HVG-portré

(Részletek)

Latorcai János

ipari és kereskedelmi miniszter

 

1994. január 15.

 

(…) “Bár a mezőtúri maximumot teljesítettem, származási korlátozások miatt nem tudtam bekerülni a Budapesti Műszaki Egyetemre – talál magyarázatot az első nehézségekre. A pótmegoldás az esztergomi felsőfokú vegyipari, gépészeti technikum. De nem nyugszik: már, mint a Textilipari Kutató Intézet tudományos segédmunkatársa levelezőként elvégzi a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karát. A diplomával egy időben 1971-ben igazol át az akkortájt alakult Élelmiszeripari Főiskolához, ahol négy éven át tanársegéd. Egyéves munkaügyi minisztériumi kalandos kitérő után viszont már a rangos Budapesti Műszaki Egyetemen taníthat. Közel 14 évet tölt a Gépszerkezettani Intézetben. Bár több mint száz kutatásban vesz részt, egyetemi jegyzetek mellett szakcikkeket is ír, nem jut feljebb. 45 éves, amikor úgy határoz, másutt próbálja ki képességeit, és hívásra a Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) fejlesztési főmérnöke lesz. Rövid idő múlva a cég vezérigazgatója. 1991-ben az ipari tárcához hívják főosztályvezetőnek. Nem mond nemet. Igaza lesz: két év után – államtitkárokat átugorva – miniszterré nevezik ki. A politizálástól mindvégig hangsúlyozottan tartózkodó Latorcai (…) váratlan fordulattal felvételét kérte a Kereszténydemokrata Néppártba. (...)

 

– Többször nyilatkozta, hogy a politizálás sohasem érdekelte. Meghasonlott, hogy nemrég mégis úgy érezte, be kell lépjen a kereszténydemokratákhoz?

– Már miniszteri kinevezésem előtt kacérkodtam a gondolattal. Akkor persze szóba sem jöhetett, hiszen kereszténydemokrataként egy, az MDF-nek osztott miniszteri székbe kerülni, alapvető koalíciós megállapodásokat sérthetett volna. A választások felé közeledve, októberben viszont már úgy éreztem, nem húzható tovább a dolog.

– Korábban nem voltak kényszerek? Hogyan kerülte el az MSZMP-tagságot?

– Nem volt könnyű. De gyakorló keresztény család lévén, ezt a konfliktust nem vállalhattam fel, nem tudtam volna összeegyeztetni az értékrendemmel.

– Szerencse, hogy jött a KDNP. Mindenesetre lépésével felborította a kényes koalíciós “bársonyszékegyensúlyt. Nem szóltak még, hogy a KDNP – három miniszteri tárcával – “túlreprezentált?

– Szeretném hangsúlyozni, hogy csak két miniszteri tárcáról van szó. A pártban ugyanis nem vállalok addig vezető szerepet, s nem érvényesítek pártszempontokat a tevékenységemben, amíg a (…) kormányban miniszteri pozíciót töltök be.

– A koalíciós partnereket ez feltehetően megnyugtatja. Ön egy rövid ideig már dolgozott az államigazgatásban, majd arra az egyetemre ment tanítani, ahol diákként nem kellett. Furcsa érzés lehetett... Fűződnek találmányok is az ön nevéhez?

– Igen. Egy világszabadalmat hoztunk létre még a Budapesti Műszaki Egyetemen a fénycsőgyártásban. Megszerveztünk és meghatározó részben kiviteleztünk egy folyamatos mosóbevonó gépsort. A Tungsram is, így a General Electric ma is ezzel a technológiával dolgozik.

– Adjunktusként kezdte, mire vitte?

– Az is maradtam. Ennek persze sok oka lehet. Biztosan segített volna, ha beléptem volna a pártba. Az ipari robotok, célgépek szakterületen nem tudtam olyan tudományos eredményeket elérni, amelyek révén elkészíthettem volna egy kandidátusi disszertációt. Az akkori tanszékvezető professzor pedig nem pártolta volna, ha a régebbi szakterületemen adtam volna be disszertációt.

– Utóbb egy termelő cégnél jókora időhátránnyal kezdhette meg az emelkedést. Ki ajánlhatta önt, a tanárt, egy katonai üzem fejlesztési főmérnökének?

– A FÉG akkori igazgatója hívott. Mivel akkor már láttam, az egyetemi hierarchiában nincs esélyem továbblépni, korban is előrehaladtam, utolsó sanszom volt a váltásra.

– Az igazi lehetőséget mégis a rendszerváltás, illetve annak első ipari minisztere, a bankelnökké “átképződött Bod Péter Ákos teremtette meg. Ön két rövid év alatt körözött le rangban magasabb, régi minisztériumi rókákat. Mivel?

– Amikor idekerültem, azt a feladatot kaptam, hogy az iparral, az ipari válsághelyzetek kezelésével foglalkozó főosztályt vezessem. Megszerveztem. Aztán az iparfejlesztési főosztály megalakítása és ott többek között az iparpolitikai koncepció kimunkálása volt a feladatom.

– Szóval vagy az addigi apparátus volt alkalmatlan, vagy ön nagyon jó. Ez utóbbit feltételezve, honnan az ehhez szükséges ismeretek?

– Egy hónapom csak azzal telt el, hogy minden föllelhető magyar és külföldi irodalmat igyekeztem elolvasni. Minisztériumi periódusomat életem legnagyobb olvasási időszakának nevezhetem. Hatkor már bent vagyok, és este kilenc, tízig dolgozom. Ameddig a szemem bírja, olvasok.

– Ha a magyar ipartörténelem visszatekint önre, hogyan jellemzi majd a korszakát?

– A történelem feladata ennek megítélése. Miniszterségemet szerintem a struktúraváltás felgyorsítása, a válságsüllyedés, a gazdasági termelés visszaesésének megállítása jellemezte.

(...)

– Ma is oktat. Csak nem óvatosságból teszi, nehogy véletlenül úgy járjon, ahogy Raffay Ernő úr, akinek a végén alig találtak széket?

– Most a Kertészeti Egyetemen tanítok, visszatértem régi szakmámhoz. Olyan ez az egész, akár a szerelem. Ha valaki egyszer megmártózott az oktatásban, nem tud szabadulni tőle. Egyébként pedig szó sincs arról, amire céloztak.