Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Szokai Imre (1950)

Állami tisztviselő, diplomata, üzletember, 1994. december 8-án lett az ÁV Rt. Igazgatóságának tagja.

Szokai pályafutását a Külügyminisztériumban kezdte, 1985-ben került át az MSZMP külügyi apparátusába. 1990-ben külügyminiszter-helyettes, az Antall-kormány idején külügyi államtitkár-helyettes. Elsősorban a balkáni térség szakértője (diplomataként Albániában és Belgrádban szolgált - utóbb már nagyköveti rangban), de foglalkozott a határon túli magyarság ügyeivel is.1 1990-ben az MSZP képviselő-jelöltje. Egy ideig a Tiszatáj című folyóirat rovatvezetője volt.

Szokaival kapcsolatban már az ÁV Rt. IG-be történt kinevezése napján felmerült az összeférhetetlenség gyanúja. A problémát valójában ő maga vetette fel, amikor megkérte az ÁV Rt. jogászait, hogy nézzék át, különféle társaságokban betöltött tisztségei közül mi tekintendő összeférhetetlennek. Ahol ez indokoltnak látszott, ott le is mondott tisztségeiről. Mint későbbi működése során nyilvánvalóvá vált, a lemondásokkal csak a formális kapcsolatok szűntek meg, a számára fontos cégek üzleti érdekeit - s ezzel vélhetően a saját személyes anyagi érdekeit - továbbra is erőteljesen képviselte.

Suchman Tamás kinevezése előtt komoly esélye volt arra, hogy ő lesz a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter – de nem lett. 1995 februárjában a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) munkatársaival - Tétényi Tamással és Veress Józseffel - Horn Gyula miniszterelnök kérésére egy bizottság élén összefoglaló jelentést készítettek az állami vállalatok helyzetéről és privatizációs terveiről. Az ügy pikantériáját az adta, hogy Szokai ekkor nem volt alkalmazottja a MeH-nek, és csak informális módon kapcsolódott a Miniszterelnökhöz. Maga a bizottság léte is titkos volt, a kormány több tagjai még csak nem is hallott róla. A bizottság feladat tulajdonképpen az volt, hogy felmérje a Bartha - és Békesi - távozása utáni helyzetet, vázolja a stratégiai és személyi lehetőségeket, kipuhatolja, hogy milyen privatizációs tervei vannak a minisztériumoknak és az üzleti szférákban tevékenykedőknek, és mi erről a vállalatok és az államigazgatás vezető embereinek a véleménye.2

Az ÁPV Rt. megalakulásakor Szokai automatikusan benn maradt a szervezetben, 1995. május 16. és június 16. között az IG mb. elnöke volt, később hivatalosan is elnök lett. Pozícióit csak 1996. október 4-én, a Tocsik-ügy kapcsán, az IG teljes körű leváltásakor vesztette el (⇓9.5.5). De már hónapokkal korábban sejteni lehetett, hogy Szokai szénája még saját pártján beül is rosszul áll.

Szokai üzleti érdekeltségeinek egyik vagy talán a legfontosabb építőeleme a szlovák-magyar közös tulajdonban lévő Metaltrade Kft. E cég alapításában Szokai tevékenyen részt vett, s ő volt az FB első elnöke. A Metaltrade kapcsolatban állt egy titokzatos HTR nevű, karibi és hollandiai bejegyzésű, de magyar-szlovák közös tulajdonban álló céggel, melynek FB-jében mind Szokai, mind a felesége szerepelt.3 A HTR-t 1994 júliusában a Philips-csoporthoz tartozó, bécsi székhelyű Neutronics vásárolta meg, és Szokaiék ekkor távoztak a cégből. Mint az hamar kiderült, a Metaltrade a privatizált kassai Vasmű érdekeltsége volt. Ez a cég pedig akkor már évek óta arra készült, hogy pozíciókat szerezzen az észak-magyarországi kohászati bázisokon (Ózd, Diósgyőr).

A Tocsik-ügyben Szokait 3. rendű vádlottként a Fővárosi Bíróság különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezeléssel vádolta. Első fokon a Diós Erzsébet vezette tanács bűncselekmény hiányában felmentette. Másodfokon viszont 2000 áprilisában megsemmisítették az ítéletet és új eljárásra utasították az elsőfokú bíróságot. 2002 márciusában a Fővárosi Bíróság első fokon hűtlen kezeléséért 4 év 6 hónap börtönre ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyektől. A jogerős ítélet szerint, 2003 márciusában 1,5 év felfüggesztett fogházbüntetést kapott hanyag kezelésért. Szokai ellen 1997/98-ban nyomozott a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) is, mert bűncselekmény gyanúja merült fel több Diósgyőrhöz kapcsolódó ÁPV Rt. döntés vizsgálatakor.4 Ezek a vádak azonban nem sohasem jutottak el a bírósági szakaszba.

1	1988-ban – Tabajdi Csabával közösen – nagy feltűnést keltő cikket publikált a Magyar Nemzetben (febr. 13.). Mint írták, a mindenkori magyar politikának létparancsa a kapcsolattartás a határokon túli magyarokkal, a kisebbségi jogegyenlőség kérdése sohasem lehet lezárt, és nem tekinthető egy ország kizárólagos belügyének. http://vincze.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nev_mutato&mutato=670&mut=Szokai%20Imre,%20magyarorsz%E1gi%20kommunista%20politikus
2	MaNcs, 1995. febr. 2.
3	HVG, 1996. okt. 12., dec. 14.
4	Ebben az ügyben – tanúként – a szerzőt is beidézte a KBI.