Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Bartha Ferenc (1943-2012)

Közgazdász, állami tisztviselő, majd nagyvállalkozó. A korai magyar privatizáció meghatározó személyisége, 1994.július 25. és 1995. január 12. között privatizációs kormánybiztos.

1965-ben szerezte közgazdász diplomáját az MKKE-n, majd ösztöndíjasként a nancy-i egyetemen végzett egy vagy két szemesztert. Elvégezte a Politikai Főiskolát is. 1965-69 között az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársaként kezdte pályáját, onnan kerül az államapparátusba. 1969-80 között a Külkereskedelmi Minisztériumban tölt be egyre magasabb pozíciókat, majd 1980-tól a Minisztertanács mellett működő Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága munkatársa, később vezetője. Ezekben az években Marjai Ferenc egyik legközvetlenebb munkatársa. 1987-88-ban az összevont Kereskedelmi Minisztérium államtitkára, 1988-90-ben az MNB elnöke, 1988-89-ben az MSZMP KB tagja.

A rendszerváltás után pár hónapig a Virág István tulajdonában álló, bécsi Continental Industries luxemburgi leányvállalatának alkalmazottja1, majd 1991-94 között a Banque Indosuez bécsi és budapesti részlegének vezetője. 1992-93-ban Bartha véglegesen visszatért Budapestre miután az Indosuez, illetve annak leányvállalata felvásárolta a Kultúrbankot.2

Közvetlenül a szociál-liberális kormány hatalomra jutása után, az 1067/1994 (VII.22.) sz. kormányhatározat alapján, mint az “egységes privatizációs törvényt előkészítő kormánybiztos került közvetlen kapcsolatba privatizációval. Munkáját július 25-én kezdte meg. 1994 augusztusától az ÁVÜ IT tagja és elnökhelyettese. Ennek az volt az oka, hogy az IT elnökét csak országgyűlési meghallgatása után lehetett volna kinevezni - nyár lévén, erre akkor nem volt mód. Formailag a dolog meglehetősen visszás volt, mert elnökhelyettesként ugyanannyi jogköre volt, mint az Antall-kormány idejéből hátramaradt másik elnökhelyettesnek, Diczházi Bertalannak. Ekkortájt az IT-nek nem volt elnöke.

Bartha mindössze 4 hónapot töltött ebben a pozícióban. A HungarHotels-botrány kapcsán (⇓9.5.7) 1995. január 12-én lemondott, és közös megegyezéssel távozott a kormánybiztosi pozícióból. Ezzel meg is szűnt a kormánybiztosi hivatal.3 Részben a Hungarhotels ügy folyományaként mondott le január 28-án Békesi László pénzügyminiszter is, Bartha korábbi közvetlen főnöke. Privatizációs kormánybiztosként Bartha államtitkári rangot viselt - a MeH-től kapta fizetését -, ami az adott körülmények között ugyancsak visszás volt. Az államtitkári fizetés havi 100 ezer Ft-nak megfelelő összeg volt - az ÁVÜ-ben ennél egy kezdő ügyintéző is többet keresett. Ezért különösen méltánytalan volt az a parlamenti támadás, amelyet fizetése kapcsán az ellenzéktől kapott.

Bartha azonban a kormánybiztosi feladat megszűnése után még több hónapig hivatalban maradt, mint az ÁVÜ IT tagja és elnökhelyettese. A nagy ügyekre már alig volt befolyása, az ÁVÜ IT rutin üléseit azonban ő vezette. Utóda, immár nem kormánybiztosi, hanem miniszteri rangban Suchman Tamás lett. A két ember közötti viszony kezdettől fogva feszült volt. Így fordulhatott elő, hogy Bartha és Suchman hónapokig nem is beszéltek egymással, noha mindkettőjük irodája az ÁVÜ épületében volt.

Privatizációs pályafutását befejezve Bartha önálló tanácsadó céget alapított, Bartha Pénzügyi és Tanácsadó Kft. néven, amely két évvel később részvénytársasággá alakult. Tanácsadó cégében egy ideig Hatvani Szabó János, az ÁVÜ korábbi ügyvezető igazgató-helyettese üzlettársként és ügyvezetőként tevékenykedett. Mindezek mellett 1997-ben Bartha IG alelnöki pozíciót vállalt a Demján Sándor féle TriGranit Development Corporation-ben is. 1996 után pár évig a Gránit Pólus Rt. és a TriGranit Rt. vezérigazgatója is volt. 2010 májusától ő lett a Demján Sándor által alapított Milton Bank, későbbi nevén Gránit Bank IG elnöke.

Ugyancsak 1996-től Bartha tagja volt a TVK igazgató tanácsának is. 1997-től a Raiffeiesen Bank igazgatóságának elnöke, 2003-tól a Borsodchem IG tagja. 2002-ben – két másik befektetővel – megvásárolta a Hotel Rózsadombot, 2005-ben – az érdekeltségi körébe tartozó Hold-Immo Kft.-n keresztül - az egykori TESCO külkereskedelmi vállalat maradékát (⇓4.2.3.4). 2001-2003 között a VOSZ társelnöke. Bartha cégével együtt sikertelenül pályázott az M5-ös és az M6- os autópálya tenderein. Bartha részesedést szerzett a Mélyépítő Rt-ben is, de 2005-ben eladta a Hochtiefnek. Patella néven sikeres faipari vállalkozása is volt. Tagja volt a Vienna Capital Partners (VCP) osztrák tőketársaság nemzetközi tanácsadó testületének.

A Magyar Hírlap 2002-ben első alkalommal megjelentetett A 100 leggazdagabb magyar listáján Bartha Ferenc 5 Mrd Ft vagyonnal a 27. helyre került. 2012-ben már nem szerepelt a listán. 1991-től 15 éven át a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke volt. Nemzetközi munkássága elismeréséül a Francia Becsületrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Bartha Ferenc 2012. május 7-én önkezével vetett véget életének. Tettére nincs meggyőző magyarázat, búcsúlevelet nem írt. Az egyik ok a szerencsejáték-szenvedély (⇓9.5.7) és az elszenvedett súlyos anyagi veszteség lehetett. Ezt látszik igazolni az, hogy halála után családtagjai elutasították az örökség átvételét és minden értéket, illetve az adósságokat is a Magyar Államra hagyták.4