Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Székely Árpád

Közgazdász, üzletember, diplomata. Szokai Imrével való barátsága okán az 1994-98 közötti időszak egyik fontos háttérszereplője.

Székely ez idő tájt az Estol Pénzügyi és Befektetési Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Az Estolnak 1994-ig résztulajdonosa volt Szokai Imre az ÁV Rt. IG tagja, majd az ÁPV Rt. elnöke. (A cég – pontosabban jogutódja, az Estol Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Zrt. - 2006 őszén fizetésképtelenné vált, 70 M Ft adósságot és jelentős köztartozást hagyva maga mögött.1)

Székely a 80-as években az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozott, s feltehetően innen a Szokaihoz fűződő barátság. Az Antall-kormány idején Székely a MeH munkatársa volt, és pozícióját Horn kormány alatt is megtartotta. Nyilván Szokainak köszönhetően Székely 1995-ben bekerült az OTP IG-be, valamint az egyik privatizált áramszolgáltató cég IG-jébe is. Cége, az Estol 1996 tavaszától ellátta Suchman Tamás privatizációs miniszter mellett a tolmácsolási feladatokat is.2

Neve felmerült az ún. Klein-ügy kapcsán is. Ez egy tanácsadói szerződésnek álcázott pénzjuttatási kísérlet volt, melynek során a Hansjörg Klein International Consulting Services cég 282 ezer DM-hez juthatott volna. Az ügy pikantériájához hozzátartozik, hogy Suchman Tamás és az akció levezényléséért közvetlenül felelős Polgár Viktor PR igazgató 1995. novemberben már egy ízben adott ilyen megbízást Klein úrnak, annak ellenére, hogy az ötlet akkor csak erőszakkal ment át az ügyvezetés és az IG szűrőjén. A sajtó azonban kiderítette, hogy Klein úr cége csak papíron létezik, viszont Klein úr, mint magánszemély felesben tulajdonosa annak az 1 M Ft-os Trans Train Szolgáltató Kft.-nek, ahol a másik tulajdonos éppen az Estol volt.3

Az Estol és személy szerint Székely komoly szerepet játszott a diósgyőri kohászat átalakításában, pontosabban szólva a kassai Metaltrade cég helyzetbehozásában. Székely acélipari kötődése vélhetően a 90-es évek közepén a miskolci drótgyárat megvásároló Metaltrade Hungária Kft. társtulajdonosához, Luterán Lászlóhoz (⇓8.4.5) fűződő baráti kapcsolatával erősödött, aki a fentebb említett Estol Rt.-ben társtulajdonos is lett.4 Székely még évekkel később is szerepet játszott a diósgyőri kohászatban, jól lehet közben a Metaltrade már régen túladott az egyébként sikertelennek bizonyult befektetésen, és a céget egy olasz befektető vásárolta meg. 2001/2002-ben Székely egy fél évig a DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt. vezérigazgatója volt.5 2005. augusztus 10-én Székely Árpádot – a FIDESZ tiltakozása ellenére – moszkvai nagykövetnek nevezte ki a Gyurcsány-kormány. 2008. szeptember 15-ig maradt ezen a poszton.

2008 őszén Székely visszatért az üzleti életbe, a Demján Sándor nevével fémjelzett TriGranit-csoport oroszországi üzletágát vezeti; ő volt az ún. lottó-projekt felelőse is. 2009 második felében neve szokatlanul sokat szerepelt a magyar sajtóban, mivel nagyköveti működése idején történt a moszkvai kereskedelemi képviselet (KERKI), feleslegessé vált épületének eladása, amelyet a KVI, illetve jogutóda az MNV Zrt. és a Külügyminisztérium bonyolított. Ezt a tranzakciót sok kritika érte, egyebek között az MNV Zrt. Ellenőrző Bizottsága és az Állami Számvevőszék részéről is. Az ügyet a bűnüldöző szervek is vizsgálták (⇓4.8.2), és egy napra Székelyt az ügyészség őrizetbe is vette. A KNYF Székelyt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolta meg. Pere 2014-ben kezdődött meg. 2017 márciusában, mint mindenki mást, jogerősen őt is felmentették.

1	HVG, 2006. nov. 11.
2	HVG, 1996. jún. 22.
3	NSZ, 1996. jún. 24., NG, 1996. júl. 24.
4	Erről a tényről a nyilvánosságot először a Népszabadság tájékoztatta - per is lett a cikkből, s később Országgyűlés is interpellációban foglalkozott az üggyel.
5	HVG, 2002. máj. 25.