Szekeres – bár egy erdélyi család sarjaként Magyarországon született - kora gyermekkorától Németországban, majd Argentínában élt. 1963-70 között az USA-ban tanult. Aktívan részt vett a magyar emigráció munkájában. Még a washingtoni időszakban került közeli barátságba Bokros Lajossal.

1977-ben - testvéreivel együtt - alapítja meg az IID-t, amelynek budapesti leányvállalata, az IID Valuation Research 1989-ben jött létre. Ekkor félig-meddig áttelepült Magyarországra. Az Antall-kormány megalakulása idején testvérével együtt részt vett a miniszterelnöki hivatal szervezeti rendszerének kialakításában. Innen datálódik a kapcsolat Antall Józseffel.

Teleki Pál lemondása (1993. június 18.) után Szekeres a kórházi betegágyon értesült arról, hogy július 1-i hatállyal általános vezérigazgató helyettesből vezérigazgatóvá avanzsált. Formálisan azonban csak 1993. október 1-én kapja meg elnöki kinevezését, így ebben az átmeneti időben zsarolhatóvá vált. Így kényszerült rá arra, hogy - részben saját akarata ellenére - megváljon 6 közeli munkatársától. Azonnal kiszivárgott, hogy ez a 6 ember 60 M Ft végkielégítést kapott - ami nem is felelt meg pontosan a tényeknek, s az akkori körülmények között már nem is volt olyan nagy összeg -, mégis az ügy sokat ártott Szekeres renoméjának. Azzal is támadták, hogy 1993 márciusában házépítéséhez kamatmentesen 36 M Ft-os munkahelyi kölcsönt vett fel, és a felét nem is kellett volna visszafizetnie. Amikor az infláció 22%-os, és a normális hitelkamatok is ennek megfelelőek – ez kétségtelenül támadható ügy volt.

1993/94 fordulóján Szekeres szembekerült az MDF-kormány több tagjával – egyebek közt a Matáv privatizációja miatt. Fő támogatója, Antall József halálos beteg volt, így tőle sem remélhetett közvetlen támogatást. Decemberben Szabó Tamás, a privatizációért felelős miniszter nyilvánosan is felvetette, hogy az ÁV Rt. elnök-vezérigazgatói pozícióját ketté kellene választani. Szekeres 1994. január 13-án lemondott elnök-vezérigazgatói posztjáról. Boross Péter miniszterelnök január 16-i hatállyal mentette fel. Utóda - másnaptól - Csepi Lajos lett.

Rövid féléves működése során Szekeresnek elég csinos bűnlajstromot sikerült összegyűjtenie: külföldi hitelfelvételt tervezett, amitől a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek állt égnek a hajuk; nem lelkesedett érte, hogy az ÁV Rt.-nél lévő kevés jövedelmező cég részvényeit a kárpótlásra vagy a tervezett Kisbefektetői Részvényvásárlási Programra herdálják el; hasonló okokból összetűzésbe került az állami vagyon egy részére igényt tartó társadalombiztosítással, visszautasította, amikor törvény helyett háromezres (titkos) kormányhatározattal próbálták ingyenes vagyonátadásra rávenni; ádáz vitába keveredett az ÁVÜ-vel az áramszolgáltatók, a Pénzügyminisztériummal pedig a bankok tulajdonlása körül – vagyis számos tekintetben nem kívánt beilleszkedni a hivatalos és félhivatalos gazdaságpolitikába. - hangzott a HVG Szekeresről írott, szakmai nekrológja.1

Szekeres bukása után közvetlenül a Budapest Bankhoz került, ahol Bokros Lajos elnök-vezérigazgató egyik tanácsadója lett. Amikor Bokros lett a pénzügyminiszter, Szekeres ismét előtérbe került. A miniszter több fórumon is kifejezte azt a szándékát, hogy Szekeres legyen az új privatizációs szervezet vezetője. Úgy gondolta, hogy nincs szükség az ÁVÜ és az ÁV Rt. összevonására (mellesleg új törvényre sem), és ezért Szekerest a megmaradó ÁV Rt.-be kívánta visszahozni. Ez a javaslat azonban nem nyert politikai támogatást. Az SZDSZ ragaszkodott az új privatizációs törvényhez, a két vagyonkezelő összevonásához, az MSZP pedig személy szerint támadta Szekerest, és inkább a PM-ben dolgozó László Andrást favorizálta.2 Ennek a humánpolitikai elgondolásnak egyik megnyilvánulása volt Szekeres 1993-as lakásügyének felmelegítése. A lakáshitelt felvételét az Állami Számvevőszék éves jelentése is etikátlannak minősítette. Nyikos László, az ÁSZ egyik alelnöke ezt a vádat a Magyar Hírlap hasábjain 1995. március 10.-én hosszabb cikkben újra tálalta. A lap ugyanott megjelentette Szekeres válaszát is. Szekeres lakásügye kapcsán még 1995-ben és 1996-ban is interpelláltak az Országgyűlésben.3

Miután Szekeres come back-jéből nem lett semmi, egy ideig még a BB-ben maradt – követte őt Honos Klára is -, de 1997 elejétől már az SRP Hungária Vagyonkezelő Kft. befektetési igazgatójaként dolgozott. Ez a cég – az EBRD finanszírozási támogatásával – magyar vállalatok restrukturálásával és tőzsdei bevezetésével kívánt foglalkozni. Később innen is távozott és Koszovóban, az ENSZ-nél vállalt munkát az ottani privatizációs apparátusban. 2004 őszén eltávolították állásából. Később egy EU-s kutatóintézet vezető munkatársaként a spanyolországi Sevillában dolgozott. 2009-ben nyugdíjba vonult, de nem tért vissza Magyarországra, hanem Brüsszelben él.