HVG-portré

(Részletek)

 

Máté László

az MSZP alelnöke

 

1995. november 25.

 

“Van, aki megálmodik valamit, aztán megcsinálja, és van, aki egész életében csak álmodozik, és mert nem jut semmire, mindig másokat okol – idéz egyet Erdélyből érkezett apja mondásaiból a 44 éves korára az MSZP egyik legfontosabb eminenciásának tartott alelnök-vállalkozó. Álmodozásra nincs sok ideje: már az új gazdasági mechanizmus előszelei fújdogálnak, amikor ő és családja Szabolcsból felkeveredik Pest környékére – Gyálra, de “nem tudtam tanulni, mert a házat építettük. Nem hagyja magát: élelmiszer-ipari szakérettségivel kezdi a felzárkózást, felsőfokú élelmiszer-ipari technikumot végez, később a politikai főiskolát is – iparszakon. Ezután még a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola vállalkozás–marketing szakával is kárpótolja magát. A politika is megkísérti, konzervgyári KISZ-titkárként lép a pártba. “Elvégeztem a Komócsin KISZ-iskolát – tudatja milyen mélyről kellett felkapaszkodnia. De sikerül: a kőbányai kerületi KISZ-ből ’81-ben már a Budapesti Vegyipari Gépgyár gazdasági–politikai szakértője. “Ez a cím feketén függetlenített párttitkárságot takart, de gazdasági kérdésekben is kellett állást foglalnom – említ egy enyhítő körülményt. Szürke pártkáderként éli meg a ’89-es “nagy bukfencet, viszont elsők közt igazol át az MSZP-be, s hamarosan a párt pénzügyeinek főkoordinátora. Ugyanakkor vállalkozóként is bontogatja szárnyait: ’90-ben az Archív Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. igazgatója, egy évre rá már a Kossuth Kereskedőház első embere. Emellett a Pergamen Press Rt. igazgatótanácsának is tagja. ’94-ben listáról jut be a parlamentbe. “Szívesen járok vadászni, van, hogy külföldön is élek a lehetőséggel. De szenvedélyemmé lett a politika is – jelzi, hogy célozni és tüzelni nem csak az erdőben szeret.

 

(...)

– A világért sem akarnánk megbántani, de amikor megtudtuk, hogy csak 44 éves, meglepődtünk. A sajtóban közölt képei alapján vagy tíz évvel idősebbnek gondoltuk...

– Szerintem az 1990–94 közötti idő nálam háromszoros szorzóval számít. Napi 18-20 órát kellett dolgoznom. Ma valamivel normálisabb életet folytatok. Leszoktam a dohányzásról, sokat vagyok friss levegőn, ugyanis van két kutyám is, egy korcs és egy pedigrés hathónapos landshire.

– Évekig megelégedett a háttérpozíciókkal. Újabban viszont gyűjti a sarzsikat: képviselő és alelnök lett. Úgy érzi, cégei után a Cégnél is kezébe kell venni az irányítást?

– Én még soha nem éreztem, és nem is mondtam, hogy a hatalom édes. Van, amikor a keserűség jut belőle. De ha már nyertünk, persze, szerettem volna én is képviselő lenni. Miért is ne? Végül is nagy dolog egy ember életében, ha bent ülhet a Parlamentben.

– És egy párt kincstárnoka lehet...

– Én a párt pénztárnoka voltam. Amikor pedig már pénz sem volt, maradt a gondnokság...

– Jó, akkor úgy kérdezzük: gondnok úr, a nagy “lenyúlások éveiben mennyit sikerült megóvni az MSZP számára az egykori MSZMP-vagyonból?

– Ez kedvenc kérdése minden rosszmájú újságírónak. Már a Németh-kormány idején le kellett adni a vagyont. Ha az egészet száznak veszem, maradt vagy két százalék az MSZP-nél...

– Mindezek ellenére sokak szerint ön igazi üzleti őstehetség, amolyan nagy gazdasági kombinátor. Annyi apparátusi év után mikor fedezte fel magában e képességet?

– Az elején kicsiben kereskedtem, porcelánnal, üvegárukkal. És besegítettem más cégekbe. Igyekeztem nálam nagyobbakkal együttműködni. Ebben rejlik hatékonyságom.

– Akkor lehet, hogy politikai vonalon hamarosan a kisgazdákkal kell egyezkednie. De félre a felelőtlen tréfával, mi konkrét üzleti húzásaira volnánk kíváncsiak...

– Nézzék, én már ’90-ben kerestem annyi pénzt, hogy jól elvoltunk a családdal. Aztán két évig szinte csak azzal voltam elfoglalva, hogy talpon maradhasson a párt. Kutya kemény időszak volt. Följelentettek bennünket, ott volt az ÁSZ, az ügyészség... De ’93-ban már én etettem a balti flottát, heti hat kamion élelmiszert nyomtunk ki.

– Hogy jutott ehhez az üzlethez?

– Betelepítettem egyik kis cégemet a Földművelésügyi Minisztériumba. Ott mindenki azt hitte, hogy a cég az egyik góréé. Mi meg rájuk hagytuk. Kaptunk engedélyeket, miközben senki sem kapott...

– Nem tudunk kiigazodni: ön most üzletember vagy politikus?

– A párt egyetlen alelnöke vagyok, aki ezért nem vesz föl fizetést, és azon kevesek közé tartozom, akik bevallják, hogy vállalkozók, és társadalmi munkában politizálnak. Nekem nincsenek titkaim. Saját bejegyzett cégekkel privatizáltam Antallék alatt, amióta meg ez a kormány van, nem privatizálok, mert nem tartanám etikusnak. Most csak a magánszférában kötök üzleteket.

– Azért a politikában is nyomul. Kiket tart e téren egyívásúnak?

– Amikor ellenzékben voltunk, volt egy “fészekalja csirke a Köztársaság téren. Aminek tagja voltam én is. Ott volt Szekeres, Baja, Csintalan, Kökény, Gellért Kis, Jánosi, Földes... Volt egy erős mag. De ezek az emberek az utóbbi másfél évben “csak úgy talán egyszer sem találkoztak.

– Az ön igazi csapata a párt közgazdászgárdája lehetne. Lehet, hogy a sok sztárközgazda nem fogadja be: esetleg lenézi egy kissé?

– Nekem nem ugyanaz a szerepem, mint Békesi Lászlónak. Szerintem ő a sztár az MSZP-ben. Én nem vagyok makroközgazdász, ahhoz értek, hogy lehet egy forintból kettőt csinálni. Érzem a helyem, és állítom: egyike vagyok a gyakorlati gazdasághoz legjobban értő pártvezetőknek.

– Smint ilyen, ad tanácsokat Horn úrnak...

– Nekem az elmúlt öt évben Horn Gyula semmiben sem adott igazat. S szeretnék valakivel találkozni, akinek igazat adott.

– Tényleg, ön, az MSZP választási kampányának pénzügyi mágusa, hogyan nem került szóba, mint lehetséges pénzügyminiszter?

– Mert nem vállalok kormányzati tisztséget. Szeretem a szabadságot. Egy kormányban fegyelem van. Ott belelihegnek az ember nyakába.

– Üzletemberként viszont önálló. Csinált már kasszát: miből áll a Máté-birodalom?

– Amim van azt az Antall-kormány idején cégeimmel privatizáltam. Jelentős értékem az ország egyik legnagyobb malmának a fele, amely évente 98 ezer tonna búzát őröl. A másik egy exállami gazdaság 80 százaléka a Dunántúlon, 2300 hektár bérelt földdel és ezer tehénnel. Van résztulajdonban három zálogházam is. Ezek az értékesek. És ott a Budapesti Vegyipari Gépgyárban is a 20 százalékom, amit 3,6 millió forintért vettem – és az önök lapja eddig négyszer írt meg.

– Írhatunk arról is, hogy ugyancsak növeli az “üzletrészét a politikában? Megeshet, hogy kettéválasztják a párt- és a miniszterelnöki tisztséget. Szívesen lenne pártelnök?

– Dehogy. Látva a körülöttem folyó vitákat, azt hogy milyen szokatlan, ha egy vállalkozó nyíltan politizál, inkább azon töröm a fejem, induljak-e egyáltalán a tavaszi MSZP választáson.