Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Martonyi János (1944)

A kolozsvári születésű, Szegeden diplomát szerzett, jogász végzettségű politikus, eredeti szakmája szerint külkereskedelmi diplomata. Orbán Viktor kormányában is ő töltötte be a külügyminiszteri pozíciót.

Pályája elején, 1966-68-ban Szegeden ügyvédjelöltként dolgozott, majd 1968-79 között a Masped jogtanácsosa volt. 1979-85 között a külkereskedelmi minisztérium brüsszeli kirendeltségének munkatársa. 1985-89 között a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, majd később helyettes-államtitkára. 1988 őszén Medgyessy Péter rábeszélésére lépett be az MSZMP-be.1 Még a Németh-kormány idején, 1989 júniusában Tömpe Istvánnal egy időben nevezték ki privatizációs kormánybiztosnak. Az ő első számúfeladata a vagyonvédelmi szabályok kidolgozása volt.

Martonyi az MSZMP képviselőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztallal folytatott tárgyalásokban, és a Kék Szalag Bizottság privatizáció munkacsoportjában is. Az ÁVÜ megalakulásakor az Országgyűlés kis többséggel nem őt, hanem Tömpét állította az ÁVÜ élésre.

2002-ben az egykori titkosszolgálatokat vizsgáló, ún. Mécs-bizottság Martonyi esetében is megállapította az érintettséget, de akkor nem ismerte el, hogy köze lett volna a titkosszolgálatokhoz. 2007 áprilisában kerültek napvilágra azok a dokumentumok, amelyek azonban arra utaltak, hogy Martonyi 1964-től - vagyis 20 éves korától kezdve legalább két évtizeden át (!) - ügynökként tartotta nyilván a Belügyminisztérium III/I-es ügyosztálya, és előkerültek azok az úti jelentések is, amelyeket az állambiztonsági szolgálatok kérésére Martonyi még egyetemista korában Magasdi álnéven készített külföldi útjairól2. Az is bizonyított, hogy szolgálataiért pénzt kapott az állambiztonságtól. 2008 nyarán Martonyi személyiségi jogi pert nyert, mert a bíróság igazolva látta, hogy az általa írt jelentések alapján nem állítható, hogy Martonyi hálózati személy lett volna.3

Mivel a rendszerváltás előtt párttag volt, Martonyi miniszterként nem kerülhetett be az Antall-kormányba. Így és ezért lett 1990-91-ben az NGKM közigazgatási államtitkára. 1990-ben - ex officio - csatlakozott az ÁVÜ IT-hez, s Mádl Ferenc elnök távollétében – de facto elnökhelyettesként - ő vezette az IT üléseit. 1992. január végén – Mádl Ferenccel együtt - távozott az ÁVÜ-ből. A privatizáció ügyéhez való hozzáállását leginkább saját szavaival jellemezhetjük: A privatizáció igenis öncél is, mivel értékválasztást tükröz, azt tudni illik, hogy milyen társadalmat, milyen politikai rendszert akarunk.4

1991-94 között a Külügyminisztérium államtitkára, 1993-ban nagykövet is. 1994-től a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa, társtulajdonosa. 1994 nyarán tagja volt a Bartha Ferenc által vezetett Privatizációs Szakértői Bizottságnak. 1996 elején neve szóba került, mint az ellenzék titkos miniszterelnök-jelöltje. Végül az 1. Orbán-kormányban a külügyminiszteri tárcát kapta. A 2002-es választások után visszatért a jogi pályára, de 2003-ban mégis belépett a FIDESZ-be, és aktív szerepet vállalt több FIDESZ-rendezvényen is. 2003-2009 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesült elnöke. A 2. Orbán-kormányban, 2010 májusától ismét külügyminiszter. A későbbi Orbán-kormányokban már nem vállalt pozíciót, de 2014. július 1-én bekerült a MOL Rt. IG-be.

2019 nyarán kinevezték a Maecenas Univeritatis Corvini Alapítvány, vagyis a Budapesti Corvinus Egyetemet működtető szervezet kuratóriumi tagjának.

1	Sárközy (2012) 486. o. Más forrás szerint csak 1989-ben lépett be az MSZMP-be. HVG, 2013. jún. 8.
2	Ld. Kende Péter két cikkét [Élet és Irodalom, 2007. 17. és 23. sz.], valamint www.fn.hu, 2011. márc. 18., www.kuruc.info, 2002. ápr. 4., http://www.jogiforum.hu/hirek/18025
3	Az ítélet rendelkező részét idézi az ÉS, 2013. szept. 27-i száma.
4	Figyelő, 1992. dec. 23. Újraközölve: Macher (2000).