Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Slosár Gábor (1940)*

Villamosmérnök, üzletember, MDF-es pártpolitikus, ÁVÜ-s vezető.1

1958-tól 1991-ig a budapesti Elektromos Műveknél dolgozott, az utolsó években már főmérnöki beosztásban.

1991 októberében – mint az MDF egyik vezető tanácsadója – erősítésként, második (általános) ügyvezetőigazgató-helyettesként került az ÁVÜ-be, ahol 1994. február 1-ig maradt. Mindvégig hozzá tartoztak az ún. külső személyi ügyek. A Magyar Vállalkozói Kamara társelnöke, majd 1991 májusában a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) kuratóriumi elnöke lett.2

HVG portré

(részletek)

SLOSÁR GÁBOR

az ÁVÜ volt ügyvezetőigazgató-helyettese

1994. márc. 26.

(…) 1958-ban közgazdasági érettségijével a Színművészeti Főiskolára jelentkezik. Eljutottam az utolsó vizsgáig, de pechemre két bolgár urat soron kívül felvettek előttem. Ajánlották, próbálkozzam újra, de már nem mentem el – tudatja aztán, hogyan kényszerül lemondani a művészet e formájáról. Egészen alulról kezd. Betanított munkásként szegődik el az Elektromos Művekhez. Megtetszett a szakma, aztán már technikusként egymás után végeztem a tanfolyamokat, és – estin – elkezdtem járni a műszakira is. Diplomásként lassan, de biztosan emelkedve a ranglétrán, 1985-ben, 45 évesen jut el a főmérnökségig. Relaxációként 1982-ben munkája mellett alapít egy gmk.-t, később több kft.-ben is társtulajdonos. 1988-ban politikailag is aktivizálódik, belép az MDF-be. 1991-től a Provízió Rt. elnök-vezérigazgatója, aztán gyors lemondásáig a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának is elnöke. Funkcionál a Magyar Vállalkozói Kamara társelnökeként, majd – még mindig 1991-ben – az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóhelyettese lesz. Innen áll fel a közelmúltban.

– Eddigi majd ötszáz riportalanyunk közül ön az első, aki nem volt hajlandó életrajzot küldeni. Ennyire elfoglalt? Vagy szemérmes?

– Nem szívesen adok életrajzot. Nem mintha bármi titkom volna, de az ilyesmi mindig bizonyos célokra készül. Nekem nem volt kéznél olyan, amely az önök céljaira megfelelt volna.

– Mi legfeljebb azt szerettük volna tudni, érzi-e, hogy ma, amikor szinte minden oldalról támadják a privatizációt, felállásával cserbenhagyja a pártját?

– Nem pártfunkcionáriusként kerültem a Vagyonügynökséghez, vagyis nem volt mit vagy kit cserbenhagyni. Nagyon remélem: soha nem is tűnt senki számára úgy, hogy egy pártot képviselnék.

– Tényleg, ezt sohasem hallottuk önről. Nem volt, aki tartóztatta volna?

– Eleve egy évre jöttem, amit a néhai miniszterelnök úr kérésére újabb évvel meghosszabbítottam. Aztán Szabó Tamás miniszter úrnak jelentettem: elegem van a kormányhivatalnokosdiból. Ő tudomásul vette bejelentésem, de úgy látszik nem vette elég komolyan...

– Ön a lemondását követő nyilatkozataiban a privatizációban észlelt piszkos manipulációk-ról beszélt. Mint hivatalnok miért nem jelentette?

– Már elmondtam, a gondok nem az ÁVÜ apparátusán belül vannak. Sikerült elérni, hogy a szervezet tökéletesen átlátható legyen. A vár elkészült, már csak a toronyra kell kitűzni a zászlót.

– Ha minden ilyen gömbölyű, akkor hol a megcsömörléshez vezető disznóság?

– Távozásom oka, hogy az állami apparátus nem igazán tud mit tenni a disznóságok ellen. A törvények millió kibúvási lehetőséget adnak. Kellemetlen egy helyzet...

– Nekünk mondja? Mégis talán elegánsabb lett volna, ha megvárja a választásokat. Így azt mondhatják elmenekült a süllyedő hajóról...

– A hajó nem süllyed. Igaz, nem vártam meg, amíg bevontatják a kikötőbe, hanem még előtte beültem egy motorcsónakba, és azzal érkeztem a kikötőbe. De a hajó is biztosan révbe ér.

– Köszönjük a költői hasonlatot. Távozását a KDNP elnöke önkritikus lépés-nek nevezte. Ezzel úgy értelmezte az ön kritikáját, hogy a rabló kiáltott tolvajt...

– Surján doktor már a tb-önkormányzati választások előtt azt szerette volna, ha az a bizonyos háromszáz milliárdos vagyon átkerül a tb-hez, aminek persze nem volt meg semmilyen feltétele. Ne feledjük, ő orvos-, és nem a reálszférában tevékenykedő közgazdász.

– Szóval azóta akar a doktor úr az ÁVÜ körmére nézni – aminek ön ellenállt...

– Aki betekint iratainkba, annak alá kell írnia a titoktartási nyilatkozatot. A KDNP-s urak ezt megtagadták. Erre azt mondtam: csinálhatnánk egy turkálót a földszinten, ahová kirakhatnánk a privatizációs iratokat, és bárki belelapozhatna vagy másolhatná őket...

– Ez a nyilvánosság-turkáló párhuzam valóban plasztikus megközelítés. De miért az ellenérzés? Alig hisszük, hogy önt soha nem próbálták megkörnyékezni?!

– Nézzék, gyenge kísérletek történtek. De már az első próbálkozást keményen visszavertem, és ezzel elejét vettem a továbbiaknak.

– És akkor pont ön vonul vissza? Persze végül is miért ne, jó szakmája van. Egyébként mint szakember, mennyire került közel a korábbi hatalomhoz?

– Horváth Ferenc miniszterrel személyes jó viszonyba kerültem. Kabinetjének energiaprogramjában is részt vettem. Az alapkoncepció, hogy 2000 utánra kell tolni a következő erőműépítést, ma is életképes.

– Hogyan óvta meg politikai szüzességét?

– Mindig mondtam, ha hagynak dolgozni, és ezzel keresek annyit, hogy családom jól megélhet belőle, akkor engem párt, kormány, meg az egész marhaság nem érdekel. Tudomásul vették.

– Az akkori ellenzék is hidegen hagyta?

– Erősen élt bennem 56, és hogy utána mi lett a dologból. 68-ban drukkoltam a cseheknek, de tökéletesen kilátástalannak láttam minden erőlködést.

– Végül mégiscsak jónak látta az MDF-hez csatlakozni. Lehetett volna képviselő. Vagy miniszterjelölt, mint Széles Gábor. Min múlott a dolog?

– Listásként felmerült ugyan a nevem, de elhárítottam. Széles Gábor pedig abban az időben azt szerette volna, ha bemegyek mellé közigazgatási államtitkárnak.

– Egyikből sem lett semmi. De azért összejárnak?

– Nem lett volna szerencsés, ha az ÁVÜ egyik vezető beosztásában szoros kapcsolatot tartottam volna az MDF köré tömörülő vállalkozókkal. Néhányan meg is haragudtak, hogy annyira tartózkodó voltam.

– Privatizációs ügyben mégis önt jelentették fel a miniszterelnöknél...

– Ő felhívott, és megkérdezte miről van szó, majd igazoló jelentést kellett írnom. Néha kértem, hogy fogadjon. Antall Józsefet rendkívül tiszteltem. Egymás között csak osztályfőnök úrnak hívtuk.

– Megvonná eddigi tevékenységének anyagi egyenlegét?

– Soha nem álltam rosszul. Most sem. De előbbre tartanék, ha nem itt töltöttem volna két és fél évet.

– Valahogy csak behozza majd. Tudja már, hogy mivel?

– Folytatom ismét a magánszférában. Alapítok egy pénzügyi befektetés szervezéssel foglalkozó kft.-t. Azután meglátjuk mennyire vagyok ügyes és rátermett.

ÁVÜ-s vezetőként szerepet játszott az MDF és a FIDESZ székházügyében (⇓9.1.7). A Bem téren nagy volt iránta a bizalom, hiszen az 1991-es alapításkor IG tag lett a kormány által létrehozatott Új Magyarország kiadójában, a Publica Rt.-ben, a Pecunia Kft. nevű MDF-cégben pedig az FB-t erősítette. Ő volt az első elnök-vezérigazgatója az 1991-ben alapított Provízió Rt.-nek, amely alvállalkozóként részt vett a Váci úti új tb-székház építésében (később a Publica Rt. fizetésképtelenné vált, a Pecunia Kft.-t és a Provízió Rt.-t megszüntették). A cégtisztségeit Slosár az 1994 elejéig tartó ÁVÜ-megbízatás miatt fokozatosan felszámolta, s a Thympanon Vagyonkezelő Kft. társtulajdonos-ügyvezetője lett. 1995-ben kilépett az MDF-ből. FB tagja volt az IPC Kft.-nek.

Slosár ÁVÜ-s kinevezésekor az MVA kuratóriumának elnöke volt, s ezt a pozícióját meg is tartotta.3 1994. február 1-én felmentését kérte. Pár hónappal az ÁVÜ-ből való távozása után Slosár ellen bűnvádi eljárás indult, de nem privatizációs tevékenysége, hanem éppen az MVA-ban elkövetett hűtlen kezelés miatt. 1997. április 23-án azonban Slosárt és kolleganőjét, Holló Zsuzsannát a Budai Központi Kerületi Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette. A másodfokú jogerős ítélet 1998 októberében született. A bíróság szerint Slosár legfeljebb gondatlan volt egyes hitelezési akcióknál, ez viszont nem büntethető, mert a hűtlen kezelés az elkövetéskor (1992 közepén) nem szerepelt a Btk.-ban. Slosár valójában tehát egy átmeneti joghézagnak köszönhette felmentését. Az Alkotmánybíróság ugyanis 1992 elején megsemmisítette a hanyag kezelésre vonatkozó büntetőszabályt, mondván, az sérti a tulajdonformák egyenjogúságát, mert kizárólag társadalmi vagyont védi. A mindenféle idegen vagyon védelmét szolgáló új szövegváltozat csak 1994 májusában lépett hatályba.

Slosárról éveken át semmit sem lehetett hallani. 2007 nyarán viszont bekerült a Paksi Atomerőmű FB-be. Az MDF küldötteként 2007 decemberétől 2009. március 27-ig tagja volt az MNV Zrt. Ellenőrző Bizottságának. Tagsága azért szűnt meg, mert az MDF az Országgyűlésben megszűnt frakcióként működni.

A 2010-es választáson az MDF jelöltjeként indult, de nem jutott be az Országgyűlésbe.