1982-ig a műszaki berendezések előállításával – és a COCOM-listás termékek leutánzásával foglalkozó – Intranszmansnak dolgozott (⇓1.1.3), majd a rendszerváltásig a Budapesten és Bécsben is működő, Plantronik számítógép-kereskedelemmel és számítógép-összeszereléssel foglalkozó offshore cég vezetője volt. Ez a cég egy magyar kisszövetkezet és egy bécsi cég leányvállalata volt. Ez volt az első vagy második vámszabad területi társaság, amely a rendszerváltás előtt Magyarországon létrejött. Az interneten 2008-ban felbukkant dokumentumok szerint, 1989-ben e cég képviseletében ötszáz szovjet tonna arannyal is üzletelt2. Saját szavai szerint is a rendszerváltás idején Spanyolországban élt, ahol spanyol-orosz üzleteket bonyolított.

1995-ben a szocialista Máté László családi vállalkozásának titulálható Famáka Kft. ügyvezetőjeként az orosz államadósság egy részének lebontásán dolgozott.3 Szász személyesen ismerte a moszkvai ZIL-gyár vezérigazgatóját, Jevgenyij Brakovot és a nagyhatalmú moszkvai polgármestert, Jurij Luzskovot is, így aztán 1995 márciusában a Famáka Kft. megkezdte a ZIL teherautók szállítását. Tető alá hozott egy másik, ugyancsak közel 10 M USD értékű ügyletet, amely Aleko típusú személykocsik behozatalára vonatkozott, és amelyre barátja, Rieb György cége pályázott. Később mindkét, összesen 20 M USD-t kitevő tétel kezelését a Famáka Kft. utódja, a Lorry Kft. vette át, és vállalta, hogy megfizeti az államnak járó 11,6 M USD-t. Ennek – más vállalásokkal kiegészülve – csak a töredékét fizették be 1998 végéig az államkincstárba, de ekkor Máté már nem szerepelt a tulajdonosok között, és Szász sem volt már ügyvezető.

A Nádor'95 Rt.-t 1995. január 20-án alapította azzal a Bartha Delbárral, aki korabeli lapértesülések szerint akkoriban Szokai Imrének, az ÁPV Rt. elnökének volt a felesége. A cég FB-elnöke pedig Máté László sógora, Matyók György volt. A nemzetbiztonsági szakszolgálatok a rendszerváltás óta le akarták cserélni lehallgató berendezéseiket korszerűbbekre, igényüket nagyrészt a rendszerváltás után megnövekedett bűnözési hullámmal magyarázták. Annyi szabad pénz – körülbelül 10 Mrd Ft – azonban nem volt a költségvetésben, hogy a valódi szándék kiderülése nélkül meg lehessen ezeket a kiszemelt külföldi gyártótól, a francia Thomsontól vásárolni. Így került be az ügylet az orosz államadósság lebontásába. Az üzlet lényege az volt, hogy az adósság terhére az oroszok metró kocsikat gyártanak 50 M USD értékben, ezeket a Nádor'95 továbbértékesíti, és az így befolyó pénzből fizeti ki a titokban francia, illetve izraeli cégektől megrendelt berendezések első részletét. Ám a konstrukció bedőlt, így az Erős János irányítása alatt álló K&H Bank is belépett a képbe hitelezőként. Dollárhitelt nyújtottak a Nádornak, a hitel fedezetét a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat bérleti díja jelentette, amit a Pénzügyminisztérium garantált. Nem csoda, hogy ez az ügyletsorozat az 1998-as kormányváltás után felkeltette az illetékesek figyelmét, a rendőrség is és az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának úgynevezett Nádor-albizottsága is hosszan vizsgálta a konstrukciót. Végül a nyomozást 2005-ben vádemelés nélkül megszűntették, az iratokat több évtizedre titkosították.4

Szász 1997-ben szerepet vállalat a Postabank 70%-os tulajdonában álló, bécsi Trigon Bank értékesítésében. Svájci és angol befektetőket szerzett, majd az ő képviseletükben a bank FB-jének alelnöke – de facto irányítója – lett. A tranzakció közben a bank fizetésképtelenné vált, emiatt az osztrák hatóságok különféle adminisztratív intézkedéseket hoztak ellene.

Egy évvel később a Postabank már összeomlás előtt állt. Szász most már a magyar bankba is angol befektetőt akart hozni, és azt is az orosz–magyar államadósság lebontásába bevonva. Az ötlet állítólag Máté Lászlótól származott, de Szász is többször eljárt  az ügyben, és 1998 márciusában, nem sokkal a választások előtt született egy titkos kormányhatározat arról, hogy feltőkésítik a Postabankot az államadósság terhére a következőképpen: a londoni Singer and Friedlander angol bankcsoportnak eladják a még meglévő államadósság-csomagot, és az így kapott 18 Mrd Ft- ot tőkeemelésre fordítják.5 A Postabank angol befektetőjéről azonban hamar kiderült, hogy csupán úgynevezett legal owner, azaz nem a saját nevében kíván az ügyletben eljárni, a megbízóit viszont nem fedi fel. Az ügylet végül meghiúsult, de elsősorban az idő rövidsége, nem az ötlet abszurditása miatt. (A Singer and Friedlander cég neve 2008 márciusában felbukkant a debreceni reptérre kiírt privatizációs tenderen is, de nem nyertek.)

2007-ben Szász András az FTC labdarúgó egyesület skót befektetője Kevin McCabe képviseletében bukkant fel, mint a vevő, az Esplanade Kft. FB tagja. Az Esplanade Kft. egy 3 Mrd Ft-os ajánlattal 2008 februárjában nyerte meg a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács pályázatát az FTC üllői úti ingatlanára. Ekkortájt a már fentebb említett Rieb György volt az FTC vezetője (⇓3.8).

2009 márciusában Szász András neve az MVM-mel kapcsolatban merült fel. Szerepe volt – például – abban a tranzakcióban is, ami a Vértesi Erőmű megvásárlásával függött össze (⇓6.5.12). Ennek kapcsán kiderült, hogy Szásznak 2006-7-ben tanácsadói szerződése volt a Kocsis István által vezetett MVM-mel is. Rajta, illetve az ő irányítása alatt álló offshore cégeken keresztül folytak át azok a pénzek, amelyeket az MVM vezetése a balkáni befektetések előkészítéséhez megvesztegetési célokra6, illetve a bátorterenyei, nád-alapú biomassza-erőmű projekt7 előkészítésére szánt. A 2012 augusztusában elkészült vádirat – mások mellett – Szászt is bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsította meg. A másodfokú eljárásban, 2019 tavaszán – Kocsis István mellett másodrendű vádlottként - bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés és társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás miatt 3 év börtönt kapott.