Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Orbán Viktor (1963)

Politikus, jogász. Három négyéves ciklusban (1998-2002, 2010-2014, 2014-2018) miniszterelnök.

Orbán az ELTE joghallgatója volt, előtte 1981-82-ben 11 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesített, majd 1988-ban ismét behívták egy fél évre. 1988-ban Bibó Kollégista, később a FIDESZ egyik alapítója, 1993-2000 között, illetve 2003-tól a párt elnöke. 1989. szeptember 25-től 1990 januárjáig Soros-ösztöndíjjal Oxfordban tanult.

1990 nyarától országgyűlési képviselő, 1994-ig frakcióvezető. 1998-2002 között és 2010. május 29-től Magyarország miniszterelnöke. Azon túlmenően, hogy egy miniszterelnöknek mindenhez köze van, és minden, ami vele történik közügy, Orbán személye a privatizációhoz két, egymással is összefüggő ügyön át közvetlenül is kapcsolódott.

1993. január 11-én írták alá azt a pártszékház elosztási megállapodást, melynek alapján az ÁVÜ ingyenes juttatásként a Mogürt külkereskedelmi vállalattól elvont, Váci utcai, volt Tiszti kaszinót az MDF-nek és a FIDESZ-nek adta át (⇓4.2.3.3). Ez a tranzakció és a pénz felhasználása körüli tisztázatlan ügyek a FIDESZ-ben 10 hónappal később kisebb pártszakadást eredményeztek, s jórészt ide vezethető vissza a párt súlyos kudarca az 1994. évi választásokon.

Az a gyanú viszont csak 2002 őszén merült fel, hogy a székház eladásból származó pénzek egy ideig az Orbán-család magánvagyonosodását segítették, méghozzá éppen egy, az Orbán Viktor apja által 1992 és 1994 között, több lépésben privatizált kőbánya-vállalkozáson keresztül. Pontosabban szólva az történt, hogy egy FIDESZ-közeli vállalkozók által alapított cég vette meg a bányát, amit később – ismeretlen áron – eladtak a pártelnök édesapjának (⇓9.5.1). Később még két hasonló összeférhetetlenségi vád merült fel Orbánnal szemben (⇓9.7.3).

Az ügyeket – teljesen eredménytelenül - 2005-ben egy országgyűlési bizottság is vizsgálta. Mint utólag kiderült Orbán zűrös tranzakciókon keresztül jutott ahhoz a Cinege utcai ingatlanhoz is, ahol a későbbi évtizedekben élt (⇓1.3.10). Második és harmadik miniszterelnöksége idején a hazai közvélemény jelentős része úgy gondolta, hogy Orbán különféle strómanokon (pl. Mészáros Lőrinc nevű barátján) keresztül maga is kedvezményezettje volt egy sor privatizációs döntésnek. Erre vonatkozó egyértelmű bizonyítékok azonban soha nem kerültek elő.