Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Nagy Sándor (1946 - 2015)

Közgazdász, KISZ és szakszervezeti vezető, szocialista párti politikus, 1980-tól 2006-ig – azaz 26 éven át! - országgyűlési képviselő.

A szakszervezeti mozgalomban 1985-96 között töltött be vezető szerepet. 1993-94-ben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat vezetőjeként befolyása volt a Nyugdíjbiztosítási Alap vagyonának sorsára. Mindennek elsősorban a két legnagyobb lakossági bank, az OTP és a Postabank szempontjából volt jelentősége, mert ebben a két bankban a Nyugdíjbiztosítási Alap számottevő részvénymennyiséggel jelentkezett.

Bár az MSZMP-nek 1966-tól tagja volt, az MSZP-be csak 1994-ben lépett be, mert addig szakszervezeti vezetőként független szerepet próbált játszani. 1995 júliusában Horn Gyula miniszterelnök, akár Alkotmány-módosítás árán is miniszterelnök-helyettest akart belőle csinálni. Amikor ez nem ment, akkor Horn a gazdasági stratégiáért felelős miniszter pozícióját szándékozott neki juttatni. Végül – sok hónapos vita után – mindkét terv megbukott a koalíciós partner, az SZDSZ ellenállásán.1

1996-ban Nagy Sándor – saját tulajdonú vállalkozásán, az Alexander és A. Kft.-n keresztül - 76 M Ft alaptőkével megalapította a Trend/Prognózis Társadalom- és Gazdaságkutató Rt.-t, melybe a Postabankon kívül beszállt az új cégnek otthont adó Medicor Holding Rt., Bankár Kft., a Globex Holding Rt. is. A think-tank funkciókkal kistaffirozott vállalkozás irányításában ismert személyiségek is részt vállaltak – például Sárközy Tamás és Kemenes Ernő -, de komoly szerep végül is soha nem jutott ennek a vállalkozásnak. Politikai karrierje végén, 2006-ban Nagy ki is szállt a cégből.2

1999 tavaszán Nagy Sándor esélyesként pályázott az MSZP legfelső vezetői pozíciójára, akár Horn Gyula utóda is lehetett volna. Nem lett – meg kellett elégednie az alelnöki és frakcióvezető-helyettesi címmel. 1999 júniusában kiderült, hogy ő is érintett a Postabank VIP botrányában, s ezért valamennyi választott párttisztségéről lemondott3 és egy időre visszavonult az első vonalbeli politizálástól.

A 2002-es választások után a MeH-ben államtitkári rangban a területfejlesztésért felelt; másodvonalbeli szerepet játszott az MSZP irányításában. A 2006-os választás során már nem jutott be az Országgyűlésbe és nem kapott komoly pártpozíciót sem. 2006 szeptemberétől viszont az MNV Zrt. tulajdonában lévő Regionális Fejlesztési Holding Rt. elnöke lett. 2009-től 2011. január 31-ig – Bokros Lajos utódaként – az ELTE Gazdasági Tanácsának elnöke is volt. 2010 után gyakorlatilag nem volt már jelen a közéletben, 2015-ben rövid betegség után hunyt el.