Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Szűcs István (1935 -2014)

Vegyészmérnök, MDF-es politikus.

21 évesen a Szovjetunióba deportálták, mert 1956-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) vezetőségének tagja volt, és részt vállalt a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács munkájában. Hazatérte után csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni, majd az 1963-as amnesztia után folytathatta tanulmányait. A rendszerváltás idején az Olajterv Fővállalkozó és Tervező Rt. nukleáris szakági főmérnökeként kapcsolódott a politikába.

Politikai pályáját 1988-ban a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságban kezdte, onnan lépett át az MDF-be. A taxis-blokád idején a párt gazdasági bizottságának titkára. 1990-92-ben országgyűlési képviselő, a Gazdasági Bizottság titkára, majd alelnöke. 1991-ben az ún. Monopoly-csoport és a radikális Ötvenkettek csoport egyik alapítója. 1993-94-ben az IKM energiaügyekért felelős helyettes államtitkára volt.

INTERJÚ SZŰCS ISTVÁNNAL

(Rendszerváltók – Stefka István sorozata, 31. rész1

– A taxisblokád után miért alapították meg az MDF-frakción belül a Monopoly-csoportot és az ötvenkettek képviselőcsoportját?

– A gazdasági szakemberekből álló Monopoly-csoport és a radikális, magyar érzelmű ötvenkettek megelégelték a kabinetpolitikát, a nem megfelelő miniszterelnöki tanácsadókat, a kéz kezet mos gyakorlatát és az elmaradt monopóliumellenes intézkedéseket. Többek véleménye szerint Kónya Imre Antall-epigonként sokat ártott a frakció hatékony munkájának, tevékenysége sablonossá vált. A Kónya-féle adminisztráció alatt a képviselőcsoport elvesztette önállóságát. Aztán a Program platform létrehozásával azt akartuk elérni, hogy kezdjünk végre hozzá az MDF programjának a megvalósításához, mert elment fölöttünk az idő. A Monopoly-csoport tíz tagja felajánlotta szakmai segítségét a kormányfőnek a privatizáció lebonyolításában, a gazdasági törvények létrejöttében. Tehát szerettük volna, ha a bölcsészszemléletet felváltotta volna a mérnök-, a közgazdászszemlélet. Antall József ezt a segítséget először elfogadta, és hetente tárgyalt a Monopoly-csoport tagjaival. Például rámutattunk a vagyonátmentési kísérletekre és megvalósulására, rámutattunk a spontán privatizáció hátrányaira.

– Ezeket kik csinálták?

– A csillagszemű elvtársak, ahogyan a Monopoly-csoportban elneveztük őket. Ők voltak a régi vállalatok kommunista vezetői, párttitkárok, akik először lenullázták, majd kivásárolták az állami tulajdonban lévő nagy értékű cégeket. A kormány döntése alapján Bod Péter Ákos, később Szabó Iván ipari miniszterek átadták száz százalékban az állami vállalatokat, cégeket az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ), majd az ÁPV Rt.-nek, amelynek vezetői, helyettesei többnyire régi, megbízható elvtársak voltak. Így könnyű volt privatizálni.

– Végül is ezeknek a csoportoknak a jobbító kísérletei megbuktak?

– Teljes egészében. Antall polarizálta a képviselőcsoportot azzal, hogy nem annyira a mi tanácsainkra volt kíváncsi, hanem ő adott tanácsokat nekünk, mivel kellene foglalkoznunk. Körülöttünk kezdett fogyni a levegő, és szétzilálódtak a csoportjaink is.

– Szabó Tamásnak, a privatizációt felügyelő tárca nélküli miniszternek milyen szerepe volt a privatizációban?

– Szabó Tamás hullámlovag volt. Az tény, hogy a 9 interpellációra adott válaszát a képviselőházban a pártja, az MDF és a vele koalícióban lévő jobboldali pártok képviselői nem fogadták el. Ez önmagáért beszélt.

– A pártjában ön sokat ütközött, 1993 januárjától mégis kinevezték az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energetikai helyettes államtitkárává.

– Csurka István erre azt mondta, hogy ez azért történt, hogy lakatot tegyenek a számra. Ugyanis le kellett mondanom a képviselői mandátumomról azzal, hogy kormánytag lettem.

– Lakatot tettek a szájára?

– Gyakorlatilag igen. Csak nem beszélhettem a kormányom ellen!

A Magyarország Egységéért Mozgalom elnökségi tagja volt haláláig.