Talán nem hiszik, de nem éltem meg katasztrófaként a dolgot. Emlékszem, péntek délelőtt volt a bejelentés, és délután már síelni mentem. Négy év hajtás, napi 24 órás készenlét után úgy véltem, nem árt egy kis pihenés. A lazítás belefért az életvitelembe.

- Amit aztán részben úgy oldott meg, hogy tanórákat adott és vett Amerikában. Már elnézést, mit taníthatott ön, ott, azoknak?

- A témákat maguk a diákok választották. Meséltem arról, hogy megy az élet nálunk, milyen a magyar marketing, milyen kereskedelmi megfontolások vannak, mi volt a Matávval... Persze kétségtelen, összességében többet tanultam, mint tanítottam.

- Örülünk a pozitív szaldónak. És annak is, hogy addig szerencsére egzisztenciálisan sem volt veszteséges, hiszen számos igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagságot vállalt. Olyanokat is - Chinoin, Tiszamenti Vízművek, Volánbusz -, amelyek mintha távol esnének a távközléstől. Ez lett volna a szocialista másodállás kapitalista megfelelője?

- Nagyképű fordulattal azt kellene mondanom, hogy vállalatvezetési és menedzseri képességeimet akarták hasznosítani. Tagadhatatlan, hogy mindegyik járt bizonyos pénzekkel, de egy fizetés mértékét egyik sem érte el. Egyébként is csak azokat fogadtam el, amelyek érdekeltek.

- Mi sem gondoltuk másképp. Korábbi munkahelye, a főfelügyelet mostanában kapós lett. Mit szólt, amikor a választások után a helyettesét miniszterré emelték?

- Hány főnök mondhatja el magáról, hogy miniszter lett a beosztottja? Katona úr jó teljesítményt nyújtott a főfelügyeletnél. Bár ilyen irányú ambícióit nem ismertem, örülök a kinevezésének.

- Különösen mivel nehéz feltételezni, hogy nem az ő ideája volt az ön új beosztása...

- Nyilván ő találta ki. Engem mindenesetre meglepett a javaslata. De aztán rájöttem, hogy a feladat tulajdonképpen rám van szabva.