Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Schreier, Bernard (1919 - 2013)

Az ausztrál születésű, osztrák állampolgárságú üzletember egyike volt a magyarországi privatizáció legsikeresebb és egyben leginkább rejtőző szereplőinek (⇓11.3.3). A cég sikeres, tőzsdén keresztüli privatizációja óta ő a Danubius Rt. legnagyobb tulajdonosa és 1996 óta egyben az IG elnöke is.1

Eredeti szakmája gépészmérnök, 1955 óta él Angliában. 1999-ben Nagy-Britanniában a gazdagok listáján csak 183. helyen állt, Magyarországon ennél sokkal jobb helyezésre számíthatott volna, ha vagyonát bárki számba tudta volna venni. Üzleti sikereiért az angol királynő 1999-ben lovaggá ütötte. Schreier Magyarországon is kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkezett. Így például az Investor Holding 2001 februárjában BJP Invest Tanácsadó Kft. néven Medgyessy Péterrel hozott létre közös céget, említésre méltó, hogy benne volt ebben a cégben Fekete János, az ismert bankár is.2

Schreier legtöbb magyarországi befektetését az angliai székhelyű CL Holdings Limited cég magyarországi leányvállalatain keresztül működtette, de a holdingnak más európai országokban, Izraelben és Afrikában is voltak befektetései. A 2001. évi konszolidált bevétel 400 millió USD volt. Schreier egy nyilatkozata szerint 2002-ben a CP Holdings magyarországi érdekeltségeiben kb. 8000 alkalmazott dolgozott.

Schreier, 1989-ben alkalmazottként érkezett Magyarországra – feltehetően akkor még igen szerény magánvagyonnal.3 Az amerikai Caterpillar cég ügynökeként a mezőgazdaság számára gépeket próbált eladni. Így került kapcsolatba a többségében ÁVÜ tulajdonban lévő Investor külkereskedelmi vállalattal, amelynek ekkor már több állami vállalatban is volt részesedése, egyebek közt az Agrimpexben, az INTERAG-ban és a Shell-Interag-ban is. Schreier az Investor részvényeinek 60%-át – az ún. befektetői kezdeményezésű privatizációs technikával (⇓3.5.3) 34 M USD-ért vette meg. Később több tranzakciója a mezőgazdasághoz, pontosabban a terménykereskedelemhez kapcsolódott. Az első ilyen üzlet (Agrimpex) bukás volt, mert a cég magyar menedzsmentje átejtette.4 A következő vállalkozás (Agrimill) már sikeres volt.

Az igazán nagy falat a Danubius szálloda lánc megszerzése volt (⇓3.6.2.4), majd ehhez jött még a HungarHotels is. 2002-ben e két cég együttesen több mint 40 szállodát üzemeltetett, és 2004 júliusától övék a Gundel étterem is. Privatizációs üzlet volt az Angyalföldi Autójavító Vállalat megszerzése, viszont zöldmezős beruházásnak tekinthetők a Ford és a Suzuki márkakereskedések, valamint a Preventív-Security őrző-védő kft. megszervezése. A szerzemények közé tartozik az ÁTI Depo Rt. raktározási és disztribúciós cég, az óbudai Hajógyári Sziget Kft. 30%-a. Ez utóbbi cég később a nevét Álomsziget 2004-re változtatta, jelezvén a fejlesztési projekt (kaszinóváros) ágazati karakterét. Ebből a projektből azonban Schreier 2009 folyamán kiszállt.5 Schreier nevéhez – a privatizációs sikerek mellett – folyamatosan kapcsolódtak kudarcok is. Így például vízbe esett a Zsolnay Porcelángyár (1992) és a Stadion szálló megvásárlása stb.6

2004-ben a Schreier kezében lévő magyarországi vagyont 100 Mrd Ft körüli összegre becsülte a szaksajtó.7

1	2011 őszén a Schreier kezében lévő cégek tulajdonában lévő részvények aránya már 80% felett volt.
2	HVG, 2003. aug. 16.
3	Manager Magazin, 2004. 11. sz.
4	Miután Schreier megvette a céget, a top menedzsment kulcsemberei felmondtak és egy önálló céget alapítottak, és magukkal vitték a cégben rejlő egyetlen igazi értéket – saját kapcsolati tőkéjüket.
5	Heti Válasz, 2009. dec. 3. 18, o.
6	NSZ, 2000. ápr. 13., BBJ, 2002. okt. 14-20. A kis számú, hosszabb terjedelmű interjú között ld. a Piac & Profit 2003. szept. – i számában megjelent anyagot.
7	Berger (2004).